Milyen legyen a 21. századi szülő?
2013/04/16 08:00
8082 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Sokszor mondjuk a mai világra, hogy felgyorsult. Fogyasztói társadalomban élünk, melynek egyik legfontosabb értékmérője a pénz. Az anyagi gyarapodás érdekében a felnőttek egyre többet dolgoznak, s az életük a bolti vásárláshoz hasonlóan instanttá válik.

happy_mother_father_and_daughter_read_a_book_in_th

A megkeresett pénzünkért termékeket vehetünk, s lassan az az érzésünk támad, hogy az emberi kapcsolatok is ilyen módon megvásárolhatók. Drága nyaralásokra költünk, a gyereknek megvesszük a drága játékot, de a várt hatás gyakran elmarad. Kényszeresen próbáljuk jól érezni magunkat, mégsem sikerül. A legnagyobb probléma, hogy a gyerekeink is ebben a szemléletben nőnek fel. Az iskola után különórák tömkelege várja őket, a nap végén pedig hulla fáradtan esnek haza. De hiszen ők még csak gyerekek. Mit lehet tenni? Vajon tudunk-e tudatosan lassítani az életünkön, s gyerekeink életébe visszacsempészni az önfeledt játék örömét?

Nevelj lassan!

Az elmúlt ötven évben jelentős mértékben csökkent a gyerekek lehetősége a szabad játékra. Peter Gray a Boston College professzora szerint ez súlyos károkat okoz a gyermekek lelki fejlődésében. A kognitív fejlesztést célzó tevékenységek, a sok különóra miatt nem marad idő „üresjáratokra”, ami nagyon nagy probléma.

A „Slow Parenting” vagyis a lassú nevelés mozgalom 2008-ban indult útjára, ekkor jelent meg a kanadai újságíró, Carl Honoré könyve Under Pressure, Nyomás alatt címmel. Honoré gyakorló szülőként szembesült a problémával. Fiát a rajztanárnő rendkívül tehetségesnek találta, ezért azt tanácsolta az apának, járassa őt különórára. Miután Honoré egy éjen át kutatott tanár után, fia megjegyezte, ő csak rajzolni szeretne, nem pedig különórára járni.

A mozgalom tulajdonképpen a szülői magatartásban is megjelenő túlhajszoltságot kívánja ellensúlyozni, s a gyerek korai kognitív fejlesztése, a különórák, a korai versenyeztetés helyett arra biztat, hagyjuk, hogy a gyerek maga találjon rá az útjára, ő maga fedezhesse fel a világot. Ha a tehetséges gyereket különórára kényszerítjük, a túlterheltség miatt elveszítheti az érdeklődését, ez a felnőttekhez hasonlóan kiégéshez vezethet. Ekkor szokott előfordulni, hogy a szülő különböző jutalmazási formák bevetésével próbálja megvesztegetni a gyerekét.

Formafelhők és pocsolyázás

A „Slow Parenting” mozgalom a minőségi szülő-gyerek kapcsolatra helyezi a hangsúlyt. A kognitív fejlesztés helyett fontosabb, hogy a szülőnek legyen ideje a saját gyerekére, legyen ideje meghallgatni az élménybeszámolóit, meséljen esténként, törődjön a szorongásaival, félelmeivel. A különórákat váltsa fel a szabad játék, a mesék világa és az édes semmittevés.

Sokszor a legegyszerűbb közös időtöltési formák okoznak valóban maradandó élményt. Kádár Annamária, marosvásárhelyi pszichológus, az ELTE Pszichológiai Napokon tartott előadásában mesélt egy apukáról, aki pocsolyázni jár a gyerekével. A pocsolyázást akkor lehet játszani, amikor esett vagy még esik az eső és az utakat méretes pocsolyák borítják. Ekkor a gyereket védőfelszerelésbe öltözteti, gumicsizmát és esőkabátot ad rá, majd a pocsolyába vetik magukat. Ahol a gyerek önfeledt játékba kezd, egyetlen dolog számít, hogy a gyerek jól érezze magát, annak árán is, hogy előfordulhat, hogy a ruhája esetleg nem marad tiszta.

Egy másik aranyos példa, szintén a pszichológusnő interpretálásában, egy anyuka története, aki a jó idő beköszöntével, kislányával közösen rendszeresen formafelhők nézegetésével tölti a hétvégi délutánokat. Órák hosszat képesek a fűben fekve ábrándozni a bárányfelhőkről, sokszor egész történeteket, meséket szőve. Ez az egyik kedvenc időtöltésük, amiről a kislány visszatérően, nagy lelkesedéssel mesél. 

Helikopter-szülők és bumeráng-gyerekek

Vannak szülők, akik folyamatos kontroll alá veszik gyermeküket, s azok minden idejét percről percre pontosan beosztják, különórákkal, programokkal zsúfolják tele. Ezeknek a szülőknek az a legfontosabb, hogy a külső környezet elvárásainak megfeleljenek, s teljesen figyelmen kívül hagyják gyermekük valódi kiteljesedését. Ez ilyen típusú szülőket nevezzük helikopter-szülőknek.

A helikopter-szülők gyermekei a bumeráng-gyerekek. Ezek a gyerekek gyakran nem tudnak leválni szüleikről, önállótlanok lesznek, elveszítik természetes túlélési, megküzdési képességüket. A szülő és a gyermek között kölcsönös függőségi viszony alakul ki. Az ilyen gyerekekből lesz később az a magányos felnőtt, aki még 40 évesen is szüleivel lakik, majd szülei halála után az önállóság teljesen hiányából fakadóan, önként vonul idősek otthonába.

Pizsamanap

Mindannyiunkkal előfordul, hogy reggel bal lábbal ébredünk, nyűgösek vagyunk és valahogy semmihez sincs kedvünk. Kádár Annamária szerint, ha egy ilyen reggelen fel tudunk sorolni öt dolgot, amivel problémánk van, ami a rossz kedvünket okozza, akkor bizony sürgősen be kell iktatni egy pizsamanapot. Ezt a napot töltsük semmittevéssel, vagy túrázzunk egy nagyot, vagy menjünk el horgászni, a lényeg, hogy olyan tevékenységgel foglaljuk el magunkat, ami kikapcsol, megnyugtat minket és általa kiszakadhatunk a rohanó hétköznapokból. Egy ilyen feltöltődés után újult erővel térünk vissza a munka világába és a pszichológusnő elmondása szerint, főnökünk nagy örömére, megsokszorozódik a teljesítőképességünk.

Az átlagszülő naponta kilenc percet tölt gyermekével. A kilencperces szülő ötperces vagy egyperces mesét olvas esténként a gyerekének. Kádár Annamária lassításra ösztönzi a szülőket, arra biztatja, legyen idejük esténként igazi meséket olvasni, olyan mesekönyvekből, melyek túlszínezett képek helyett hagyják a gyerek fantáziáját kibontakozni. Engedjenek meg maguknak időnként egy-egy pizsamanapot, legyenek képesek maguk is újra gyerekek lenni, s időnként pocsolyázni vagy formafelhőket nézegetni.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek