Ráolvasás, ősi gyógymódok
Farkas Zoltán
2007/10/31 22:49
1795 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Mivel az ember véges lény, ennélfogva a betegségek sem kerülik el. A legegyszerűbb megelőzni a bajt, de ha már kialakult, akkor valahogyan orvosolni kell. Vajon az ősi kultúrákban hogyan gyógyítottak? Meglepően találékony megoldásokat ismertek!

A vadászok és kezdetleges termelők felfogása a betegségekről

Az ősi mesterség tudója

Alig tudhatunk valamit arról, hogy az őskori emberek milyen betegségekben szenvedtek, és hogy hogyan élték meg ezeket. Tudjuk viszont, hogy a történeti idők vadász népei és kezdetleges termelői, az ún. természeti népeknél mi a helyzet. Az őskori és a természeti népek élete nem azonosítható, de a kultúra hasonló vonásai alapján párhuzamba állítható.
A természeti népek körében jellemző hagyományos gondolkodásmód szerint az ismert módon gyógyítható sérülés vagy enyhébb betegség egyértelműen csak a test meghibásodása, ami gyógyfüvekkel és megfelelő életvitellel orvosolható. Ezzel szemben a súlyosabb betegség, szokatlanabb baleset, a várt módon nem gyógyuló seb pedig éppolyan egyértelműen valamilyen külső ártó szándék következménye. Ez lehet élő, boszorkányos ember ártása, varázslata, szemmel verése, de lehet hogy ártó szellemek működtek közre, halottak lelkei vagy egyéb démonok. A régi magyar gondolkodásmód szerint is sokszor az okozza a betegségeket, hogy gonosz szellem "szállta meg" az illetőt, amire a "megszállott", vagy a keresztény szóhasználathoz igazított "ördög bújt belé" kifejezések is utalnak. Nehezen tudják elképzelni ugyanis, hogy egy komoly bajnak ne legyen egy tudattal rendelkező, szándékos okozója, aki az egészet előre kitervelte.

A természeti népek gyógymódjai

Ennek megfelelőek a gyógymódok is. A ráolvasások, varázslatok, melyek a Föld legkülönbözőbb pontjain fellelhetőek, és a népi kultúrában a legutóbbi időkig fennmaradtak ilyen ártó szándékokat próbálnak kivédeni. Néha egészen különös módszereket is alkalmaznak. Indonéziában például póznát állítanak fel a beteg háza előtt, és a pózna illetve a ház tetejét pálmalevél kötéllel összekötik. A pózna alá csaléteknek egy leölt disznót helyeznek, abban a hiszemben, hogy a betegséget okozó szellem a kötélen és póznán le fog ereszkedni, hogy megszerezze a disznót. Ha a beteg mégsem gyógyul meg, az annak a jele, hogy még egy ártó szellem van a házban.
Mindenki végezhet gyógyító praktikákat, de a legtöbb társadalomban vannak olyan emberek, akik képességeik folytán különösen alkalmasak társaik gyógyítására. Ilyen gyógyító számos ázsiai nép sámánja. A sámánok és más gyógyítók munkája gyakran azért lehetett hatásos, mert hittek benne. (A gyógyulásba vetett puszta hit felkeltésének módszerével a mai orvostudomány is él.) A betegségek jelentékeny része lelki eredetű, ezért a gyógyulásban nagy szerepet játszik a beteg hite. Ha a varázslat mégsem sikerült - hiszen nyilván a komoly szervi bajok így nem gyógyíthatóak - akkor elrontott rítusra vagy gonosz ellenvarázslatra lehetett gyanakodni. Többek között ezért sem rendült meg a sámánok tudományába vetett hit. Meg azért sem, mert a természeti népek varázslói (és feltehetően az őskoriak is) alkalmaztak olyan gyógyfüveket is, melyekkel a mi gyógyszereinkhez hasonló hatást értek el. Ismerve a mai természetgyógyászok sikereit, feltehető, hogy a sámánok, varázslók között ilyen gyógyító képességű emberek is lehettek, akik tényleges eredményeket értek el anélkül, hogy eljárásuk hatásmechanizmusát ismerték volna. Ezenkívül már az őskőkorból fennmaradtak sikeres koponyalékelések nyomai. Ez az eljárás maga is részben "orvosi", részben "mágikus": így akarták a fejbe szorult ellenséges szellemeket kiengedni fájdalom esetén.

Szökésben a lélek

Mexikói "varázsló"

Ha nagy a baj, akkor már egy másik szellemnek kell útját állni: nem az idegen, ártó démonnak kell megakadályozni a bejutást, a "megszállást", hanem a beteg saját szellemének (lelkének) távozását kell megakadályozni. A halál lényege ugyanis, hogy ez a lélek kiszökik, általában a szájon vagy az orron keresztül. Ezért Celebeszen például a beteg ember orrára halhorgot erősítenek, hogy ha a lélek szökni próbálna, elkaphassák vele. Ezzel kapcsolatosak az étkezéshez fűződő tabuk: számos afrikai és ázsiai népnél bezárják a házat evéskor, vagy nem engedik meg senkinek, hogy lássa az étkezést. Előfordulhat ugyanis ilyenkor, hogy ha nem vigyáznak, egy idegen szellem beszökik a test evés miatt "nyitott ajtaján".
A természeti népek nem csak az egyes betegre ügyelnek, hanem az egész közösség egészségére is. A gonosz démonokat közös szertartással űzik ki, minden évben ugyanabban az időpontban, ami általában az adott területen az év kezdetének felel meg. Például egyes az ausztráliai vadászok ilyen rítusa öt napig tart, melynek során szimbolikusan megküzdenek a gonosz szellemmel, melyet egy férfi személyesít meg, s végül el is űzik.

Orvoslás az ókorban

Emberek az Istar-kapu tövében

A népes városok, élénk távolsági kereskedelem, nagy hadjáratok korában az emberek egészségére új veszedelem leselkedett: a tömegesen fellépő betegség, a futótűzként terjedő járvány. Minden civilizáció szembekerült ezzel a problémával, és ennek több oka is volt. Egyfelől az élelem is változó mértékben állt rendelkezésre: rossz években a termelt fő élelmiszer nem hozott megfelelő termést, és éhínség tört ki. Ilyenkor az emberek szervezete legyengült és nehezebben állt ellen a kórokozók támadásainak. Másfelől a korai civilizációk nem tudták még megteremteni a tömeges együttélés higiéniai feltételeit: a veszedelmes mikrobáknak szinte felkínálták magukat az emberek azáltal, hogy egy-egy városba költöztek össze.
Az ókori civilizációk népei is úgy gondolták, hogy a halottak lelkei és egyéb ártó démonok okozzák a súlyosabb betegségeket. A görög mitológiában gyakori, hogy valaki öngyilkossággal próbálja megbosszulni megsértőit, vagyis saját szellemére bízza azt, amit élve nem tudott megtenni. Máskor halottak mellé írásos megbízásokat helyeztek a sírba, felsorolva a megbosszulandókat. A különleges képességű gyógyító embereket is megtalálhatjuk ezekben a társadalmakban. Emellett megjelentek a képzett orvosok is.
Mezopotámiában például kétféle orvosi hagyomány és iskola fejlődött ki. Az egyik gyakorlati beállítottságú volt, a tüneteket azért vizsgálta, hogy azok alapján következtessen a megfelelő gyógymódra. Nem mélyedtek komolyabban a beteg vizsgálatába, elég volt számukra a legnyilvánvalóbb tünet. Ezt a tünetet kikeresték kézikönyveik leegyszerűsítő csoportosításai közül, s máris kiolvashatták, hogy milyen gyógyfüvek, ásványi anyagok felhasználása szükséges; nyeléssel, beöntéssel illetve kenőcs, borogatás vagy végbélkúp formájában. Ezek a mai szemmel hol naivnak, hol bölcsnek tűnő gyakorlatias gyógymódok mágikus elemekkel keveredtek. A gyógyszerek felhasználásakor rövid varázsigéket kellett mondani, mágikus számokat kellett figyelembe venni (pl. hét csöppentés), vagy például szűzek, gyermekek segítségét kellett felhasználni a sikeres gyógyulás érdekében.

Mágia A másik iskolához tartozókat tekintették valódi tudósoknak, és tekintélyük a Kr. e. 1. évezred végéig fokozatosan növekedett a gyakorlati orvosok kárára. A "tudományos iskola" orvosai sokkal alaposabban vizsgálták meg a beteg testet, és jobban is ismerték. Felfedezték például a pulzust, annak változását, mérték a beteg hőmérsékletét, komolyabb anatómiai ismereteik voltak. Ám - számunkra meglepő, de akkor természetes módon - a tüneteket jeleknek tekintették, melyekből jósolni tudtak a betegség kimenetelére, illetve meghatározták a betegség ellen szükséges rítusokat - melyek közé mellékesen gyógynövények alkalmazása is beletartozott. Náluk a mágiának sokkal nagyobb jelentősége volt. Ezért a beteg pontos vizsgálatán kívül vizsgálták és feljegyezték azt is, mikor és hol betegedett meg, és számos más körülményt.
A gyakorlatias iskola lényegében a korábbi, őskori időszak orvoslását folytatta, és nagyon rokon a későbbi korok népi gyógyászatával. A tudományos iskola eltávolodott ettől, de akármennyire is ésszerűtlenül tevékenykedtek a mi nézőpontunkból, tevékenységük bizonyos elemei közelebb álltak a mai tudományossághoz, mint a gyakorlati iskoláé. Alapja ugyanis az alapos vizsgálat, a tények számbavétele, csoportosítása, mérlegelése, ellenőrzése, a megfigyelések általánosítása volt. Mivel azonban a kiindulópontot - nevezetesen azt, hogy a betegségeket rosszindulatú szellemek okozzák, amelyek ellen varázslással lehet fellépni - nem kérdőjelezték meg, a maiakhoz hasonló vizsgálattal teljesen másféle eredményre jutottak.
A megfigyelés, rendszerezés, vizsgálat, a tapasztalati alapon kiválogatott gyógynövények használata és a mágia a többi ókori civilizációban is keveredett egymással.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek