Miért éppen haiku?
Kormos Edit
2005/11/01 21:33
1615 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A versírás ma már nem tananyag. A verstan alapfogalmain kívül egy átlag középiskolás nem sokat konyít a poétikához, bár ő maga talán rendszeresen ír verseket...

A versírás, az érzések és gondolatok testet öltése. Többnyire fájdalmunkat, terheinket próbáljuk szavakba foglalni: a szomorúság, a sebek gyakorta a legjobb ihletők. Az óvodában a versek játékossága ragadhat meg bennünket. Rájövünk, hogy a szavaknak mágikus erejük van, hiszen ritmust rejtenek szívükben. A versbe szedett szavak ráadásul sokkal könnyebben megjegyezhetők, mint a "száraz" próza. Aztán persze felbukkan az első szerelem. Ennél termékenyebb ihletőt keresve sem találhatunk. Főleg, ha még reménytelen, plátói is ez a szerelem! Ömlenek belőlünk a szavak, a frázisok, az elcsépelt és kevésbé elcsépelt fordulatok. Ilyenkor nem teszünk nagy különséget köztük. Mert nem is ez a cél. A vers eszköz, hogy kiírjuk magunkból érzéseinket, melyeket másként még nem merünk, nem tudunk kifejezni. Az írás bátorrá tesz. Másrészt a betűvetés - főleg, ha automatikus, "csak írtam, írtam" - érthetőbbé teheti, megszelídítheti a problémákat. ("Leírva már nem is olyan vészes!") A papír elfedi és felfedi lelkünk rejtekét.

A felnőttkor küszöbén még sokan írnak, aztán az első munkahely, talán a monotónia megapasztja termékenységünket. A szavak már nem ömlenek, csak csordogálnak belőlünk. Pedig semmit sem vesztettek varázsukból. Nem ők, csak mi változtunk meg. A versírás pedig valóban megkönnyít: mitöbb katartikus élményt okozhat egy-egy jól sikerült alkotás. A versírás fejleszti szépérzékünket, megtanít odafigyelni az élet apró csodáira. A versírás szebbé tehet bennünket. Kívül és belül. A haiku egzotikusnak számító műfaj, versforma. Látszólag könnyebben megírható, mint egy időmértékes vers (pl. a hasonlóan rövid epigramma), mégis nagy szellemi ráfordítást igényel. A haiku életforma egyben. Ihletője a pillanatban rejlő szépség és teljesség. Aki rendszeresen gyakorolja a haikuírást, megtanulja látni ezeket a csendes szépségeket, és élvezni tudja a puszta látványban való gyönyörködést. Egy monoton és önmaga körül pörgő világban ez nem kis dolog.

A haikuírás fejleszti a szókincset. A látszólag egyszerű és rövid formában éppen az a csalóka, hogy néhány szótagba (számszerint 17-be) kell tudnunk belesűríteni a pillanatot. Hogy megtaláljuk a megfelelő formát, szavakat, gyakran sokáig kell keresgélnünk rokonértelmű társai között, mire rábukkanunk a odaillőre, mely tartalmában és hosszában is megfelel. A haikuírás tehát önfegyelemre is tanít. A fegyelmezett formába szorított gondolat nem a rabság, mint inkább a végtelen szabadság forrása. Hogy megízlelhessük a szabadságot, fel kell állítanunk a kereteket. Jelen esetben a keret olyan, mint a szárny: eszköz, hogy repülhessünk vele.

Végül pedig, a haikuírás megtanít arra is, hogy tudjunk elszakadni dolgoktól, hogy ne ragaszkodjuk semmihez sem görcsösen. Ugyanis, ha végkép nem találunk más megoldást, tudnunk kell eldobni azt a szépen csiszolt szókapcsolatot, ami már majdnem jó lett. De ne feledjük: csak majdnem. Hát ezért a haiku! A gyerekeknek azonban tökéletesen elég tapasztalatom szerint, ha csak néhány alapinformációval rendelkeznek a haikuírásról (5-7-5 szótagos sorok, természeti téma), s a fenti érveim a gyakorlatban tapasztalják meg. Nagy élmény, mikor megszületik az első versünk. Jó munkát!

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek