Paul Feyerabend
2004/07/09 11:24
2139 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A kortárs gondolkodás talán legprovokatívabb szellemének tartják. Egyesek Wittgenstein, Lessing, Heine zsenialitásához hasonlítják, mások az újkori tudomány pusztító ördögét látják benne, aki után kő kövön nem maradt. És valóban nem maradt.

Olyan provokatív posztmodern tudományfilozófus ő, kinek gondolkodása csak az ő személyének ismeretével együtt érthető meg. Ha nem a végezetül is a XX. század angolszász tradíciójának megalapozásává váló Bécsi Kör felől érkezik, hogy agresszív provokációival folyamatosan bosszantsa a filozófiát többnyire szolid-racionális tudományelméletre leszűkíteni igyekvő kollégáit, akkor bizonyára nem keltett volna nagy feltűnést. De ellentmondásos személyiségével, tudományos megalapozottságával mindig ébren tartotta kortársai gondolkodásának frissességét.

Bécsben született 1924. január 23-án. Eleinte művészi pályára készült, 1939-42 között a bécsi konzervatórium hallgatója volt, de már akkoriban is nagy előszeretettel tanulmányozott asztronómiai, fizikai és filozófiai olvasmányokat. 1942-ben birodalmi munkaszolgálatra ment a Wehrmachtba, de 1945-ben súlyos, bénulással járó sebesüléssel mentették ki a frontról, és sokáig kórházban kezelték. A háború után ének- és zongorastúdiumokat vett a weimari zeneakadémián, majd 1946-tól Bécsben folytatott színháztudományokkal, történelemmel, szociológiával, fizikával, matematikával, asztronómiával kapcsolatos tanulmányokat, mik mellett még éneklést és színészetet is tanult. 1948-tól részt vett az Österreichisches College alpbachi rendezvényein és a bécsi Victor Kraft-kör munkájában. Ott ismerkedett meg Popperrel, Wittgensteinnel és Felix Ehrenhafttal is. 1952-ben Popper tanítványa volt, a következő évben pedig lemondott a számára felkínált tanársegédi állásról és visszatért Bécsbe. Popper helyett Brechthez maradt hű.

Popperen, Lakatoson, Polányin és Kuhnon, de Wittgensteinen is túllépve bejelentette a racionális tudományos gondolkodás védvonalainak végleges feladását. "Immár senki, semmi sem állta el a megismerésnek azt a bizonyos utolsó, legbelső ajtaját, amely a semmire nyílt." "Én csak egy bolond író vagyok" - mondogatta, ám köztudomású volt, hogy maga az ördög. Annak tartotta a tudományos közvélemény. Mefisztót látták benne, azt a gonoszt, azt az ördögit, ami mindig rosszat akar, és az eredmény mindig jóvá alakul. Filozófus, operaénekes, tudós, doktor, varázsló, művész, bohóc volt egyszemélyben, és senki nem volt biztos abban, hogy valójában kivel van dolga. Neki pedig tetszettek e zavar szülte ellentmondó vádak, címkék: miért is ne, ez is, az is, mert minden csak nézőpont és körülmények kérdése. Szerepek, mik eljátszhatók.

A tudomány, mint művészet érdekelte. Az előadóterem dobogója mint színpadi deszka. Viharos előadásai, meghökkentő megjelenése, gúnyos kiállása, égnek meredő ősz hajszálai éppúgy a színpadi hatás részei voltak, mint a közönséggel folytatott beszélgetés közbeni heves gesztusai. "Korunk legnagyobb filozófiai mulattatója" - írták róla, de ki mert nevetni tréfáin? Hiszen az előadás után nem volt többé hova hazamenni. Filozófiájában nem virrad meg soha. A tudományos világ rémületét persze nem külső megjelenése váltotta ki. Félt-tisztelt-kigúnyolt figurája nem csak többet tudott, mást tudott, hanem máshogy tudott, mint a többiek- kívül állt. De - mint ahogy az udvari alkimistáknak, a szofistáknak, az ihletett bolondnak, vagy épp a boszorkánymesternek - helye volt a világban. Mégis rettenetes elefántként verte szét a tudomány porcelánboltját. A gondolkodás csapdáiból ugyanis a művészet felé talált kiutat.

Talán csak az igazi zseniket lehet így jellemezni. Kiállhatatlan alakok, kiknek emlékét csak az utókor képes megszépíteni, hiszen jelenükben pusztítanak, ahol épp dolgoznak, de a másik oldalon olyasmit képesek létrehozni, ami nélkül nem lenne levegőnk, amitől másképp látjuk a világot, másképp élünk és halunk. Úgy vélte, hogy a tudomány művészet. Hiszen felfedezéseinek történetében nagyságrendekkel nagyobb szerepet játszik az öröklött tételek semmibevétele, az intuíció, az álom, a bakugrásos észjárás, mint a normál logika, a módszertani mankó.
Ezzel a gondolkodással pedig új horizontot nyithat a tudományos kutatás új lehetőségei felé, vagyis könnyebbé teszi az elkövetkező zsenik pályáját. Felszabadító ördög. Azt mondja ugyanis, hogy új dolgokat nem lehet régi előítéletek, előfeltételek, alapján kitalálni. Mert a tudománynak az a feladata, hogy új dolgokra (összefüggésekre, gyógymódokra, világmagyarázatokra) jöjjön rá. Viszont a dolgok "kitalálása" annyira irracionális, olyan álomszerű és abszurd esemény, hogy ha valaki szigorúan venné szakmáját, egyszerűen kidobná az így felötlő eredményt. De nem dobja ki, mert neki olyasmit kell kitalálnia, ami minden korábbi feltevéssel, elfogadott tétellel, egyáltalán a tudományos rációval szemben áll. Munkájának akkor van értelme, ha nem áll be a sorba. Igazi eredményt csak egy újfajta problémalátás hozhat.

Vagyis a tudományos problémát magát nem az élet, nem az anyag kínálja, azt a tudós "kreálja", előtte "nincs", utána viszont van mit megoldani. Miért keltett mégis akkora vihart? Miért volt fontos a tudományos közvéleménynek egy őrült költő lázálmaira reagálni? Mert Feyerabend a tudományból jött, állításait többnyire az úgynevezett "egzakt" tudományokból vette, nagyon is jól értett és alaposan végiggondolt példákon illusztrálta, s ez több volt, mint irritáló. Talán azért is, mert olyan nyelvet is használ - többnyire a tudományos diskurzus nyelvén fejezte ki magát -, amelyet a tudományelmélet művelői nagyon is jól értettek, s így állításait nem tolhatták el maguktól mint jelentésnélküli halandzsát, ahogy mondjuk a metafizika destrukcióját végrehajtani törekvő Heideggerrel tették.

1955-ben kapta első egyetemi állását Bristolban, 1958-ban már a Berkeley-n volt vendégprofesszor, egy évvel később rendes professzor lett, s ettől kezdve további professzúrákat vállalt Hamburgban, Aucklandben, Sussexben, Kasselben, Brightonban, a Yale-en, Londonban, Berlinben stb. 1994 február 11-én halt meg agydaganatban.

Képek forrása

  • www.astrosurf.com
  • www.ildiogene.it
  • www.enel.it
  • abc.es

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek