Puska - Arany János
Kormos Edit
2003/05/21 19:32
17886 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Kidolgozott érettségi tételekkel szeretnénk kicsit megkönnyíteni a dolgod - túl az írásbelin, de még a szóbeli "hajrája" előtt. Felvételizők is haszonnal forgathatják a Puska lapjait, ahol ezúttal Arany János munkáinak rövid összefoglalását olvashatod.

Arany János ( 1817-1882)

„Minden szál hozzá vezetett, és minden szál tőle vezet, a magyar szellemi életnek ő a sugárzási központja ”
Szerb Antal

Élete

  • 1817. március 2-án született a Bihar megyei Nagyszalontán (ma Romániához tartozik). Édesapja kevés földdel rendelkező földműves volt. A családban 10 gyerek született, de nyolc gyors egymásutánban meghalt, csak a legidősebb lány s a legfiatalabb fiú, János maradt életben.
  • 1823-33-ig a nagyszalontai iskolában tanul.
  • 1833 őszén a debreceni kollégiumba megy tanulni.
  • 1834 tavaszán Kisújszállásra ment segédtanítónak, hogy pénzt gyűjtsön a további tanulmányokhoz.
  • 1835 tavaszán visszatér Debrecenbe, a félbehagyott félévet még befejezte, de a következőt már nem.
  • 1836-ban színésznek áll, de lelkiismeret-furdalás gyötri idős szülei miatt, ezért hazamegy.
  • 1836-39 között a rektor helyettese a szalontai iskolában.
  • 1840-ben másodjegyző lett, és még ebben az évben megházasodott, felesége: Ercsey Julianna. Két gyermekük születik: Juliska és László.
  • 1845-ben írta az Elveszett alkotmány című vígeposzát, amely a Kisfaludy Társaság pályázatán díjat nyert.
  • 1846 nyarán írta a Toldit szintén a Kisfaludy Társaság pályázatára.
  • 1847: a Toldi sikere, Petőfi baratsága.
  • 1848-49: Nép Barátja című lap egyik szerkesztője, rövid ideig nemzetőr, majd állami állást vállal.
  • 1851-1860: a nagykőrösi református gimnázium tanára.
  • 1860 őszén Pestre költözik a család. Folyóiratokat indít: Szépirodalmi Figyelő, Koszorú.
  • 1865-ben az MTA titkára lesz.
  • 1876-ban lemondott erről a tisztségről.
  • 1877 nyarát a Margitszigeten töltötte, ekkor írta az Őszikék verseit.
  • 1879-ben befejezte a harminc év óta készülő Toldi szerelmét.
  • 1882. október 22-én hal meg Pesten.

Életművének felosztása

Az epikus költő: bár Arany erősen lírai alkat, pályája az epikával indul, és az egész életművében jelen van.

Vígeposz: Az elveszett alkotmány, A nagyidai cigányokelbeszélő költemény: Toldi-trilógiaballadák

Toldi

  • 1846-ban írta, 12 énekből álló nagyobb elbeszélő költemény
  • egységes világképű mű, tele van örömteli várakozással, van remény, hiszi, hogy a magyarság egységgé formálható
  • Főhőse: Toldi Miklós: eszményi népi hős: rendkívüli testi erő, becsületesség, érzelmi melegség, öntudat, erkölcsi tisztaság, praktikus gondolkodás
  • nemzeti egység megtestesítője: nemes, de szinte paraszti sorban él bátyja elnyomása miatt. Megvan benne is az egész népre vonatkozó jellemvonás: hirtelen haragú, ez komoly bajokat okoz. Összetett jellem: nemesi büszkeség, jobbágyi megalázottság, indulat, ragaszkodás édesanyjához.
  • Előhang: látomásszerűen idéz meg egy igazságos, de letűnt világot, ábránd, hit: megvalósulhat a reformkor érdekegyesítése, nemzetegyesítés programja: a nép egyenrangú lehet a nemességgel.
  • Cselekményszövés logikája: népmesei elemek: legkisebb fiú győzelme, gonosz testvér fondorlata, jó király, akit nem lehet félrevezetni, váratlan fordulatok, akadályok (próbák), sikertörténet: Toldi elnyomottból a király jobb keze lesz.
  • A főhős sokoldalú ábrázolása, árnyalt lélekrajz: realista regények jellemzésére emlékeztet.
  • Nyelve: népies, közvetlen, egyszerű természetesség
  • Stílusa: többféle elemből alkotott stílus: régi irodalmi hagyományok, korabeli romantika stílusa és a paraszti beszéd nyelvi elemei jellemzik. Derűs világkép.

Toldi estéje

  • 1847/48-ban írta, 6 énekből áll.
  • Hangulata, életszemlélete más, mint a Toldié
  • Aggodalmak, kétségek, problémák, megrendült világkép jellemzi.
  • Fő kérdése: erkölcsi, művelődési problémák. Mi legyen a helyes nemzeti magatartás az új, a modern kultúrával, haladással szemben?
  • Cselekménye: Két mű cselekményének fő vonala majdnem azonos: Nagyfaluból indul Toldi, három nap alatt Budára ér, legyőzi az idegen bajnokot, megmenti a nemzet becsületét, kegyelmet nyer a királytól. Az első mű diadallal, a második tragédiával zárul.
  • A Toldi estéje konfliktusok sorozata
  • Hangulata: tragikus-elégikus: indító képek: ősz, sírásás, halál
  • Toldi csalódott, kegyvesztett, elfeledett, a világ nem úgy halad, ahogy azt ő régen képzelte. Ez okozza halálvágyát. Hiába jutott be Nagy Lajos udvarába, megmaradt parasztnak a nemesek között, gyanakvással szemlélte a félig magyar, félig olasz király reneszánsz udvarát. Az új műveltségtől, idegen hatásoktól féltette a nemzeti értékeket, a nemzeti karaktert. Mogorva, gáncsoskodó, avult nézeteihez ragaszkodó emberré vált, sértődötten hagyta el a királyi udvart.
  • A 4. énekben ( már a győzelem után) csak úgy dől belőle a panasz. Ironikusan tragikussá válik Toldi alakja: bár tudjuk nincs igaza, az események őt igazolják: nincs egyetlen magyar lovag, aki le tudná győzni a kérkedő olaszt. Újra hirtelen fellobbanó haragja okozza a bajt: nem akar gyilkolni, csak megleckéztetni az apródokat.
  • A haldokló Toldi és Lajos király dialógusa kivetített belső vita: az író kételyei szólalnak meg: a régi és az új világ ellentéte. Nincs mód meggyőzni egymást, Toldi meghal, kibékülnek, de álláspontjuk távol marad egymástól. A király a haladást képviseli, Európához akar csatlakozni, beépíteni vívmányait a magyar életbe. Toldi kételkedik az ilyen haladásban.
  • Állásfoglalás: A költő nem foglal állást - nem azonosul Toldival - bár rokonszenvét nem tagadja meg tőle. Ironikusan szemléli főhősét: komikus vonások: durva szőrcsuhás Toldi alakja (anakronisztikus), mögötte az óriási pajzsot cipelő Bence.
  • Nyelve: tömörebb, metaforikus képekben gazdag, kevesebb a nyelvjárási szín, az egész műben kevesebb a népies vonás.

Balladák

  • 1850-es években: első, magas esztétikai színvonalú balladái
  • mintái: skót és székely népballadák
  • műfaj: kisepikai műfaj, de lírai, drámai elemeket is tartalmaz. Epikai: történetet mesél el, drámai: ez a szereplők párbeszédéből bontakozik ki, sok a hiány, az elhallgatás.
  • nagykőrösi balladák: két csoport: nemzeti és lélektani balladák
  • lélektani: bűn és bűnhődés problematikáját állítja középpontba, gyakori motívum a megőrülés, különös gondot fordít a lélektani indokoltságra.

Ágnes asszony (1853)

  • az első 4 versszakra jellemző a hiány: csak sejthető valamiféle bűn, csak szórványos utalások ( véres lepedő, hajdú megjelenése)
  • 5-19. versszak színhelye a börtön, az igazi események Ágnes asszony lelkében történnek: a megőrülés folyamatát nagyon pontosan ábrázolja. A személyiség széthullása, őrület kialakulása.
  • 20. versszaktól: hosszú évek történetét sűríti néhány sorba, az idő innentől végtelen, Ágnes újra otthon van, ez a büntetés erkölcsileg magasabb rendű, mint a börtön. Az idő múlását csak néhány motívum jelzi: ronggyá foszlott lepedő, őszülő haj, rögeszmés cselekvés.
  • Refrén: az elbeszélő vagy a hallgató érzelmi reagálása: a szenvedő ember felett.
  • Arany nem ítélkezik. Az egyes ember kérdését egyetemes szintre emeli, csak Isten ítélkezhet a bűnösök felett.

Szondi két apródja

  • nemzeti tárgyú ballada, többszólamú költemény
  • szerkezet: rendkívül tömény, narráció csak az első 2 versszak.
  • 3. versszaktól kizárólag a szereplők párbeszéde, minden nélkülözhetetlen cselekmény kimarad. Még a szereplők, a helyszín megváltozását sem jelzi a narrátor, mindent a párbeszédek tartalmából, stílusából kell kikövetkeztetni.
  • 3-4. versszak: Ali és szolgájának párbeszéde, a győztes azt kívánja, hogy a két apród az ő diadalmát zengje.
  • a páratlan versszakok az apródok éneke, a páros a török küldött beszéde.
  • nem igazi párbeszéd: az apródok nem reagálnak a hozzájuk beszélőhöz, párhuzamos monológok.
  • az apródok: a vár ostromáról mesélnek: egyszerű lényegre törő fogalmazás, visszafogott emelkedettség, históriás ének Szondi helytállásáról és hősi haláláról.
  • Ali szolgája: keletiesen túldíszített beszédstílus, török szavak. Ő a jelenről, a jövő lehetőségeiről beszél, majd burkolt fenyegetés, majd leplezetlen fenyegetés.
  • két értékrend áll egymással szemben: az apródok nem hajlandóak a győztes szórakoztatására, kitartanak eszményképük mellett, allegorikus jelentés: a költői helytállás. Feltűnő hasonlóság A walesi bárdokkal: költői helytállás, zsarnok dicsőítésének megtagadása, allegorikus jelentés.

Az Őszikék

  • 1877-ben költészetének újabb korszaka, egyik leggazdagabb periódus
  • jellemzői: cím is utal erre: Őszike: késő ősszel nyíló virág, élet ősze, öregség, halál közelsége, de ugyanakkor az élethez való ragaszkodás érzése, belenyugvás, megbékélés érzése. Költészetének újszerű vonásai jelennek meg: ezt maga is érezte más, mint amit megszoktak tőle (hősi múlt epikusa, a nemzet költője), nem szánta a nyilvánosságnak ezeket a verseket, egy kapcsos könyvbe írta, amit Gyulai Páltól kapott.
  • belső világához fordul: az egész cikluson érezhető az elhibázott élet, az elmulasztott élet, az elmúlás.
  • műfajai: balladák, életképek, dalok, elégico-ódák.

Epilogus

  • személyes, titkolt érzés közvetlen megszólalása
  • 15 versszak 3 ( 5-5 vsz-os) egységre oszlik.
  • három szerkezeti egység, három különböző idősík
  • első öt: múlt, kezdő sor: az élet lezárultságát hangsúlyozza
  • metaforikus tartalom: az élet leélése az országúton való haladással azonosul, úticél: a halál
  • sokan haladnak ezen az úton, különböző járműveken, de nem törődnek egymással, az útszéli kis virágokat csak a gyalogosok veszik észre, idillnek tűnő felszín mögött visszafojtott indulatok, keserűség.
  • 6-10. vsz: múlthoz kötött jelen: hangváltás: eddigi derűs felszín után izgatott elégedetlen kifakadás: a költő az élettől nem azt kapta, amit várt. Szerénysége tárul fel: méltó-e azokra az elismerésekre, amelyeket kapott? Örökös kételkedés magában, munkájában.
  • 11-15. vsz. a múltban megálmodott , de meg nem valósult jövő, a panasz hangja leplezetlen, kevés költői kép. A független nyugalom, munkás, vidám öregség: vágyálom maradt.
  • a megvalósulatlan remények a lélek belső tartalmaira vonatkoznak, az élet külső viszonyai érdektelenek
  • verszárlat: nem tud ebből a lelkiállapotból kiemelkedni, utolsó kép: rab madár az első vsz. gyalog járni képére rímel.
  • a gyalogosan végigjárt élet, a belső szabadság hiánya, reményektől, vágyaktól megfosztott élet képe.

Mindvégig

  • ars poetica és létösszegző vers
  • elégikus hangnem, csendes visszafogott derűvel társul.
  • műfajilag is kettős: dalszerű elégia
  • önmegszólító vers
  • indítás: felszólítás az alkotásra, az alkotás vállalása minden körülmények között
  • a kezdő sorok szándékosan utalnak vissza a Letészem a lantot című versre, annak tudatos visszavonása. Ott az alkotás feleslegessége, céltalansága jelenik meg, itt: mindhalálig való munka, az írás kötelessége, vigasz a halál közelségében.
  • 3-4 vsz. a költő léthelyzetének bemutatása, az élet a maga szenvedéseivel is szebb, mint a nem lét.
  • önirónia: lemond a bor és a szerelem megverseléséről, ilyen verseket sosem írt.
  • 5-6 vsz. a kinti világgal szemben megjelenik a belső, a szubjektív világ
  • a verszárlat újra visszautal a Letészem a lantot című versre, ott az alkotás értelmetlenségét részben a közönség érdektelenségével magyarázza, itt: az új költészet-értelmezés szerint ez nem baj, a hallgatóság hiánya nem teszi céltalanná a költészetet, az önkifejezés önmagában is érték.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek