Pedagógusképzés és -továbbképzés a változó pedagógusszerepek tükrében
2003/06/04 19:04
1197 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A tanulmány arra keres választ, hogy milyen szerepe van a pedagógusnak a hatékony tanulást segítő tanulási környezet kialakításában.

A szerző szerint a pedagógus emberi és szakmai autonómiája az alapvető feltétele annak, hogy a tanulási környezet segítse a tanulók autonóm személyiségének kialakítását, fejlesztését. A pedagógus autonómiájának fejlesztésében jelentős szerepe van a pedagógusképzésnek, melynek keretében meg kell tanítani a leendő tanárokat arra, hogyan éljenek a tantervek, módszerek terén nekik adott szabadsággal.

(...) A pedagógiai folyamatokban az a célunk, hogy olyan felnőtteket neveljünk, olyan felnőttek személyiségének kialakítását segítsük, akik képesek lesznek arra, hogy kezükbe vegyék saját sorsuk alakítását; felelősséget vállaljanak saját testi, lelki, szellemi és gazdasági fejlődésükért és kiteljesedésükért; akik mindezt egész életük folyamán képesek követni és értékelni. Azaz, valójában autonóm emberekben gondolkodunk.

Melyek az autonóm ember tulajdonságai?

Az autonóm ember képes önképet alkotni. Velünk született képességünk, hogy egyfajta innatált autonómiával rendelkezünk, melyet aztán az intézményesített oktatási rendszer valamilyen módon visszafojt bennünk. (...) Az autonóm ember képes arra, hogy elemezze saját szükségleteit. Meg tudja határozni, mi az, amit jelenlegi stádiuma és a kívánt stádium között tennie kell önmagáért, önfejlesztéséért. Igazából ez az a terület, ahol a felnőttek segítségének szerepe van. (...) Az autonóm ember képes ütemezni a részcélokat, képes kiválasztani azokat a forrásokat és azokat a módszereket, eljárásokat, amelyek a részcélok és a teljes célok elérésében, a szükségletek kielégítésében őt segíthetik. E folyamat nagyon fontos eleme, hogy az autonóm ember képes kialakítani az önértékelés, az önelemzés módszereit. (...) Tulajdonképpen eljutunk odáig, hogy olyan autonóm emberben gondolkodunk, aki képes arra, hogy egy életen át tartó tanulás folyamatában irányítani tudja saját fejlődését.

Hadd utaljak egy szó értelmezésére. Úgy gondolom, a tanulás szó nem azonos a memorizálással és a reprodukcióval. (...) A tanulás az én értelmezésemben az autonóm ember előbbiekben kifejtett reflektív ciklusára emlékeztet. Tulajdonképpen a tanulás megtapasztalási folyamat. Azon tevékenységek közben, amelyeken keresztül a szükségleteim kielégítésére, a szükséges ismeretek megszerzésére, a fontos kompetenciák kialakítására lehetőséget kapok, állandóan tapasztalatot szerzek, és ezekből a tapasztalatokból mindig levonom a tanulságokat. (...)

A pedagógusok milyen tanulási környezetet biztosítsanak mindehhez?

Vállalnunk kell a felelősséget mindazért, amit csinálunk, mert ha mi magunk nem vagyunk autonóm emberek, akkor tulajdonképpen a ránk bízott gyerekeket sem tudjuk autonómmá nevelni. Fontos, hogy mi, pedagógusok is megtanuljunk tervezni. (...) Lényegesnek tartom azt is, hogy a pedagógus tanuljon meg tananyagot fejleszteni. A helyi tanterv követelményeinek teljesítése, a helyi célok elérése érdekében identifikált szükségletek kielégítése a dinamikus, az adott tanulóközösség és tanulói környezet igényének megfelelő tananyagok fejlesztésével valósulhat meg. A pedagógusoknak tanítványaikat is meg kell tanítaniuk tanulni. (...)Rengeteg didaktizált és autentikus forrást is tartalmaznia kell annak a tanulási környezetnek, amely valóságos és nem csupán valószerű helyzeteket sorakoztat fel.

Mi a különbség a valóságos és a valószerű helyzetek között?

(...) Úgy gondolom, hogy valóságos az a helyzet, amikor a saját céljaim elérése érdekében identifikált szükségleteim kielégítéséhez nekem információkra van szükségem. Egy folyamatban azért veszek részt, mert a céljaimat akarom elérni. Tehát nekem felfedeznivalóm van, nekem tennivalóm van, nekem kiteljesedési szándékom van. Lényeges dolog, hogy a pedagógusok legyenek képesek önmagukat is folyamatosan fejleszteni, és ehhez használják az információs és kommunikációs technológiát. Tudniuk kell kezelni a különböző értékrendű, adottságú és képességű tanulókat. (...) Tehát a hagyományos pedagógiától (tanári prezentáció, osztálytermi frontális munka) el kell vonatkoztatni, és az egyéni fejlesztés szintjére kell emelkedni. A pedagógusoknak toleránsaknak kell lenniük a másság, a másként gondolkodás iránt, hiszen minden egyes egyed más. (...)

Mi a pedagógusképzés és -továbbképzés feladata a fentiek tükrében?

A hallgatók, a pedagógus személyiségét olyanná kell formálni, hogy képesek legyenek felelősséget vállalni saját munkájukért. A felelősségvállalásra nevelésnek csak az egyik formája valósul meg a pedagógusképzésben a kreditrendszer keretein belül. A diákok egyfajta szabadságot kaptak, miszerint egy szabályrendszer és az adott szakhoz szükséges kompetenciák kialakulásának folyamatát figyelembe véve építik fel saját előrehaladásuk rendjét, napi munkarendjüket, időbeosztásukat. (...) Az autonómia másik megnyilvánulási formája az oktatói teljesítmény értékelése a hallgatók részéről, a folyamatok közös elemzése, értékelése még kevés helyen valósul meg. Fontos tehát a pedagógiai tevékenységek értékelését szolgáló rendszerek kialakítása a pedagógusképzés során is, hiszen eközben lehet megtanulni a minőségbiztosítás és az önértékelés különböző folyamatait. (...)

A pedagógusképzés és -továbbképzés rövid-, közép- és hosszú távú osztálytermi kutatási projektekkel, a formális és informális továbbképzési módszereknek az egyéni önképzési programokba való integrálásával ösztönözheti a pedagógusokat és pedagógusjelölteket az önfejlesztés tanulására. (...) Hatékony kooperatív tanítás-tanulási forma az ún. team-teaching, illetve a kölcsönös hospitálás. Elengedhetetlennek tartom, hogy a pedagógusképzés és -továbbképzés biztosítsa a szervezeti és szakmai feltételeket e fenti autonóm és kooperatív hivatástanulási formák integrálására. (...) Fontos, hogy a pedagógusképzés is legyen képes kezelni a másságot, a különbözőséget, a különböző értékrendeket. Ehhez adjon mintát, és állandóan reflektáljon saját tevékenységére.

Alapfeltételnek tartom, hogy akár alapképzésről, akár továbbképzésről van szó, a képzések formája és metodikája is támogassa a témát. Tehát ne csak téma legyen az autonómia, a kooperatív tanulás, az alternatív pedagógia, a tantárgyköziség, a projektpedagógia, és ne csak elméleti síkon érintsük azokat plenáris előadások formájában, hanem a pedagógiai irányzatokra jellemző technikákkal, módszerekkel tapasztalja meg lényegüket a jelölt, illetve a gyakorló pedagógus. (...) Elengedhetetlenül fontosak az olyan tapasztalt, mások vezetésére, irányítására, fejlesztésére is felkészült szakemberek, akiket mentoroknak hívhatunk. A mentorok a pályán lévő és a pályára készülő pedagógusok fejlesztését, önfejlesztését segíthetik. (...) Az is lényeges dolog, hogy az egyén szintjén alakuljon ki az egész pedagógus-életpályát átívelő önfejlesztési stratégia.

Meghatározónak tartom azt is, hogy ne pedagógusképzésről beszéljünk, hanem hivatásspecifikus személyiség fejlesztéséről. (...) Miért az van, hogy a konkrét kurzusok keretében a jelölt az egyetemen vagy a főiskolán tölt el több időt, és nem abban a kontextusban, amelyre tulajdonképpen felkészítjük. Itt természetesen nem arról van szó, hogy a négy-öt év egészét töltse az iskolában, de valamiféleképpen végig kellene gondolni ezt a viszonyrendszert, valamint a megrendelő és a szolgáltató viszonyát is ebben a kérdésben. (...)

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek