Szövegkönyv március 15-re
2013/02/28 13:00
7524 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az iskolai ünnepségek közeledtével iskolánként legalább egy tanárban bizonyosan felmerül a kérdés, hogy idén mi is legyen a műsorral. Ha esetleg elakadna a megvalósítás, mi segíthetünk  egy szövegkönyvvel, amit néhány szereplővel könnyen színpadra lehet állítani.

huszarok-marc15-editorial-wide Huszárok a 2010-es ünnepségeken

Mielőtt azonban belevágnánk a lényegbe, ajánljuk mindenki figyelmébe Ünnepeink csoportunkat a Sulinet Közösségben, ahová várjuk a hasonló ötleteket, forgatókönyveket, szövegkönyveket!

írta: Kormos Edit

Szereplők:

Kikiáltó "1" = Petőfi Sándor "1"
Kikiáltó "2"
Danton
Robespierre
Martinovics Ignác
Hajnóczy József
Széchenyi István
Kossuth Lajos
Petrovics István
I. Ferenc
Metternich kancellár
Petőfi Sándor "2"
XVI. Lajos
Marianne (lásd: Delacroix: A Szabadság vezeti a népet c. kép nőalakját)
Marie-Antoinette
Árusok
Nemesek

Jelmagyarázat

Félkövér betűk: megszólaló szereplő
Dőlt betűk: rendezői utasítások
Normál betűk: szöveg

1. jelenet

Kikiáltó "1": Csak tessék! Csak tessék! Fáradjatok csak közelébb kicsinyek és nagyok! Csodás gyógyírt hoztunk, balzsam minden búra, bajra! Jöjjetek közelébb! A mosoly minden sebet beragaszt!

Árus "1": Tessék a szép bokrétát! Kedvese szíve fölé!

Árus "2": Itt a mézes, a finom mézes!

Árus "3": Almát tessék! Édes, ropogós friss almát!

Kikiáltó "1": A csodás Párizs tárul itt elénk
- írjuk az Úr 1789. esztendejét. (az évszámokat táblán mutatják körbe!)
Ám a szép Frankhon keblét sápasztja egy szörnyű métely:
pazarló biz' a franc udvar, vagyont emészt semmi kétely.
Ím Marie-Antoinette - gőgös királynék példája:
hiú a szentem: kétszer nem bújik ugyanegy ruhába.
Férje, "Louis", avagy Lajos
csendes, békés házi papucs,
tűri az asszonyi hóbortot,
az óramű néki minden nőnél fontosb.
Ám egyszerre felkél a frank nép,
kit nyomor többé nem tép,
és bőszen az utcára megy.
Király porba hull fejed!

Kikáltó "1": A forradalom szörnyű anya
gyermekeit egyre falja.
Így távozik Danton el,
Majd hóhéra: Robespierre.

2. jelenet

Árus "1": Mit hadoválsz itt a francról!
Beszélj inkább a magyarról!

Kikiáltó "2": Jól van hát! Jöjj Marianne!

Marianne: Eljöttem ím a kies rónaságra,
hogy lássam: tetszek-é a magyarnak!

Kikiáltó "2": Első hódolóid érkeznek éppen!

Martinovics: Martinovics Ignác, szolgálatára! Szabad?

Hajnóczy: Hódolatom, hölgyem! Hajnóczy József a nevem. Szabad?

Kikiáltó "2": Valakit kihagytál a táncrendedből!
Ferenc király, a Monarchia feje ő.

I. Ferenc: Francia párfüm a magyar kérges kézre?
Kacagnom kell! Nem való efféle!
Te meg légy jó, hordd el az irhád,
Boldogítsd csak saját hazád!
(félre) Útban van már Napóleon,
Lesz még vele elég bajom.
Ő majd megmutatja neked,
Hogy konyhában van a helyed.
(vissza) Búcsúzz hölgyem, kérőidet bitó várja,
Orrukban illatoddal indulnak a csúf halálba.

Árus "2": Példa kelle, hogy rettegjen az ország.

Árus "3": /elszavalja a Rákóczi-nótát/

3. jelenet

I. Ferenc: Álmatlan éjszakám s nappalom...
Óh, ez a fránya Napóleon!
Nagy a háború ára,
szükségem van az országra! (gyakorolja szónoklatának megszólítását)
Ti gaz... nem... ti undok... galád?...nem jó... ööö... magyarok... khm... magyarjaim... (mézes-mázos hangon) kedves magyarjaim...

(Nemesek be)

Kikiáltó "2": Folyt a jó bor hordószámra,
Nem sajnálta Ferenc, drága.
Akadt sült is elég adag,
No és persze mézes madzag...
Ám a háborús szerencse forgandó,
Napóleon ereje hamvadó.

I. Ferenc: Magyar baka s hadpénz nem kell...

Kikiáltó "2": Ferenc király már nem kertel:

I. Ferenc: Magyar, országgyűlésről ne álmodj!
Elveszem a kiváltságod. (kizavarja a mulatozó magyar urakat)

4. jelenet

Kikiáltó "1": A nemzetközi helyzet fokozódik
Zavargások itt is, ott is.
Lángok gyúlnak a dús délen,
és a jeges orosz télben.
Ferenc fogát szívja, mégis enged...

I. Ferenc: Gyűljenek a magyar rendek!

Kikiáltó "1": Pozsonyon függ az ország szeme
1825-be'. (az évszámot tábla mutatja)
Zsibog a terem, honatyák harsognak,
Ám ifjú nemesünk szavára halkulnak...

Széchenyi: "Nem vagyok tagja a követek házának. Nekem itt szavam nincs. De birtokos vagyok, és ha feláll oly intézet, mely a magyar nyelvet kifejtse, mely avval segítse elő honosainknak magyar neveltetését, jószágomnak egy évi jövedelmét föláldozom reá."

Kikiáltó "1": Széchenyi István volt e nemes dalia,
szava nyomán született az Akadémia.
Kaszinó, Vaskapu, lóverseny-pálya,
gőzhajó a Dunán - mind az ő munkája.

Széchenyi: A magyar agrikultúra kerékkötője,
hogy hitelt nem ád a bank előre.
Múljék az ősiség - elavult, régi kacat,
s ne görnyedjék robotba a szegény magyar paraszt.

Nemesek: Ej, ráérünk arra még!

5. jelenet

Kikiáltó "2": (1831 - a táblán)
Szép Felvidék kies tája,
pusztító kór melegágya.
Kolera jő, majd kínos vesztegzár
bilincse kulcsolódik rá.
Étel kevés, alig akad
a torkukra néhány falat.
Mélyen kotor a szütyőbe,
Míg az árak szöknek égbe.
Felizzanak a szenvedélyek,
nyomukban a tűz megéget
nemesi kastélyt és kúriát,
paraszt bocskor tipor reá.

Nemesek: Nem mehet ez így tovább,
Bécs csak éppen erre várt.
Ura ellen fordul paraszt,
lényeg, hogy a magyar apad.

Kölcsey: Egy megoldást látok csak...

Wesselényi: ...mire oly rég vár már a paraszt...

Deák: ...kimondom hát: örökváltság.

Kikiáltó "2": De Ferenc biz' nem jó szemmel nézte,
hogy békül magyar úr és paraszt.

I. Ferenc: Megvétózom.

Kikiáltó "2": - mondta csendben.

I. Ferenc: Találkozunk majd a mennyben...

Nemesek: Gaz zsarnok, csak hiszed...

Kikiáltó "2": Ferenc már nem hallhatja,
hisz utolsót piheg...
A folytatás sem túl biztató,
Ferdinánd nem épp beszámítható.
Helyette kormányoz a galád Metternich,
magyarral töltve fel osztrák börtöneit.
Rabláncra jut Wesselényi és Kossuth,
Úgy látszik a zárkából mégis van kiút.

Metternich: (raccsolva)
A kutya magyarja, hát nem mártírokat lát?!
A rabság és kínzatás használ, mintsem árt.
Engedjék ki őket,
Egyezkedjünk hát.

Kossuth: Bizony mondom, most vagy soha:
a népképviselet kell, az új idő szava.
Adózzék a magyar nemes,
ne legyen neki az ország terhes.
Urától a pór nép váltassék meg,
legyen szabad a kereskedelem.

Metternich: Nem úgy van ám, kedves komám.

Kikiáltó "1": - mosolyog sunyin a kancellár.

Metternich: Népednek az összetartás
nem erőssége ám.
Oszd meg és uralkodj - örök törvény.
Most jöhet a félelem és vesztegetés!

Kikiáltó "1": A kancellár gonosz terve
ellenzékünk' szét is szedte.
Mi tagadás, a magyar nemes
parasztokért nem túl heves.

Nemes: Kedves Lajos, higgadj le,
Nem ez a nép érdeke...
Századoktól ismert a jog,
hogy úr adózni sosem szokott.

Kikiáltó "1": Kossuth mégsem nyugszik abba,
hogy ez lenne népe akarata.
Végül aztán előállott,
Követelt független királyságot.

Árusok: Éljen!

6. jelenet

Petrovics: (a közönség soraiból becsoszog) Édes fiam, érted jöttem. Sándor, nem való néked ez a komédiázás. Jó, hogy nem mindjárt cigánykereket vetsz. Gyere haza, édesanyád eleped utánad. Kérlek, fiam... (az első Kikiáltóval, alias Petőfi Sándorral elindulnak haza felé - Sándor még egy utolsót int színésztársainak, aztán ki)

7. jelenet

Kikiáltó "2": Tisztelt publikum! Mielőtt még megkönnyeznénk, eme tehetséges ifjú színészt elvesztése felett érzett őszinte fájdalmunkban, nézzük csak mi történt vele ezután! A mi Sándorunk újabb színteret keresett magának, s tárt karokkal várta Pest. A politika gyilkos színtér, de őt nem kell félteni: hamarosan az események középpontjába került ez a nyurga legény... Folytassuk hát! (Petőfit innentől egy színésztársa játssza)

8. jelenet

Kikiáltó "2": S ím, minden út ismét Párizsba vezet.
A Franchon újra forradalomtól veres.
Trónt döntött a nép haragja,
Király veszélyben a fejed!

Árus 1: Ha csak a messzi Párizs trónja ingott volna meg…
De itt van már Bécs is, űzi Metternichet.

Metternich: Ach, ach, a wiener nép mily hálátlan,
Holott az ország terhe csak rajtam van...
Osztrák, magyar lám egy kutya most,
Szabadságról ugat, ach, mein Gott!

Árus 2: Mentsd az irhád, beste lelke, míg teheted,
Még tűr a nép, de fogytán órád, hát eredj!

Árus 3: Hát a mi Sándorunk most mit csinál?

Árus 1: Pszt! Éppen alkot!

Petőfi "2": (ír) "Dicsőséges nagyurak hát,
Hol vagytok?
Viszket-e úgy egy kicsit a
Nyakatok?
Új divatú nyakravaló
Készül most
Számotokra... nem cifra, de
Jó szoros..."

Árus 2: (olvassa)... nem cifra, de jó szoros!
Azannyát! Ez aztán megadja a lottyadt méltóságoséknak!

Árus 1: Nem sajnálja tőlük a kedves, baráti szót, meg a nyakravalót sem!

Árus 3: Csodálkozol? Téns' uramék nem épp haladó szellemek!
Sokkal inkább nevezném "halódónak", kegyelmeket!

Árus 2: Ott ácsingózik egy mintapéldányuk, no meg a barátja!

Nemes 1: Ej, komám, én mondom megbolondult a világ!
Ki látott még olyat, hogy szabad legyen a jobbágy!

Nemes 2: Arról ne is beszéljünk, drága tisztelt kollegám,
Nemes adót nem fizet, mióta világ a világ...

Nemes 1: Az a fránya Kossuth üti az orrát mindenbe bele,
S azt állítja a galád: ez mindenkinek érdeke!

Nemes 2: Az enyém ugyan nem! Én magyar nemes vagyok...

Nemes 1: "Munkátlanság csak az élet.
Van életem, mert henyélek.
A paraszté a dolog.
Én magyar nemes vagyok!

Nemes 2: Milyen jó, hogy nem adózok,
Gazdaságom van, de nem sok,
S van adósságom, de sok.
Én magyar nemes vagyok!

Nemes 1: Őseimnek véres kardja,
Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog.
Én magyar nemes vagyok!

Nemes 2: Mit törődöm a hazával?
A hazának száz bajával?
Majd elmulnak a bajok.
Én magyar nemes vagyok!

Petőfi "2": (ír) Ősi joggal, ősi házban,
Éltemet ha elpipáztam:
Mennybe visznek angyalok.
Én magyar nemes vagyok!"

Elég ebből ti mihasznák!
Hasznotok nem látja ország!
Húzódjatok fészketekbe, gyerünk!
Hamarosan úgyis kifüstölünk!

Kikiáltó "2" (mint Jókai): Csihadj, Sándor! Nagyobb napokra kell a szenvedély!

Petőfi "2": Áh, a kedves Jókai, cimbora!
Nem jön álom a szememre,
Elaludni nem tudok.
Csodás képek vonulnak előttem,
Mióta mesés forradalmak hírét vettem...

Kikiáltó/Jókai: Így virrasztott hát egész éjen át,
Papírra vetve minden szenvedélyes szavát...

Petőfi "2": Fel, fel magyar... nem jó... Előre ország népe, magyarok... nem... Talpra magyar... Ez az... (lassan felegyenesedik, szobája pulpitussá válik - másnap) Talpra magyar,/hí a haza,/Itt az idő, /Most vagy soha!...

Árusok: Vivát Petőfi! Vivát Kossuth! Éljen!

Kikiáltó/Jókai: A reggel a Pilvax asztala mellett talál,
S azóta minden lépésünk nyomán,
Emberek százai csatlakoztak hozzánk,
Hogy beváltsák apáik álmát.

Árusok: Landerer nyomdájához induljunk hát!
Szabad népnek szabad sajtó dukál!

Árusok: Nyomtassuk ki Irinyi 12 pontját!

Árus 2: Én a Nemzeti dalból is kérek példányt!

Árus 3: Minek az neked, Borcsa, mikor olvasni sem tudsz...

Árus 2: Emlékbe az unokámnak, te cserfes kofa…

Petőfi "2": Nyugalom asszonyaim, mindenkinek jut!

Árus 1: Kokárdát tessék!

Petőfi "2": Induljunk a Várba! A Helytartótanácshoz!

Nemes "1": A nemjóját! Több ezres tömeg verődött össze kapuinknál!

Nemes "2": Ach, milyen nap! És milyen ronda idő!

Kikiáltó "2": "A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala, és reszketni méltóztatott."

Petőfi "2": Elfogadták minden követelésünket!

Árusok: Vivát!

Árus 1: Szabad lett hát a magyar nép!

Árus 2: Mi szabadok vagyunk, ámde…

Árus 3: Táncsics rab! Szabadítsuk ki!

(elviharzanak, a színen nem marad senki)

(Petőfi "1" be)

Petőfi "1" elmondja Petőfi Sándor Ha férfi vagy légy férfi... című versét

Vége

aGinger / Shutterstock.com

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek