Nándorfehérvár
Farkas Zoltán
2006/07/23 17:01
1898 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A nándorfehérvári ütközet 550. évfordulója alkalmából készítettük összeállításunkat, melyben összefoglaltuk az előkészületek és a csata főbb mozzanatait. Sokan sokféleképp járultak hozzá a sikerhez, ami összefogás nélkül csak álom maradt volna.

Előzmények

II. Mohamed

A dicső tettekre vágyó ifjú szultán, II. Mohamed 1456 elején azzal a tervvel állt elő, hogy egész Magyarországot meghódítja. Míg a török portán ezt a nagyszabású hadjáratot készítették elő, addig Magyarországon csak vontatottan folytak az előkészületek. Az éve eleje óta a raguzaiak több tudósítást is küldtek a magyar királynak, V. Lászlónak, aki a január 13-ára összehívott országgyűlés egyik "napirendi pontjává" is tette a török elleni védekezést. Nagyon körülményesen alakultak azonban az események, hiszen az országgyűlést is csak egy hónapos késéssel tudták megnyitni, s ugyan sikerült nagyobb adót (a telkenkénti fél helyett egy aranyforintot) kiróni, ám ennek hasznosítása kapcsán komoly viták bontakoztak ki. Ebből a pénzből a felvidéki lakosok és a pápa szorgalmazására a cseh huszita zsoldosok ellen szereltek fel hadat, s erről a pápai követet is értesítették április 6-án.

Csakhogy másnap az udvarban hírt kaptak arról, hogy II. Mohamed Nándorfehérvár ostromára készül. Ennek hatására úgy döntöttek, hogy egy újonnan felszerelt sereget a Dunához irányítanak. A király meghirdette a nemesi felkelést, és a segélykérő leveleket is megküldte a külföldi udvarokba. Mivel a kincstár nem rendelkezett akkora összeggel, hogy a szükséges hadsereget felszereljék (az udvartartás költségeire így is gyakran Cilleitől vagy Hunyadi Jánostól voltak kénytelen kölcsönt felvenni), vagyis valójában csak a nemesi hadakban, illetve a déli országrészek lakosaiban bízhattak, mivel komolyabb nemzetközi támogatásban sem reménykedhettek.

Hunyadi János erdélyi vajda, szörényi bán és a Temesköz ura hozzá is látott a déli végek felkészítéséhez: megerősítette a védvonalat, felemelte a várak helyőrségének létszámát - Nándorfehérvárra például 5 000 zsoldost küldött, a várkapitányi címet pedig Szilágyi Mihálynak adományozta. A tüzérséget is megerősítette a várban, melynek felszereltségét is korszerűsítette. A mozgó haderő létszámát is jelentősen megnövelte: míg januárban hétezer fegyveres felett rendelkezett, addig pár hónap elteltével már több mint tízezer fős haderőnek parancsolt. A felkészülés nem volt zökkenőmentes, hiszen a török portyázók betöréseivel kellett rendszeresen hadakoznia. Maga a vár a Duna és a Száva összefolyásánál épült egy magaslaton, s három oldalról a hegy meredek lejtése természetes védelmet jelentett, a déli oldalt azonban kettős, széles árokkal megerősített fal védhette csak meg az ellenséggel szemben.

A török had

Hunyadi előkészületei azonban önmagában nem jelenthettek kellő garanciát a védelemre, hiszen a török haderő minden szempontból előnyösebb helyzetben volt. II. Mohamed mintegy 70-100 000 fős sereggel érkezett a csata helyszínére, ám nemcsak a jelentős létszámbeli fölény, hanem a hadsereg képzettsége és felszereltsége is messze felülmúlta a magyar hadakét. II. Mohamed hathatós katonai reformok eredményeképpen növelte meg a törtök hadsereg harcértékét: a reguláris csapatok létszámát megduplázta (40-45 ezer szpáhi, 8-10 000 janicsár), ráadásul európai mércével mérve rendkívül ütőképes tüzérséget hozott létre. Az egyik szemtanú így jellemezte a török hadsereg felszereltségét: "A puskákat, szakállas ágyúkat, lőfegyvereket senki sem tudta volna megszámlálni, sem a roppant nagy ágyúkat." A török szárazföldi erőket pedig egy ugyancsak jól felszerelt flotta (kb. 200 egységből állt) kísérte, melynek az volt a feladata, hogy a várat elszigetelje a külső segítségtől. II. Mohamed elszántságát tükrözte az a tény is, hogy mindössze két hetet szánt Nándorfehérvár bevételére. Seregeit a Duna és a Száva közötti síkságon vonta össze, flottája pedig a Száva torkolatával szemben fekvő szigeteknél horgonyzott le, s ezzel akadályozta meg a várba való bejutást.

Mivel a magyar főurak vagy közönyösek maradtak, vagy a husziták elleni háborúval voltak elfoglalva, így a király hívó szavára alig néhány nemes szállt csak hadba. Jelentősebb külföldi támogatásról sem lehet beszámolni, csak a toborzásban oroszlánrészt vállaló Kapisztrán János, a bécsi diákok hatszáz fős alakulata és a kisszámú lengyel keresztes vitézek említhetők ebben a vonatkozásban. Ebben a helyzetben különösen fontos szerephez jutottak a keresztes vitézek, akik többnyire helyi lakosok közül kerültek ki. Mivel ebben az időszakban igencsak tartani lehetett attól, hogy a hosszú időn keresztül tétlenkedő keresztesek uraik ellen fordulnak, így a kereszteseket hazaküldték azzal a paranccsal, hogy hívás esetén fegyvereikkel jelenjenek meg Szalánkeménnél. Erre július 7-14. között került sor, s Kapisztrán hívó szavára mintegy 18 000 keresztes gyűlt össze, akiket a szalánkeméni gyülekezőhelyről Zimony alá, a Száva bal partjára vonultattak át, itt képeztek értékes tartalékot.

Hunyadi érkezése

Hunyadi János

A török hadak július harmadikán érkeztek meg az "égigérő tornyokkal" rendelkező Nándorfehérvár alá, s másnap, negyedikén már meg is kezdték a tüzérségi hadműveleteket, súlyos károkat okoztak a védelmi rendszerben. (Huszonhét hatalmas ostromágyú, hét nagy mozsár, több mint száz kisebb ágyú és sok hadigép, kőhajítógép állta a szultán szolgálatára.) Mivel Hunyadi kezdetben nem tudhatta, hogy a török Nándorfehérvár vagy Temesköz felé vonul, ezért hadait nem vonta össze Nándorfehérvárott, ide csak a török megérkezését követően érkezett meg. Csakhogy a török elzárta a várba vezető utakat, s a Száván sem juthattak be. Ekkor Hunyadi összevonta a kereskedelmi dereglyéket (kb. 200-t), majd pár nap alatt "hadihajókká" alakíttatta át azokat. Július 14-én az átalakított gályák megtámadták a török flottát, Hunyadi pedig zsoldosaival a parton nyújtott fedezetet, ugyanis a török had innen kívánta megsegíteni az időközben harapófogóba kerülő flottáját.

Ezzel egyidejűleg a vár felől kb. 40 magyar hajó támadta meg a török gályákat, s elkeseredett harc kezdődött a folyó feletti uralomért. "Így tartott a kemény harc a folyón öt óra hosszat. S a harc végén íme: három nagy gálya emberestül elsüllyedt, négy minden díszével és felszerelésével foglyul esett. A többi gálya pedig sietve menekült előző kikötőjébe, csaknem egész legénységük halálra volt sebezve. Több mint ötszáz török a vízbe fúlt. A megmaradt gályák úgy megrongálódtak, hogy soha többé a keresztények ártalmára, a törökök hasznára nem lehettek." (Tagliacozzoi János) A hajózár megszüntetésével Hunyadi János katonáival bejuthatott a várba.

A vár és a Száva

Irodalom

  • Magyarország hadtörténete Zrínyi Katonai Kiadó, 1984
  • Barta Gábor: Nándorfehérvár, 1456 Móra F. K. 1985
  • Teke Zsuzsa: Hunyadi János és kora Gondolat K., 1980
  • Matuz József: Az Oszmán Birodalom története Akadémiai K. Bp., 1990
  • Magyar Nagylexikon 12. k. Magyar Nagylexikon K., Bp. 2001

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek