Narodnyikok, eszerek
Farkas Zoltán
2007/12/03 18:28
2343 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Bánjuk meg bűneinket, szolgáljuk a népet! A szociálforradalmárok pártjának igencsak leegyszerűsített programja a nép előtti vezeklésből eredeztethető, amihez a kapitalizmussal szembeni ellenérzés biztosította az alapot. Ez lenne a sajátos orosz út?!

Narodnyikok

Az eszerek elődei mind szervezetileg mind ideológiailag a narodnyikok voltak, akik a XIX. század utolsó harmadában széleskörű és igen sokszínű társadalmi mozgalmat hoztak létre. Bergyajev így jellemzi a mozgalmat:

„ugyanolyan jellegzetesen orosz jelenség, mint a nihilizmus és az anarchizmus: jobb- és baloldali, szlavofil és nyugatos, vallásos és ateista formái egyaránt ismeretesek. … A narodnyikság mindenekelőtt az orosz népbe vetett hitet jelenti … szentül hitték, hogy a nép őrzi az igazi élet titkát, amely a művelt uralkodó osztályoktól viszont továbbra is rejtve marad.”

A mozgalom neve is az orosz nép, a narod szóból származik. Képviselői tanaikkal élesen el akartak határolódni azoktól az eszméktől, társadalmi csoportosulásoktól, melyek a narodnyikokhoz némely tekintetben hasonló elveket fogalmaztak meg. Így megkülönböztették magukat a szlavofilektől, a talajosság képviselőitől, a tolsztojanizmustól, valamint a nemesi és polgári liberalizmustól. Céljuk az önkényuralom, a fennálló gazdasági és társadalmi rend megdöntése, új, igazságosabb társadalmi rend megteremtése, voltaképpen egyfajta parasztdemokrácia kialakítása volt.

A narodnyik mozgalom elterjedését siettette a jobbágyreformot kiteljesíteni szándékozó, földet követelő parasztság, éppen ezen paraszti érdekek kielégítése mentén szerveződött maga a szervezet. A narodnyik ideológia alapját részint Herzen és Bakunyi tanai, részint a forradalmi demokraták (Csernisevszkij, Dobroljubov) nézetei képezték, akik azt hirdették, hogy Oroszország sajátos fejlődése következtében a nyugati kapitalizmus megkerülendő, ehelyett a földközösség (obscsina) alapján kell megteremteni a szocializmust. Egy ilyen radikális forradalmi átalakulás levezénylését szerintük csakis az értelmiség vállalhatta magára, amelynek egyfajta vezeklésképpen (mivel eddig a nép „kontójára” tartotta fenn magát) a nép érdekeit kell szem előtt tartania – népen elsősorban az orosz társadalom túlnyomó többségét kitevő parasztságot értették. Oroszország tőkés fejlődését a narodnyikok véletlen jelenségnek tekintették, így nem is számoltak az orosz munkássággal. A narodnyikok akkor kezdtek megszerveződni, amikor a csajkovisták 1874-ben kezdeményezték a "nép közé járást", ami azt jelentette, hogy fiatal értelmiségiek kiköltöztek a falvakba, és ott a lavrovi elveknek megfelelően terjesztették az ismereteket. Úgy vélték, hogy a nép felvilágosításával automatikusan robban ki egy sikeres felkelés, ami átalakítja Oroszországot. A mozgalom azonban teljes kudarccal zárult, mivel a parasztok maguk adták fel a rendőrségen a számukra idegen elveket hangoztató értelmiségieket.

Szellem és/vagy terror

Egy síremlék 1905-ből

Míg az 1860-as években a narodnyik mozgalom a forradalmi (nem nemesi eredetű) értelmiség (raznocsinyecek) viszonylag szűk rétegére terjedt csak ki, és Lavrov és Mihajlovszkij elveit követte, addig az 1870-es években ez a kör bővült, a mozgalomba bevonták a munkások radikális képviselőit is, és egyre gyakorlatiasabb megoldásokkal kívántak előállni. A parasztforradalom megszervezése érdekében számos titkos társaságot hoztak létre. A forradalmi erők összefogása érdekében 1876-ban Föld és Szabadság néven egységes titkos szervezetet hoztak létre. Ez a nézeteltérések miatt 1879-ben két részre szakadt. A régi taktika hívei létrehozták az Általános Földfelosztás nevű szervezetet (pl. Plehanov, Vera Zaszulics). Az új taktika, az egyéni terror hívei megalakították a Népakarat nevű szervezetet (tagjai A. Mihaljov, V. Figner, N. Morozov). A szervezet tagjai számos merényletet hajtottak végre, többek között meggyilkolták II. Sándor cárt is (1881), emiatt tagjait tömegesen tartóztatták le. Szabadon maradt képviselői azonban nyílt levéllel fordultak III. Sándor (1881-1894) cárhoz, amelyben lemondtak a forradalmi harc folytatásáról, és bejelentették készségüket a békés kulturális munka folytatására azzal a feltétellel, hogy a kormány garantálja bizonyos politikai jogok gyakorlását, és amnesztiát ad a politikai foglyoknak.

Az 1880-as évektől a forradalmi narodnyikizmus liberális áramlattá vált, ami a parasztság további rétegződésével, a munkásság számszerű növekedésével és kibontakozó forradalmi harcával állt összefüggésben. A liberális narodnyikok már csak a parasztság helyzetének bizonyos fokú megjavításának igényével léptek fel. Az 1880-90-es években alakult még néhány forradalmi narodnyikszervezet, amely a "népakarat" ügyét képviselte. Közülük az egyik, a Népakarat pártjának terrorista frakciója 1886-ban előkészítette a III. Sándor elleni merényletet. (Közéjük tartozott Lenin bátyja is.)

Egyéb narodnyik típusú pártok

Eneszek

1906-ban alakult párt, melynek elnevezése az orosz népi szocialisták (narodnije szocialiszti) szóból származik.

Trudovikok

A Munka Csoportja pártjának tagjai, közkeletű nevükön a trudovikok. Eredetileg Kerenszkij is közéjük tartozott, majd 1917-ben az eszerek közé állt. 1917-ben az eneszek és a trudovikok pártja egyesült, de komolyabb politikai szerephez így sem jutottak.

Eszerek

A terror egykori hívei az 1890-es években visszatértek az emigrációból (pl. a forradalom nagyanyjának nevezett Jektyerina Bresko-Breskovszkaja), és Oroszországban fokozatosan visszatértek a politikai életbe. 1894-ben Népjog néven szervezetet hoztak létre, 1896-ban Szaratovban, majd pedig 1897-ben Moszkvában eszer uniót szerveztek. A következő évben kiadták programjukat, melynek címe: Feladataink. Ebben egyértelművé tették, hogy már nem annyira a parasztság, mint inkább a munkásság körében kellene szervezeteket létrehozniuk, alapvető célként pedig az alkotmányosságot és a politikai szabadságjogok kivívását határozták meg. De nem vetették el mindannyian a terror eszközét (pl. Jevno Azef (aki eredetileg besúgó is volt), Gersunyi és Glotz), ők 1901-ben Berlinben megalakították az eszer pártot, és a következő évben már merényletet követtek el az orosz belügyminiszter ellen.

Az 1902-ben alakult orosz polgári párt alapítói G. Gersunyi, V. Csernov, A. Gotz voltak. Az elnevezés a párt teljes orosz nevének, a szocialrevoljucionyer-nek (szociálforradalmár) a közhasználatú rövidítése. Nézeteikben a narodnyikok elvei és a munkásmozgalom nyugati opportunista vonásai keverednek, eszmei ellenfelei a marxistáknak. Kivették részüket a cárizmus elleni megmozdulásokból, több merénylet is a nevükhöz fűződik, pl. ők gyilkolták meg a háború előtti időszak nagy reformerét, Sztolipint is, az oktatási minisztert egy diák pedig azért ölte meg (1901), mert a zavargásokban részt vevő diákokat erőszakosan besoroztatta a hadseregbe vagy örökre kizárták minden egyetemről. (Egyébként az így besorozott eszer és szociáldemokrata diákmártírokból került ki az 1905-ös forradalom tiszti kara.) 1905-7-ben az eszer pártnak volt néhány tucat pártszervezete, tagjainak létszáma mindössze 2,5 ezer ember volt. Az adott helyzet okán hozzákezdtek a párt program kidolgozásának hosszadalmas folyamatához, melynek legfőbb kérdése az volt, miképp egyeztessék össze az orosz szocializmus narodnyik hagyományát a kapitalista valósággal. Az 1905. évi forradalom emlékműve

"A föld szocializálása"

Távolban a Kreml ...

1917-ben a legnagyobb orosz párt volt, tagsága több mint fél millió főre tehető. A tagsága főként a hivatalnoki és az értelmiségi rétegből került ki, de szép számmal voltak paraszti származású tagjai is. Baloldali szárnyuk helyet kapott az 1917. november - 1918. március közötti szovjet kormányban. A breszt-litovszki béke megkötése után ellenzékbe vonultak, lázadásokat szerveztek Moszkvában, a Volga vidékén és Szibériában a szovjet kormány ellen. Közülük kerültek ki a Lenin és más bolsevikok elleni merényletek szervezői. Egy kisebb csoportjuk 1920 őszén belépett az SZKP-ba. A többieket a szovjethatalom politikailag felszámolta. A radikális pártok közé tartozott, programja magában foglalta a földosztást, amit a „föld szocializálásának” neveztek, és amit a bolsevikok később a gyakorlatban is alkalmaztak. Eszerint a föld állami tulajdonban marad, ám használatra kiosztják a parasztok számára, akik mint saját földet birtokolják a kapott parcellát. A program további elemei a cárizmus megszűntetése, a köztársaság kikiáltása. A nemzetiségek számára jogokat kell biztosítani, a lengyelek és a finnek függetlenedési szándékát is elismerték.

Irodalom

  • Nyikolaj Bergyajev: Az orosz kommunizmus értelme és eredete Századvég K., Bp. 1989
  • Font Márta – Krausz Tamás – Niederhauser Emil – Szvák Gyula: Oroszország története Maecenas, 1997
  • Mihail Heller – Alexandr Nyekrics: Orosz történelem I-II. Osiris K. – 2000, Bp., 1996
  • Oroszország és a Szovjetunió XX. századi képes történeti kronológiája 1900-1991 Akadémiai K., Bp. 1992
  • Isztorija Rossziji 2. Moszkva, 2003
  • Krausz Tamás: A cártól a komisszárokig Kossuth K., 1987
  • P. P. Aprisko: Az orosz filozófia története Osiris K., Bp. 2007

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek