Múzsák (VI.) - Ady és a 'könnyek asszonya'
Kormos Edit
2003/01/09 19:38
1901 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Dacos-vékony a száj, szigorú az arcél. Duzzadt, erősen festett szemhéjak felett sötét szemöldök ível. Aligha akad olyan irodalmár, akinek ismeretlenek lennének e vonások. Székely Aladár híres fotográfiájának Léda volt a modellje.

Léda - az olvasóban misztikus keleti kulisszák és a szecesszió sötét-arany világát eleveníti meg e név. Egy hatalmas költő versekbe meztelenített, mégis titkokkal övezett múzsája. Különös, de a Léda megidézte újabb kép merőben más, mint az előző: az elbocsátott, szenvedő s talán kicsit szánalmat keltő Léda képe ez, aki fájdalmasan búcsút int egykorvolt tündöklésének, s eltűnik - ahogy kegyetlen szerelme megjósolta - a szürke ismeretlenségbe.

Próbáljunk meg most eltávolodni e sokszor járt, kissé közhelyterhes úttól, s lássuk, hogy milyen is volt e kapcsolat kezdete! És máris megtorpanunk. Ez az Ady, a fiatal, egyelőre visszhangtalan költő még nélkülöz minden arroganciát - legalábbis az asszony felé. Léda pedig egyelőre nélkülözi a múzsa szerepét, sőt eleinte igencsak távol tartja magát a heves ifjútól, ami nem igazán felel meg a költőt felfedező és felkaroló nagyasszony elterjedt képének.

Ady mégis első találkozásuktól módszeresen "ostrom alá veszi" az asszonyt. Levelekkel zaklatja, szinte belekényszeríti a kapcsolatba a nála öt évvel idősebb, szabad házasságban élő nőt, akit Nagyvárad-szerte "párizsi" asszonynak, nagyvilági dámának tartottak. Léda mégis túl nagy feladatnak érzi a fiatal és túlfűtött költő szerelmének szerepét...

Asszony, aki alig haladt át a harmadik évtizedén, mégis rettentően fél az öregedéstől. Ezért hát a vastag festék. Asszony, aki fél, csillogása csak Váradon elegendő a nagyvilági hölgy szerepéhez: Párizs fényei közt kopottnak tűnhet. Asszony, aki nem szándékszik megválni minden kapcsolatát toleráló férjétől. Asszony, aki alig egy évvel később magával viszi Adyt Párizsba.

Furcsa "hárman párban" kapcsolat alakult ki Diósy Ödön, Diósyné Brüll Adél és Ady között. A férj tudomásul vette a tényt, hogy asszonyának újabb szeretője akadt, akinek párizsi lakásuk felett béreltek szobát. Feltehetően már ez is túlmegy azon, amit egy még ily modern kapcsolattól elvárhat az ember, ráadásul a férj Ady gyógyíttatásából is kivette a részét. A kicsapongó éjszakák "gyilkos csók"-ja meghozta gyümölcsét: Adyn jelentkeznek a kezdődő szifilisz tünetei.

Hogy milyen volt kapcsolatuk? Arról bőven vallanak a versek. Ha másként nem is, de Ady szemszögéből nagyjából ismerjük a történetet. Léda és Ady között fellángol a szerelem, nem vitás: egymást teremtik meg e kapcsolatban. Azonban mind az asszony, mind Ady hajlamosak voltak a heves indulatkitörésekre, ezért elég gyakran kerül sor veszekedésre és szenvedélyes nagy egymásra-találásokra. Többször is szakítanak "végleg". Léda nem állhatja Ady szenvedélybetegségeit (játék, nők és ital), Ady pedig egyre jobban szenved attól, hogy a kezdetben tartózkodó Léda mind hisztérikusabban ragaszkodik hozzá. Ez idő tájt Léda házassága válságba került: az asszony kétségbeesetten és görcsösen kapaszkodott szerelmébe.

A kegyetlen héja-nász végül 1912-ben ért véget. Az eldurvult, s szitokszavaiban egészen lealjasodott kapcsolat záróakkordjául Ady szanatóriumba vonulása szolgált: itt találkozik utoljára a pár. Léda hamarosan már egy pesti ügyvéd társaságában tűnik fel a főváros sétányain. Talán erre utalnak Ady Elbocsátó szép üzenetének, irodalmunk legkegyetlenebb szakítóversének sorai:

"Akartam látni szép hullásodat / S nem elhagyott némber kis bosszuját, / Ki áll dühödten bosszu-hímmel lesben (...)"

Adél először öngyilkossággal fenyegetőzött, majd elutazott Párizsba. Dacára az Elbocsátó szép üzenetnek még hónapokig reménykedik a nő, hogy ismét csak amolyan "utolsó" szakítás ez is. De nem. A férfi még csak nem is válaszol lapjára, amely Ausztriába invitálta egy "utolsó találkozásra". Ady azonban bármennyire is szenved - tagadhatatlan, hogy nagyon megviselte őt is a szakítás -, dacos marad. A visszautat már elvágta versével.

Adél végül fájdalmasan feladja. Élete hátralevő részében nem is említi Ady nevét, legalábbis addig, míg a költő meg nem hal. Utána azonban feloldja az addig hallgatólagosan és önként vállalt némaságát, s hűséges, egykor közös barátjukkal, Révész Bélával merül újra és újra a múlt örvényei közé, felidézve szerelmük minden "stációját".

Léda végül magányosan, hatvankét éves korában lett egy rendkívül ritka és titokzatos betegség, a pemphigus áldozata.

"S mindegy, mi nyel el, ár vagy salak:
Általam vagy. Mert meg én láttalak
S régen nem vagy, mert már régen nem látlak."

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek