Okos, mégis bukdácsol
Szendrei Judit
2003/06/17 13:44
812 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az év végi bizonyítványosztás nem minden családban felhőtlen örömünnep. Hány, de hány olyan gyerek van, akit fejcsóválva, bosszús tehetetlenséggel dorgálnak szülei és tanárai: "de hiszen olyan okos vagy, miért nem igyekszel egy kicsit?"

A "jóeszű a gyerek, csak nem tanul" típusú panaszok hátterében azonban nem mindig egyszerű lustaság, vagy a követelmények iránti nemtörődömség áll. Vannak gyerekek, akik minden igyekezetük ellenére sem tudnak jól felelni, izgulnak, leblokkolnak, bármennyit tanulnak is, és olyanok is akadnak szép számmal, akiknél a figyelmetlenség, vagy az iskolai követelmények iránti közömbösség valamilyen rejtett lelki okra vezethető vissza.

Ha egy gyerek huzamosabb ideig értelmi színvonala alatt teljesít az iskolában, ha nem képességei, hanem valami más akadályozza meg abban, hogy jó tanuló legyen, olyankor mindig érdemes utánagondolni, esetleg szakembertől tanácsot kérni, hogy mi lehet a teljesítményzavar hátterében.

A gyermek viszonya tudás szorgalmas munkával való megszerzéséhez, illetve mindenfajta teljesítményhez elsősorban attól függ, mennyire képes a világ iránti spontán kíváncsiságát harmonikusan ötvözni azokkal az elvárásokkal és iránymutatásokkal, melyet környezete tekintélyes személyei fogalmaznak meg számára nyílt és rejtett jutalmazások és büntetések bonyolult rendszerén keresztül. A koncentráció és a szorgalom hiánya éppúgy rossz jegyekhez vezethet, mint az elvárásoknak való túlságosan görcsös megfelelni akarás.

A teljesítményhelyzetben leblokkoló, szinte pánikba eső gyerekek, akik, bár rengeteget tanultak és borzasztóan szeretnének is megfelelni, mégsem jut eszükbe egyetlen épkézláb mondat sem, amikor kérdezik őket, úgynevezett debilizáló szorongást élnek át. Annyira izgulnak, hogy átmenetileg sokkal butábbnak tűnnek, mint amilyenek valójában. Náluk a lámpaláz, - sok más sikeres vizsgázóval szemben, - nem a feladatra, hanem saját magukra irányítja a figyelmet, és a tanácstalanság, zavar és szégyen érzését kavarja fel. Vannak gyerekek, akiket ilyen helyzetben a személyes kontaktus egy kicsit meg tud nyugtatni; ők szóban felelve teljesítenek jobban, mások épp a tanár sürgetését, hallgatását viselik nehezen, számukra a dolgozatírás megy könnyebben.

A teljesítményük miatt aggodalmaskodó, a jó jegyekre túl nagy hangsúlyt fektető, s emiatt szorongó, pánikba eső gyerekeknél gyakran azt tapasztaljuk, hogy társaiknál önállótlanabbak, és érzelmileg kevésbé váltak még le szüleikről, mint a velük egykorú gyerekek. A szülők közvetlen jelenlétének hiányában az általuk képviselt követelmények tesznek szert fokozott jelentőségre, mely elvárásokat az iskolában a tanító személyesít meg.

A szorongó kisiskolás számára az osztályzat azt jelenti, hogy valami nem egészen érthető dologban ítéletet mondanak felette. Az érdemjegyek képviselik azt a nehezen megfogható "jóságot", amit a kicsi szülei megelégedésére, a velük való kapcsolat zavartalanságának biztosítása érdekében mindenképpen el szeretne érni.

Vannak azonban olyan gyerekek is, akik, bár nem tudnak róla, valójában éppen a sikertől és a jó jegyektől riadnak vissza. A tanári dicséret nem ösztönzően hat rájuk, hanem elriasztja őket, s a jó jegyek után hirtelen mindig rosszabbak következnek. A siker ugyanis valamely tiltott versengési vágyat, a szülő vagy a testvér legyőzésének rejtett, s valamilyen oknál fogva belső tiltásba ütköző vágyát képviseli.

Ezeknél a gyerekeknél úgynevezett kudarc orientáció, a teljesítményhez való paradox viszony alakul ki. Míg a sikert kereső személyek, ha megtehetik, a közepesen nehéz feladatot választják, hiszen a jó megfelelés így a legvalószínűbb. (Ha túl könnyű feladatot választana, akkor a jó eredménynek nincs elegendő jutalomértéke, ha azonban nehezet, nem biztos, hogy sikerül megoldania.) A kudarcorientált személy ezzel szemben az extrémek felé tolódik: vagy a túl könnyű feladatot választja, hogy biztos legyen a sikerben ( s ezáltal lustának, igénytelennek tűnik), vagy a túl nehezet, mert így, ha felsül, kisebbnek érzi a kudarcot. Ezzel a megoldással azonban sikeresen éri el, hogy valójában sohasem lehet elégedett magával: vagy elvérzik a magára mért szinte lehetetlen feladaton, vagy olyan keveset teljesít, amire nincs miért büszkének lennie.

A gyermek siker illetve kudarc orientációja összefüggésben lehet a szülők teljesítményhez való viszonyával is. A sikerorientált anya gyakrabban és többféleképp jutalmaz, s figyelme inkább gyermeke eredményeire összpontosít. A kudarcorientált szülő viszont a büntetés lesz hangsúlyosabb, és a kicsi sikertelensége az, amit hamarabb észrevesz és korrigálni igyekszik. Kevésbé bíztatja gyermekét önállóságra, inkább korlátozza, nehogy valamilyen kudarc érje.

Az iskolai teljesítményt tehát nemcsak a szellemi képességek és a szorgalom befolyásolhatja, hanem belső félelmek, gátlások, a sikerhez való viszony rejtett formái is. A rejtett szorongások, túl azon, hogy a leronthatják egy egyébként jóképességű gyerek teljesítményét, ha tartósan jelen vannak, lelkileg is nagy terhet jelentenek. Ahhoz, hogy a teher könnyebb legyen, s a jegyek is javuljanak, a szorongás okait kell feltárni és csökkenteni.

Képek forrása

  • www.littlerockkids.com
  • www.tchden.org
  • www.ourkids.net

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek