Néhány jó tanács profi és amatőr költőknek - Horatiustól
Kulin Borbála
2003/11/06 16:06
791 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Nagy mesterek tanácsait mindig érdemes megfontolni, még ha nem is kell fenntartások nélkül elfogadni mindet. Különösen, ha a tanácsok több ezer évesek, hiszen azóta nagyot fordult a világ. De még így is akad köztük nem egy hasznavehető, és érdekes játék méregetni magunkat egy régi kor tükrében.

Horatius Ars poeticája

Az ókor talán legismertebb költőjének költészettani tanítása valójában egy levél, melyet irodalomkedvelő barátjának és fiának címzett, a levélben megfogalmazott jó tanácsokat azonban szélesebb körnek, az új római költőnemzedékeknek szánta. Azt azonban talán még legmerészebb álmaiban sem gondolta volna, hogy tanítása hosszú évszázadokig a tökéletes költészet mércéje lesz.

Hosszú évszázadokig, de nem örökké. Nagyot fordult a világ ahhoz, hogy a mai napig minden fenntartás nélkül érvényesek legyenek a kétezer évvel ezelőtti elvárások a költészettel szemben. Akkorát azonban mégsem, hogy ne fedeznénk fel Horatius "előírásai" között olyanokat, amik egybeesnek a mai - és talán a mindenkori - jó ízlés diktálta elvárásainkkal.

Milyen tehát a jó vers Horatius szerint? Mennyiben más az ő (és egész korának) vers-ideálja, mint a mai, modern költészet darabjai? Az Ars poeticából néhány szemelvényt kiemelve hamar megtudhatjuk a választ.

Horatius mindenek előtt az alkotás egységességére, a részei közötti tökéletes összhangra, megkomponáltságra tanít:

"Hogyha egy asszonyi főt lónyakra helyezne a piktor
és rikitó színű tollakkal díszitené az
összedobált testrészeket, úgy, hogy a fönt takaros nő
halfarkat kapjon, csúfat, feketét, legalulra;
látva barátaim ezt, tudnátok-e nem kinevetni?
Higgyétek, Pisók, ily tákolmány az a könyv is,
Melyben, mint lázálomban, kavarognak az olcsó
Cafrangok, s hol a láb meg a fej nem tartozik össze.
Mit? Hogy a festő és költő bármit kiagyalhat?
Hogy joga van, s volt is, hogy képzeletét eleressze?
Tudjuk, s ezt a jogot számunkra is követeljük.
Csakhogy azért nem kell sóst s édest összekavarni,
Kigyóhoz hattyú, s tigrishez birka nem illik."

"Végül: akármibe fogsz, legyen egyszerü, váljon egésszé."

Tanítása szerint a művészi fantázia csapongása nem válhat mindezeknek a kárára.

Vajon mit szólna ma Horatius egy Picasso vagy Dalí-kép láttán? Vagy végig bírná-e olvasni Joyce Ulisses-ét, vagy egy verset mondjuk Kassák avantgard korszakából? Meg tudná-e érteni a "minden egész eltörött" életérzéséből született műalkotásokat egy ókori ember?

De lépjünk tovább, lássuk, mit kell még tudnia egy jó költőnek Horatius szerint:

"Aemilius vívóterménél, ott a közelben
él egy kőműves, körmöt, hajat ért kicsiszolni,
csakhogy egész alakot formálni kevés a tudása.
Ily kontár ne legyek soha! Teljességre törekszem."

Nem árt, ha a költőnek van képessége arra, hogy az apró részletek tökéletes kidolgozásán túl teljes, arányos egészet tud létrehozni. Hasznos tanács mind a mai napig, s aki már próbált rajzolni, festeni, verset vagy netán regényt írni, jól tudja, hogy nem is valami könnyű megtartani. A részletek alapos kidolgozottságának, s az "egész" szándékos elhanyagolásának a modern művészetben azonban külön üzenete van.

Ne higgyük azonban, hogy a klasszikus költészet csupa szigor, amiben nincsen helye semmi egyéni újításnak! A nyelvet például Horatius ugyanúgy szabadon formálható, sőt, formálandó eszköznek tekinti, mint napjaink költői/írói:

"Nagyszerü lesz a dalod, ha letűnt szavakat felidézel,
újszerü lesz a kopott szó, elmés kapcsolatokban.
Új fogalomhoz lelj új szóra, ha kell, amilyent még
Nem hallott a kötényes pór, ama durva Cethegus.
Lesz szabadalmad rá, csak túlzásokba ne tévedj."

"Van joga és lesz mindig minden dalosoknak
mondani új szavakat, ha korunknak bélyege rajtuk."

A Horatius által hangsúlyozott tökéletes műgond, a részleteiben és egészében is hibátlan, arányos kompozíció az, ami olyannyira jellegzetessé és csodálatra méltóvá teszi a klasszikus irodalom, de a szobrászat, vagy az építészet alkotásait is. S talán nincs olyan ember, legyen bármennyire "modern" is az ízlése, akinek a lelkét ne töltené el a harmónia kellemes érzése és az elismerő csodálat, amikor az ókori Róma művészeti alkotásaival találkozik. Nemes egyszerűségükkel, arányos szerkesztettségükkel, a legfelkavaróbb érzelmeket is tökéletes formába öntő fegyelmezettségükkel felébresztik bennünk a nosztalgiát egykor volt világuk iránt. Milyen kerek lehetett, ha ilyen kerekséget tudott létrehozni magából!

Lássunk végül néhány örök érvényű gyakorlati tanácsot, amit nem koptatott és nem koptat el a sohasem fogyó évek lánca, s a gyors, elsuhanó idő, s amelynek bárki, aki versfaragásra adja a fejét, nagy hasznát veheti:

  1. Miről szóljon a vers? "Oly tárgyat válassz, költő, mire futja erődből /
    és fontold meg jól, mit bír el s mit nem a vállad.
  2. Hogyan, meddig kell csiszolgatni a sorokat? "...De ha egyszer mégis akarnál írni,/
    szavald el elébb ... /....Teljék le kilenc év, / addig tedd el jól, mert hátha javítani kéne."
  3. Egy tanács, amit még a hollywoodi rendezők is megfontolhatnának: "... vannak olyan szörnyű dolgok, miket árt ha /nyíltan színre viszünk, bámész nézőknek elébe. / Van, mit jobb, ha egy ékesszóló szemtanu mond el."
  4. Hogyan "teszteld", hogy jó lett-e a műved? "Bárkinek adtál már bármit, vagy akarsz, ne mutasd meg /annak a verseidet mert hálából s örömében / így kiabál: "Gyönyörű! Csudajó! Minden szava bölcs ám!" / Sápad, ahol kell, másutt meg könny hull a szeméből, /Ugrál izgalmában, a port rugdossa, bokázik. / Mint bérelt siratók temetésen sírva sikoltnak, /Többet, s jobban, mint ki valóban szenved a gyásztól, / És titkon kinevetnek - a hízelgő ilyen éppen."

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek