Médiaoktatási alapfogalmak 5.: közszolgálati televízió
2004/08/25 21:50
1490 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Sorozatunkban a médiaoktatás egy-egy alapfogalmát járjuk körbe, olyanokat, melyeket sokszor hallottunk, olvastunk - talán használunk is -, de a konkrét jelentésüket illetően mégis bizonytalanok vagyunk. Ezek közül választottunk ki néhányat megpróbálva pontos magyarázattal segíteni jobb megértésüket.

Közszolgálati televízió

A televíziós műsorszolgáltatás egyik hagyományos modellje. A közszolgálati csatorna állami tulajdonban van, és a készülékkel rendelkező népesség előfizetési díjaiból, ill. adóiból tartják fenn, ellentétben a magánkézben lévő kereskedelmi adókkal. A lakossági hozzájárulás mértéke és formája országonként változik. Az egyik végletet a francia módszer jelenti, ahol a közszolgálati csatornák teljesen ingyenesek, csupán a készülék után kell adót fizetni, és a költségvetés döntő hányadát az állami támogatások, valamint a reklámbevételek jelentik (kb. 50-50 százalékos arányban) a másik finanszírozási forma szerint a bevételi forrást alapvetően az éves előfizetési díjak fedezik, egyéb pluszjövedelmekkel kiegészítve, amelyek nem feltétlenül tartalmaznak reklámbevételeket (mint az angol BBC, vagy a japán NHK esetében).

A közszolgálati média címzettje elsősorban az állampolgár (míg a kereskedelmi médiumoké a fogyasztó). A közszolgálati média - így a közszolgálati televízió - feladatai közé tartozik a tárgyilagos, kiegyensúlyozott és pontos tájékoztatás a hírműsorokban, valamint a nemzeti hagyományok, értékek képviselete a kulturális és oktató műsorokban, továbbá kellő megszólalási és bemutatkozási lehetőség biztosítása a kisebbségek részére. A közszolgálatiság filozófiája szerint ugyancsak az állami tévéadókkal szemben támasztott követelmény lenne a különféle rétegműsorok, ill. színvonalas szórakoztató adások, szerzői- és dokumentumfilmek, ill. minden olyan kulturálisan értékes műsor sugárzása, amelyet a hirdetési piac nem tekint elég közönségcsalogatónak ahhoz, hogy a kereskedelmi csatornák programkínálatában megjelenjen. Ennek az elvárásnak azonban a csatornakínálat bővülése folytán kialakuló éles versenyhelyzet egyre kevésbé kedvez: a két modell programválasztéka egyre közelebb kerül egymáshoz.

A demokratikus országokban a közszolgálati televízió működését jogszabályok határozzák meg (médiatörvény). Magyarországon az ún. televíziós kuratórium a tulajdonosi jogokat képviselő, a köztelevízió gazdálkodási tervének elfogadására jogosult testület, amelynek hatáskörébe tartozik az intézmény működéséért egyszemélyben felelős elnök kinevezése is.A közmédiumok kuratóriumaiba a médiatörvény szerint a kormánypárt(ok), ill. az ellenzéki párt(ok) összesen egyenlő számú delegáltat küldenek: a törvényhozó ezzel is biztosítani kívánta a közmédia kiegyensúlyozottságát. (Az elmúlt évek gyakorlata bebizonyította, hogy a médiakuratórumok fenti, ún. paritásos elve számos anomáliát eredményezhet. A szakemberek többsége úgy látja, hogy a közmédia közvetlen és közvetett politikai befolyásolása ily módon nem kerülhető el.) A közmédiát így a közszolgálati televíziót is a kuratóriumon és az Országos Rádió és Televízió Testületen (ORTT) kívül valójában a hazai (de olykor a nemzetközi) nyilvánosság ellenőrzi.

Az első közszolgálati televízió az angol BBC volt, amely 1936-ban kezdte meg rendszeres sugárzását, majd Európában először veszítette el monopolhelyzetét az ITV létrejöttekor (1955). Szemben francia (Antenne-2), az olasz (RAI) vagy magyar (m1) televíziókkal, a BBC máig megőrizte reklámmentességét. Magyarországon pillanatnyilag három országos közszolgálati adó működik, a földi sugárzású m1, valamint a Hot Bird műholdról szórt m2 és Duna TV.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek