Rágcsáló mézben, mákkal
2003/08/27 08:00
5395 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A pelék a rágcsálók népes rendjének tagjai. Magyarországon elsősorban az Északi-középhegységben fordulnak elő. A nagy pele viszonylag elterjedtnek számít, ám a védelem a számára is elkel. Ezek az éjszakai életmódot folytató apró emlősök hosszú téli álmot alszanak. Angliában ínyencségként elvétve ma is fogyasztják, a rómaiak pedig egyenesen oda voltak csöppnyi húsukért.

A rágcsálók rendje több mint 200 fajával az emlősök legnagyobb csoportjának számít. Olyan fajok tartoznak közéjük, mint például a mókusok, az egerek, a hörcsögök és a pelék. Nevüket onnan kapták, hogy két pár véső alakú metszőfoguk állandóan nő, ezért azt folyamatosan koptatják, természetesen rágcsálással. A többi emlős állathoz képest jóval rövidebb ideig élnek, de jóval szaporábbak is. Néhányuk - mint mai főszereplőnk - a nagy pele téli álmot alszik.

A nagy pele legismertebb hazai pelefajunk - rajta kívül még a mogyorós és az erdei pele él nálunk. Viszonylagos ismertsége mellett a nagy pele elég ritkának számít, a vele való találkozást erdeinkben nagy megtiszteltetésnek tekinthetjük, bár tőle is ritkábban fordul elő a fekete álarcot viselő erdei pele. Kelet-európai populációi egészen a Volga-folyó vonaláig terjednek. Magyarországon elsősorban az Északi-középhegység és a Gödöllői-dombság cserjései, tölgyesei és gyümölcsösei adnak otthont ennek az elbűvölő kis gerincesnek, de ha mód van rá, akkor a padlásra is felköltözik.

Ennek a szürke bundájú rágcsálónak a testhossza 13-18 centiméter, ehhez jön még a 12-15 centis farok, 185 grammnál nem hízik nagyobbra. Alapszíne mindig szürke, amely lehet barnás és ezüstös, sötéten szegett nagy gombszem és bozontos farok jellemzi. Pofáján, ellentétben az erdei pelével, nincs mintázat, viszont hosszú bajuszszálakkal rendelkezik, melyeket érzékelőnek használ. Ha megtámadják átható kattogó hangot hallat, amellyel néha sikerül elriasztania ellenségét. Párzási időszakban visító hangokat is kiadnak.

Életmódját úgy lehetne jellemezni, hogy a mókus éjszakai megfelelője. Sötétedés után fürgén mozog a fák lombjai között, felszalad a függőleges falakon és egy kissé mindig nedves lábával a nagyon sima felületekkel is jól elboldogul. A nappali órákat általában faüregekben vagy fészkekben tölti. Ahogy közeledik az ősz, erős hízásnak indul, és amikor már nagyon zsírosak, néhányan összebújnak és faodvakban, üregekben téli álomra hajtják fejüket. A normális 35 °C hőmérséklet és percenkénti 450 szívverés helyett ebben az állapotban testhőmérsékletük csupán 1 °C-ra, szívverésük percenként 45-re csökken. Az egyes lélegzetvételek közti szünetek csaknem órányira nyúlhatnak. Amikor aztán odakint újra felmelegszik a levegő, viszonylag gyorsan magukhoz térnek: merevségük felenged, szívük ismét gyorsabban ver. Téli álmuk az élőhely időjárási viszonyainak megfelelően májusig vagy júniusig tart. Az állatok ez idő alatt testsúlyuknak akár 50%-át is elveszíthetik. Időközben minden zsírtartalékukat felhasználják. Táplálkozásukról annyit érdemes megjegyezni, hogy különösen ősszel sok zsírban gazdag, olajos magvat fogyasztanak, például mogyorót, de nem vetik meg a gyümölcsöket sem. Nyár elején rügyekkel, kéreggel táplálkoznak. Alapvetően növényi eredetű anyagokon élnek, csak elvétve fogyasztanak rovarokat.

A mérsékelt öv alatt élő pelefajoknál először a hímek ébrednek fel a hosszú téli álomból. A nászidőszak az ezt követő hetekben indul. Ahogy a hőmérséklet emelkedésével beindul a hímek ivari működése, megjelennek a nőstények is, akik rögtön fogamzóképesek. Rengeteg időt töltenek párkereséssel, amelyet éjszakai életmódot folytató állat révén hangjelzésekkel fűszereznek. Ilyenkor a pelék udvarlásától hangos az erdő. A nőstények többnyire augusztus eleje és szeptember közepe között ellenek 4-6, ritkán több utódot. Vemhességi idejük körülbelül egy hónap.

Természetes ellenségei a baglyok, a nyest, a macskák, és más rágcsálókra szakosodott éjszakai ragadozók. De nem csak az állatvilágban kedvelt csemegék. Az ínyencek asztalain napjainkban is feltűnnek, Angliában egy jól meghízott pelepárért több mint 80 fontot is elkérnek. A rómaiak pedig egyenesen odavoltak a pelékért, zsírját légúti megbetegedések ellen használták. A gazdag polgárok lakomáin mézbe mártott és mákkal megszórt pelék voltak a kedvencek.

A római polgárok annyi pelét fogyasztottak, hogy irtásukat i.sz. 78-ban külön rendeletben szabályozták. Magyarországon 1974 óta áll védelem alatt.

A nagy peleről a Sulineten

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek