Pénzhamisítók 1925-ből
Farkas Zoltán
2002/12/20 08:00
2178 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
1925 decemberében egy diplomata külsejű úr hamis frankkal akart fizetni. Már ez is meglepő volt, az pedig egyenesen felkavarta a kedélyeket, hogy a bőröndjében több ezer hamis bankjegyet találtak. De ezzel még nem ért véget a meglepetések sora!

A hamis bankók

Egy korabeli karikatúra.

1925. december 14-én egy elegáns úriember, Jankovich Arisztid Hágában egy ezerfrankost kívánt beváltani. A pénztáros azonban megtagadta a beváltást, mondván, hogy a papírbankó hamis. Azonnal értesítette is a rendőrséget, s ezt az időt Jankovich arra kívánta felhasználni, hogy a nála lévő hamis bankjegyeket elrejtse. A helyszínre érkező rendőr igazoltatta a kompromittálódott úriembert, aki elmondta, hogy diplomáciai ügyben tartózkodik Hollandiában, s meg is mutatta futárútlevelét. Ennek ellenére kihallgatás szándékával bekísérték a rendőrségre, ahol Jankovich már határozottan követelte, hogy engedjék el, mivel Nádosy Imre magyarországi főkapitány megbízásából, bizalmas ügyben tartózkodik Hollandiában.

Másnap élénk táviratváltás zajlott a hágai magyar konzulátus és a magyar külügyminisztérium között, s a magyar külügyi szervek csak a következő üzenet hatására kezdtek komolyabb figyelmet szentelni az ügynek. "Itteni [holland] külügyminisztérium közli, hogy Jankovich Arisztidnek Amszterdamban megtalált podgyászában egész koffer hamis bankjegy találtatott. Forster követ." (1925. december 16.)

Két nappal később már a miniszterelnök, Bethlen István is magához kérette az országos főkapitányt, Nádosy Imrét, s felszólította az ügy kivizsgálására. Bethlen István ezt követően négynapos vidéki vadászatra indult. Ekkor még kormányzati berkeken belül maradt az ügy, de december 18-án a Magyar Távirati Iroda a francia hírügynökség (!) nyomán hírül adta, hogy Hollandiában három magyar férfit tartóztattak le, mivel hamis ezerfrankosokkal akartak fizetni. Mint kiderült a holland rendőri szervek érintkezésbe léptek a francia rendőrséggel, így az ügy nem maradt két ország ügye. Mikor pedig a hazai közvélemény is értesült a történtekről, a frankhamisítási ügy idővel komoly bel- és külpolitikai botránnyá növekedett.

A rendőrség kivár

Bethlen István

A rendőrség azonban még ekkor sem sürgette a nyomozást, s csak december 21-én láttak munkához. Másnap azonban fordulatot vett a dolog, mert Jankovich beismerő vallomásával együtt megérkezett a magyar rendőrséghez a hollandok hivatalos átirata. Ebből kiderült, hogy nem csak az országos főkapitány érintett a frankhamisítási ügyben, hanem a politikai kapcsolatok is feltárhatók. A francia rendőrség december 28-án nyomozókat küld Magyarországra, akik nyomatékosan felszólítják a magyar kormányt a nyomozás hatékony lebonyolításárára, s a sikeres munka érdekében értékes információkkal látták el magyar kollégáikat.

Ennek eredményeként 1926 januárjának első napjaiban letartóztatták Windischgraetz Lajos herceget (egykori tárca nélküli közélelmezési miniszter a 3. Wekerle-kormányban), valamint személyi titkárát, Rába Dezsőt és Nádosy Imre főkapitányt. Ennyivel azonban nem érte be a magyar közvélemény, de a Banque de France is követelte az ügy teljes tisztázását, ugyanis a vallomásokból a kormányzati körök érintettsége is nyilvánvalóvá vált. Még súlyosabbá vált a helyzet, amikor kiderült, hogy a hamis bankókat egy állami intézményben, a Térképészeti Intézetben készítették, ráadásul a műszaki osztály vezetőjének, Gerő László őrnagynak a vezetésével - munkaidőben. Idővel az is kiderült, hogy a munkálatokról tudomása volt az intézet vezetőjének, s az egykori miniszterelnöknek, Teleki Pálnak is.

Az ellenzéki politikusok a miniszterelnök felelősségét is felvetették, s a "karácsonyi szüneten" tartózkodó nemzetgyűlés összehívását sürgették. Január 20-án heves parlamenti csatározásokat követően megszavazták a vizsgálóbizottság felállítását. A 25 tagú, Zsitvay Tibor által vezetett testület február 20-ára befejezte munkáját, s a jelentésében megállapította, hogy sem a kormányt, sem a miniszterelnököt nem terheli felelősség. A Vázsonyi Vilmos vezette ellenzék ennek ellenére Bethlen István lemondását követelte.

Ami a vizsgálat során kiderült

Teleki Pál

1922 elején néhányan titkos szervezetet hoztak létre annak érdekében, hogy nagy mennyiségben hamis francia frankot hozzanak forgalomba. Ennek kettős célja lett volna, egyrészt így büntették volna meg a Trianonért leginkább felelősnek tekintett antantállamot, Franciaországot, másrészt az így szerzett bevétel az irredenta politika anyagi bázisául szolgálhatott volna.

A hamisítás nem magyar ötlet, hanem eredetileg a német szélsőjobboldali körök terve volt. 1922-ben pedig Budapesten járt egy Schulze nevű katonatiszt, aki a Térképészeti Intézetben megadta az első instrukciókat a hamisítóknak. Az Intézet műszaki vezetője, Gerő László Münchenben tanulmányozta az ottani intézet munkáját, s a frankhamisításra alkalmas különleges papírt hozott magával. Magát a hamisítást Windischgraetz Lajos szervezte, s Nádosy Imre pedig fedezte azt. A szakmai munkálatok vezetésére pedig Teleki Pál ajánlotta Gerő Lászlót.

A hamisítás 1924 júniusa s 1925 szeptembere között zajlott, s ezalatt kb. 30 ezer darab ezerfrankost állítottak elő. Ezután az értékesítés módozatát kellett kidolgozni. Emiatt tárgyalásokat folytattak Baross Gáborral a Postatakarékpénztár vezérigazgatójával, aki két bankárt ajánlott arra a feladatra, hogy megvizsgálják a frankok "minőségét", illetve hogy tanácsot adjanak az értékesítés lehetőségeit illetően.

Végül arra a következtetésre jutottak, hogy Hollandiában, Svédországban, Olaszországban (vagyis a lebukás legkisebb kockázatával kecsegtető országokban) fogják értékesíteni a pénzt. Nádosy azt vállalta, hogy az értékesítést végző fiatalembereknek diplomáciai mentességet nyújtó útleveleket szerez. A beváltáshoz azonban elő kellett még készíteni a bankjegyeket, vagyis meg kellett taposni, össze kellett gyűrni azokat, hogy hitelesebbnek tűnjenek. Ezt Zadravetz István (Horthy Miklós tábori püspökének) lakásán tették. A püspök meg is eskette a részvevőket.

Mikor mindennel elkészültek, kiválogatták a sikerültebb példányokat, s útnak indították a beváltó személyeket. A bankárok ugyan óva intettek a bankjegyek felhasználásától, mert alkalmatlanoknak ítélték azokat minőségileg.
Ennek ellenére Jankovich Arisztid ezredes megpróbálkozott a beváltással, de már az első próbálkozásnál megbukott, így a nála lévő 7500 darab hamis bankjegy már csak bizonyítékként funkcionált a későbbiekben.

A tágabb összefüggések

Károlyi Mihály

Önmagában a pénzhamisítás akkoriban sem volt szokatlan dolog, hiszen a történelem folyamán többször is próbálkoztak ezzel - többnyire anyagi haszon érdekében. Most azonban nagyon éles politikai színezete lett az ügynek. A csehszlovák és a francia kormány hevesen reagált az eseményekre, s az emigráns magyar politikusok is azon voltak, hogy megbuktassák a magyar kormányt. A helyzetet bonyolította, hogy 1920-21-ben már voltak hasonló hamisítási kísérletek, akkor a csehszlovák valutát, a szokolt próbálták meg hamisítani. Többen mindkét hamisítási ügyben is részt vettek. Egyes jelekből arra a következtetésre lehetett jutni, hogy a frankhamisításba akkor kezdtek bele, amikor a szokol-hamisítók Ausztriában lebuktak.

A magyar emigráció tagjai (Károlyi Mihály, Garami Ernő) arra sarkallták a francia diplomáciát, hogy Csehszlovákián keresztül avatkozzon be a magyar belpolitikába, majd a Bethlen-kormányt ellehetetlenítve új politikai garnitúrát segítsen kormányzati pozícióba. Mivel Horthy Miklós és a kormányzat felelősségét egyetlen konkrét tárgyi, írásos bizonyíték sem támasztotta alá, s az angolok mérsékletre intették a franciákat, ezért Bethlen is a defenzív politika helyett a kezdeményezést választotta. Beszédében egyértelműen jelezte, hogy álláspontja szerint a magyar emigráció a francia diplomáciát dezinformálni és dezorientálni kívánja.

A francia kormányzat 1926 tavaszán jobbnak látta, ha a stabilitás fenntartása mellett voksol, így a Bethlen-kormányzat folytathatta a konszolidációs politikáját. Ennek jegyében a miniszterelnök hozzá is látott politikai pozícióinak további erősítéséhez, s bevezette a felsőházat. Nyárra már elillantak az ellenzék és az emigráció reményei is.

A bűnösökre kiszabott ítélet

1926. május 26-án hirdettek ítéletet, melynek értelmében Windischgraetz Lajos és Nádosy Imre 4 évi, a többi vádlott négy hónaptól egy évig tartó fogházbüntetésre ítéltetett. A herceg és a volt főkapitány 1928-ban (a büntetés letelte előtt két évvel!) kormányzói kegyelemben részesült ...

Forrás

  • Romsics Ignác: A frankhamisítás és a magyar emigráció
  • Demeter Zuzsanna: Pénzhamisítók karikatúrákon, História 1983 / 4. sz.
    Magyarország története 1918-1990, Korona K. Bp.
  • Karsai Elek: A budai Sándor-palotában történt (1919-1941), Táncsics K., Bp.,1963
  • Romsics ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris K., Bp., 1999
  • Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992, Akadémiai K., Bp., 1992

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek