Pénzverés az ókorban
Farkas Zoltán
2007/10/23 15:34
2516 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A vert pénz megjelenése minőségi változást eredményezett a gazdaság működésében. Írásunkban a vert pénz ókori megjelenéséről, elterjedéséről, valamint bizánci időszakáról olvashatsz. Mikor és hol jelent meg egyáltalán a pénz?

Marcus Aurelius érméje

Jelenlegi ismereteink szerint a pénzverés az ie. 7. századba nyúlik vissza, amikor is Gügész, Lüdia királya készíttetett elsőként vert pénzt. Ettől valószínűleg nem sokkal lemaradva már néhány görög poliszban (pl. Argosz, Aigina) is megindult a pénzverés. Az első pénzeket még nem tiszta aranyból vagy ezüstből verték, hanem e kettő természetes keverékéből, ún. elektronból. (Plinius szerint az elektron legfeljebb 4/5 rész aranyat és legalább 1/5 rész ezüstöt tartalmazott.) Az első pénzek alakja ovális, tojásdad vagy szabálytalan volt. A kezdetleges előállítási technika miatt a pénzeken lévő ábrázolásoknak nem volt különösebb művészi értéke. A görög ezüstpénzeken nem volt értékjelzés, az érméket méreteik (nagyság és súly) különböztették meg.

Nagy Sándor volt az első, akinek pénzein az istenek ábrázolását emberábrázolás - saját arcképe - váltotta fel. A nagy kiterjedésű ókori államok mindegyikének szüksége volt az egységes pénzrendszer bevezetésére, amely a birodalom egyik fontos kohéziós tényezője volt. Ilyen megfontolásból verette Dareiosz perzsa király is aranypénzét, a dareikoszt. Az ókori rómaiak hatodik királyuk, Servius Tullius idejében (ie. 6. sz.) kezdték meg a pénzverést, görög mintára. A római köztársaság pénzrendszerének alapegysége az as volt. Ez kezdetben súlymérték volt (1 as = 327,453 g), majd a kb. ilyen súlyú, öntéssel készült és jelzéssel ellátott rézdarabot nevezték as-nak. (Az as hivatalos súlya a későbbiekben jelentős redukciókon ment át, és a 3. században az as-ból egyszerű váltópénz lett.) 4 as tett ki 1 sestertius-t. A rómaiak tiszta ezüstpénzt ie. 269-ben, aranypénzt pedig ie. 206-ban vertek először.

Az állami pénzrontás már az ókori Rómában is ismert volt. Az államkincstár feltöltése, egy-egy költségesebb háború fedezetének megteremtésére készítettek olyan pénzeket, amelyek magja vasból vagy rézből készült, amelyet azután vékony ezüstréteggel futtattak be. A leginkább dénárokat készítettek ilyen eljárással, ezeket nevezzük magyarul bélelt dénároknak. A római birodalom bukása után a pénzverés színvonala erősen visszaesett. Megjelentek az ún. barbár pénzek, amelyek leginkább a görög és római érmék kezdetleges technikával készült utánzatai voltak. A Birodalom keleti feléből kialakuló Bizánci Császárság önálló pénzverését I. Anastasius pénzreformjától (498) számolhatjuk, ekkor vezették be ugyanis a nagyméretű, görög számos értékjelzéssel ellátott bronz pénzérméket.

A bizánci pénzverésnek a 11. századig meghatározó pénze maradt a Nagy Constantin császár által bevezetett solidus. A 11. századtól válnak jellemzővé a tál alakú pénzek (szküphantosz). A pénzek ábrázolásai fokozatosan elszakadnak a római hagyományoktól, önálló, javarészt keresztény ihletettségű formakincs alakul ki, a latin feliratokat is fokozatosan felváltják a görög nyelvűek. Bizáncban az ezüst verése soha nem terjedt el igazán, annál nagyobb jelentőségűek aranypénzeik, amelyek a 13. századig Európa egyetlen rendszeresen kibocsátott aranyveretét jelentették. Miután a keresztes hadak elfoglalták Bizáncot (1204), a birodalom erejével együtt pénzverése is fokozatosan egyre jelentéktelenebbé vált.

Ismétlő, gyakorló kérdések

  1. Mit jelent a barbár pénz fogalma?
  2. Említsd meg az ókori pénzverés legalább három meghatározó alakját!
  3. Sorold fel a bizánci pénzverés legalább négy sajátosságát!

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek