Pedagógusok újfajta műveltséggel
Ferenczi Anita
2003/09/12 14:08
1199 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A pedagógusképzés reformja most már halaszthatatlan feladat, és bár vannak konkrét elképzelések, azok fogadtatása meglehetősen vegyes. Ez utóbbiról árulkodott a hangulata annak a szakmai a tanácskozásnak, amelyet a képzés bázisának számító ELTÉ-n szerveztek 2003. szeptember 11-én.

A közoktatási törvény módosításának megszavazása után egyre sürgetőbb kérdés a pedagógusképzés reformja. Az oktatási miniszter kezdeményezésére létezik egy szakmai testület, amely a közoktatás és felsőoktatás szakértőiből alakult, és pedagógusképzéssel foglalkozik. A szaktárca a munkabizottságtól ennek az évnek a végéig várja az elképzeléseket, nyilatkozta Sipos János, közoktatási helyettes államtitkár.
A pedagógusképzés átalakításáról természetesen már léteznek különböző teóriák, és abban egyetértés is van, hogy a demográfiai hullám, valamint a közoktatás eltömegesedése - azaz, hogy mindenki számára 18 éves korig kötelezővé válik a tankötelezettség - teljesen új feladatok elé állítja az erre szakosodott felsőoktatási intézményeket.
A szakmai testületben három vélemény is elkülönül, ezeknek a gyakorlatba ültetése részben már elkezdődött, részben jövőre valósul meg.

Az ELTE idén szeptembertől, a nemrégiben alakult Pedagógiai és Pszichológiai Karon (PPK) kezdte el a pedagógusképzést.
Az, hogy mindenki számára elérhető lesz az érettségi nyújtotta képzés, azt is jelenti, hogy leomlik a választófal az általános és középiskola között, és az egész középfokú oktatás bizonyos értelemben elveszíti a társadalmilag szelektív jellegét, mondta Hunyady György, az ELTE PPK megválasztott dékánja. Ez az egyik, a demográfiai jellegű társadalmi szerepváltása a közoktatásnak. A másik a Nemzeti Alaptanterv (NAT) újraértékelése, újragondolása, véli a professzor. Ezzel ismét napirendre kerül a műveltségterületi szempont, vagyis, hogy mit is tanít a pedagógus, és ez nyilvánvalóan hat arra, mire készítsék fel őt. Ez az irányváltás más szakmai műveltséget is igényel.

A felsőoktatásban lezajlott az integráció - ami egy nem egészen logikusan végigvezetett fejlesztés volt - azzal járt, hogy a pedagógusképző intézmények szerkezetileg átalakultak, mondta a szakember. Például volt az országban 17 sajátos, markáns képzési profillal rendelkező tanítóképző. Ma, az egyháziaktól eltekintve, mindegyik tanítóképző intézmény nagy egyetemek részeit képezi, ami a mozgásterét behatárolja, más az önállóságának mértéke, a presztízse, és az anyagi támogatása. A tanárképzésben szintén ez történt: a különböző rendű-rangú tanárképző intézmények együvé kerültek.
A felsőoktatásban végbemenő másik változás, a Bolognai Folyamat, ami alapjaiban rázza meg a felsőoktatást. (A bolognai rendszer két fő képzési cikluson alapul, az alapképzésen és egyetemi képzésen. A második ciklusba való belépés megköveteli az első, legalább három évig tartó ciklus sikeres lezárását. A hallgató azonban már az első ciklus után oklevelet kap, amellyel kiléphet a munkaerőpiacra. A második képzési időszak után egyetemi vagy doktori oklevelet kap a hallgató.) Eddig is volt két válfaja: a főiskolai és az egyetemi szint, ezután is lesz egy első és egy második egyetemi képzési szakasz, ezeknek azonban rendezett, közvetlen kapcsolatban kell lenniük egymással.
Az ELTE elképzelései szerint külön útnak tekintik a tanítóképzést és a tanárképzést. A tanítóképzésnek - miután a funkciója is módosult - ezentúl a közoktatás első hat évében van szerepe, ami kiteljesedést jelent. Az ELTE közelmúltban integrálódott tanító- és óvóképző karán már eddig is arra készítették fel a tanítókat, hogy az 5., 6. osztályban is szerepet tudjanak vállalni. Ezt a gyakorlatot a továbbiakban is folytatják. Ettől eltér a tanárképzés, amit viszont a korábbihoz képest egységesnek fognak fel:nincs szervezetileg elkülönült főiskolai és egyetemi képzés. Új pedagógus-szerep alakult ki, más a pedagógiai kultúra, amit csak a sok feladatra kiképzett pedagógus tud igazán kielégíteni. Hunyady György szerint nagyon lényeges kérdés az egységes tanárképzésben, hogy a hallgatók legalább egy szaktárgyat a tudomány és gondolkodás mai színvonalán ismerjenek, ekkor lesznek igazán hatékonyak a közoktatásban. A professzor meggyőződése szerint egy-egy műveltségi terültet csak az tud igazán tanítani, aki elvégzett egy mai értelemben vett egyetemi diszciplináris szakot, és ezután a képzésben ki lehet tágítani az érdeklődési és szakmai körét.
Hunyady szerint a tanítóképzést az első ciklusban kell megőrizni, négyéves formában, lényegében úgy, ahogy van. A gyakorlati elemet kell erősíteni benne, de nem kell egyetemi szintre emelni. Ez egy célképzés, és meg kell találni helyét a bolognai rendszerben. A tanárképzésnek viszont egységesen egyetemi szintűnek kell lennie.

Veszprémben abból indultak ki, hogy ugyan más-más felkészültséggel kell rendelkeznie az óvodapedagógusnak, a tanítónak, az általános illetve középiskolai tanárnak, de ez nem azt jelenti, hogy egyiknek kevesebbre van szüksége, mint a másiknak, ezért minden területen szorgalmazzák az ötéves egyetemi képzést, nyilatkozta Zsolnai József, a pápai Pedagógiai Kutató Intézet igazgatója. (Eddig az óvodapedagógusnak 3 évet kellett elvégeznie, a tanítónak 4-et.)
Veszprémben az angolszász modell hazai kikísérletezését tervezik, amit az ottani egyetemen 100-200 hallgatóval próbálnak ki 2004-től. A képzés három egyetemi szintű egységre bontható. Az első három évben az alapozó értelmiségi képzés után bizonyítványt kapnak a hallgatók arról, hogy az egyetemi alapképzést elvégezték. Ezzel kiléphetnek a munkaerőpiacra, ahol asszisztensi teendőket végezhetnek jogászok, pedagógusok, közgazdászok mellett. A három év alatt kredit pontokat gyűjthetnek, amivel bármilyen egyetemen folytathatják tanulmányaikat.
Ennek a modellnek az egyik előnye, hogy nem 18 éves korukban kell eldönteniük, milyen pályát választanak, mondta Zsolnai József. Amennyiben viszont úgy döntenek, hogy a Veszprémi Egyetemen folytatnák tanulmányaikat pályaválasztási vizsgát kell tenniük, amelynek során bebizonyosodik, hogy érettek-e a pedagógusi munkára. Ha elvégezték a következő két évet, akkor ún. master diplomát kapnak, amivel kiléphetnek a munkaerőpiacra, vagy továbbtanulhatnak, azaz PhD képzésben vehetnek részt. Az egyetemi oklevél megszerzése után pedagógusok lesznek, a PhD megszerzése után kutatók, vagy felsőoktatási oktatók lehetnek. Ha nem PhD-zik valaki, további négy féléves szakpedagógus képzésben vehet részt, ami azt jelenti, hogy az alapszak mellett például családpedagógus lehet belőle. Összesen 16 ilyen szakma van, amit a széles körű alapképzés után megszerezhetnek. Felvételi nem lesz, az érettségi bizonyítványt figyelembe veheti az intézmény, a szelekció egyetemen belül történik, ismertette a terveket az igazgató. Az első három év alatt jogot, szociológiát, közgazdaságtant, ökológiát tanulnak. Utána következnek az integrált tantárgyakat. A következő két évben sok gyakorlati órájuk lesz a diákoknak, olyan pedagógusok felügyelete mellett, akik külön szakpedagógiai végzettséggel rendelkeznek. A közoktatás felől nézve a tanárok pedagógiai kultúráján kellene elsősorban változtatni, véli Báthory Zoltán oktatáskutató. Szerinte a jelenleginél jobban össze kellene fognia az általános és középiskolai tanárképzésnek és még a tanítóknak is. A felsőoktatás első szintjén a tanárképzőkben a szakképzés mellett legalább olyan súlyban kell megjelennie a pedagógiai elméletnek és a gyakorlatnak, mondta a szakember. Ez egyrészt megalapozná a következő szintet, másrészt önálló pedagógiai asszisztensi munkakört adna. Ilyen szakemberekre ugyanis szükség van például a pályaválasztásban, tehetségfejlesztésben és a tanulással kapcsolatos tanulóknak nyújtandó terápiában. Ezen kívül a hallgatókat, leendő pedagógusokat fel kellene készíteni arra, hogy műveltségi területekben gondolkodjanak. Új tantárgyakra van szükség, mint például jogi és pénzügyi ismeretek, környezetvédelem, egészségtan. Báthory Zoltán szerint a hallgatóknak a nagy szakok mellett egy vagy két úgynevezett minor szakot is fel kellene venniük, mint például fizika és természetismeret, magyar vagy történelem és társadalomismeret. Ez már a második szinten történne, és ez képessé tenné a tanárokat arra, hogy az 5. osztálytól 12.-ig tanítsák a saját tantárgyukat, de immár integráltan. Forrás: Népszava

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek