Munkaügyi kérdések az Unióban
Érsek Dóra
2007/12/08 13:57
427 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az Európai Unió területén történő munkavállalást a tagállamok polgárai számára a közösségi jog biztosítja. Vagyis egy másik ország terültén munkát vállaló magyart, ugyanazon feltételek mellett kell alkalmazni, mint egy ottani állampolgárt, kérdés azonban, hogy ez a szabályozás alkalmazásra került-e a gyakorlatban?

A kérdéskör tárgyalást kezdjük talán abból a megközelítésből, hogy a csatlakozási szerződések idevonatkozó passzusai, a 2004-ben taggá vált államok esetében egy felfüggesztést tartalmaznak, - megjegyzendő, hogy ezt a régebbi tagállamok kérték - miszerint időre van szükségük a közösségi jog munkavállalást érintő részeinek alkalmazására. Ezt nevezik szaknyelven derogációnak, vagyis ezt a közösségi jogot átvenni köteles ország kérheti, mint pl. Magyarország, viszont jelen esetben ezt a korábban taggá vált államok javasolták. Vagyis, a csatlakozást követő átmeneti időszakban a tagállamok nemzeti szabályozásaikat a továbbiakban is alkalmazhatják. 

Ez alatt az átmenti időszak alatt, amely hét év lehet, a tagállamok továbbra is feltételekhez köthetik egy magyar állampolgár munkavállalását. Az úgynevezett átmenti időszakot három részre osztották. Az első két évben valamennyi tagállam a saját, nemzeti rendelkezései alapján foglalkoztathatta a tíz tagállam bármelyik állampolgárt, vagyis korlátozhatta azt, illetőleg kedvezményeket tehetett, s akár munkavállalási engedély nélkül is biztosíthatott munkát a polgárok számára. Amennyiben a két év elteltét követően az állam nem nyilatkozott arról, hogy szankciókat léptetne életbe a tíz, 2004-ben csatlakozott ország közül bármelyikével szemben a külföldiek munkavállalását illetően, úgy azokat automatikusan megilletik az Unióban alkalmazott szabad munkavállalást érintő közösségi jogok. 

Ekkor veszi kezdet az a három éves szakasz, amelyben a szabad munkavállalás piaci viszonyai felmérhetővé vállnak, vagyis, ha nem okoz komoly piaci problémát a munkaerő vándorlása, akkor a közösségi jog szerinti munkavállalási szabályok érvényben maradnak. Amennyiben viszont piaci zavarok tapasztalhatók a beáramló munkaerő miatt, úgy szükségessé válik egy eltérő szabályozás alkalmazása, amely maximum az ötödik évtől a hetedik év végig tartható fent folyamatosan.

Természetesen, a viszonosság elve itt is érvényesül, mint pl. Magyarország esetében is, hiszen a csatlakozási tárgyalások során, kivívta magának azt a döntési lehetőséget, hogy a korlátozó tagállamokkal szemben, hasonló szabályokat tartson életbe, mint amiket vele szemben alkalmaznak. Így például a kormány 2004-es rendeletében döntött arról, hogy a tagállamokból érkező munkavállalókat három csoportra osztja: 

1. a magyar állampolgárok számára munkaerő-piacukat megnyitó régi, valamint valamennyi új tagállam állampolgára munkavállalási engedély nélkül vállalhat munkát Magyarországon, 
2. a magyar állampolgárok piacra jutását lényegesen javító régi tagállamok állampolgárai a magyar munkaerő-piac vizsgálata nélkül kapnak munkavállalási engedélyt; 
3. a további régi tagállamok állampolgárai a külföldiek magyarországi foglalkoztatására vonatkozó általános szabályok szerint kaphatnak munkavállalási engedélyt. 


Természetesen, a magyar jogszabályok is tartalmazzák a csatlakozást követő kedvező feltételek garanciáit: a visszalépés tilalmát, a közösségi preferencia biztosításának kötelezettségét, a ’12 hónapos szabályt”, illetve azon rendelkezést, mely a családtagot érinti abban az esetben, ha az valamelyik harmadik ország állampolgára.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek