Pattints! Dörzsölj!
Kormos Edit
2007/12/16 21:25
2553 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az őskor első, kezdetleges eszközei kövekből készültek. Ám ha elnézzük ezeket az eszközöket, egyáltalán nem a "kezdetleges" szó jut az eszünkbe róluk. Finomságuk, aprólékos és pontos kimunkáltságuk csodálatra méltó - s ha a korabeli kézi technológiára gondolunk, akkor egyenesen elképesztő teljesítménynek tűnnek.

A kövek megmunkálásához ugyanis alaposan ismerni kellett a megmunkálásra váró alapanyagot csakúgy, mint a hozzá idomuló megmunkálási technika finom fogásait. A kő sajátossága, hogy a természetből készen kapott anyag, ami ráadásul minden különösebb megmunkálás nélkül is könnyen felhasználható. Készülhet belőle hajító- és parittyakő, nhezék és súrolókő, magokat zúzó törőkő vagy akár kerítés és fal is.

Megmunkálásának első lépése, mikor a követ darabolni kezdte az ember. Ennek a technikának a neve a pattintás. Ha két követ egymáshoz verünk, a keményebb kő képes lehet arra, hogy a másikat szétmorzsolja, esetleg a másikból szilánkokat hasítson le. Ahhoz, hogy pattintással formázhassunk meg egy követ, a kőnek szilánkosan kell hasadnia. Erre pedig csak néhány ásvány képes, mint például a kvarc, a nefrit, a kovakő, az obszidián vagy a kalcedon. (Ugyanilyen tulajdonsággal bír egyébként a porcelán és az üveg is!) A pattintott kő eszközzé formálható (szakóca, kőkés), ám a lepattintott, borotvaéles szilánkok sem vesznek kárba: nyíl- és dárdahegyek, kaparókövek és kisebb késpengék is készíthetők belőlük.Vannak persze olyan kőzetek is, melyek egyáltalán nem hasadnak jól, azonban könnyen csiszolhatók. Ilyenek a homokkő vagy a mészkő. A csiszolást grániton végezték víz és homok segítségével, majd a folyamat legvégén palával varázsolták tükörsimává az eszközt.

A csiszolás technikája egyébként nagyon emlékeztet a köves magőrlés eljárására is.A fúrás a kőkorszakban egyike volt a legnehezebb feladatoknak, hiszen ekkor még nem voltak erre alkalmas fémeszközök. Eleinte a "pontkalapálás" módszerével lyukasztottak úgy, hogy a követ másik, hegyes kővel ütögették egy ponton. A másik, később kedvelt technika a tűzgyújtáshoz is alkalmazott íjas szerszám használata volt. A kövek megmunkálása később önálló szakmává, sőt specializált szakmákká vált. Ilyen "köves" mesterség volt a kőfaragók és a malomkővágók munkája. A kőfaragók munkáját dicséri számos középkori templom kőcsipkés ornamentikája, s a malomkővágók kezei közül kerültek ki a Toldiból is ismert hatalmas, átlyuggatott malomkövek. A malomkövek ősei a fent már említett őrlőkövek voltak.

Végül lássuk még a kő egy jellegzetes ősi felhasználási módját! Az ősi lakóhelyeken kövekkel kerítették el a tűzhelyet, nehogy "kiszökjön" a láng. Ugyanakkor a tűzből kikapart követ tették bele a kéreg- vagy bőredényekbe is, hogy segítségükkel vizet forraljanak vagy bármely más folyadékot. Köveken persze süthettek is, de használhatták kaszafenésre és tűzcsiholásra egyaránt. És persze drágakövekkel és féldrágakövekkel díszítették ékszereiket, tálaikat, ruháikat. Nézzünk csak bátran körül a lakásunkban! A XXI. században, távol a kőkorszaktól a kövek még mindig természetes részei otthonunknak...

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek