Régi idők hobbija - atlétika
2002/03/14 00:00
1157 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A sport mindig is kedvelt szabadidős tevékenység volt. Ma a gyerekek jobb esetben fociznak, kosaraznak, baseballoznak. Sokan közülük azonban inkább otthon ülnek a televízió vagy a számítógép előtt. Régen ez fel sem merülhetett: a gyerekek szinte egész életüket a szabadban töltötték.

A görögök számára az egyik legkedveltebb szórakozás az atlétika volt. Az állam ennek nagyon örült és támogatta is, hiszen ez a sport jó kondícióban tartotta a férfiakat, ami egy esetleges háború esetén nagyon fontos volt. Nem véletlen, hogy Görögországot tekintjük az Olimpia hazájának. A legtöbb versenyszámot is úgy alakították ki, hogy annak gyakorlása felérjen a harci edzésekkel. A futószámok között például volt olyan, amikor a versenyzők lábvértet, sisakot és pajzsot is viseltek. A fogathajtás hasonló célokat szolgált. Itt két- vagy négylovas fogatok indultak. 12 kört kellett megtenniük a pályán, amit két karó jelölt ki. Mivel egyszerre összesen 40 fogat indult, gyakoriak voltak az ütközések, balesetek.

Spártában is nagyon fontos szerephez jutott a testedzés, de ott a nevelés része és haza fiainak kötelessége volt ez, nem pedig szórakozás. A fiúk 7 éves korukban elhagyták a szülői házat és egy közös iskolában éltek. Legfontosabb tantárgyuk az atlétika és a fegyverforgatás volt. A tanulók egyetlen ruhát kaptak egész évre, és mezítláb jártak. Fekhelyük sásból készült, és nem használhattak semmilyen takarót. Évente egyszer versenyt rendeztek, melynek során mindenkit megkorbácsoltak: az nyert, aki a fájdalmat a legtovább tűrte szótlanul.

A rómaiak is fontosnak tartották az atlétikát, ott is a nevelés egyik fontos eszköze volt, hiszen felkészítette a fiatalokat a katonáskodásra. Sok sportversenyt rendeztek, de náluk nem alakult ki olyan erős versenyszellem, mint a görögöknél. Rómában a versenyek fő célja a testedzés volt, a fő versenyszámok pedig a diszkoszvetés, a fakarddal való vívás, teljes fegyverzetben való futás és a lovaglás voltak. Azt a férfit, aki nem vett részt ezeken a versenyeken, puhánynak és gyávának tartották. Horatius szemére is vetette egy fiatal barátjának, hogy:

"társai közt vitézül mért nem ugrat már, fogazott zabla alá csikarva
gall paripája gőgjét,-
szelni mért retteg Tiberis szőke vizét, riadtan
mért fut a jó olajtól,
mint a kígyó vére elől? Bajnoki torna mért nem
kékíti karját, bár
túl a célon játszva vetett annyi gerelyt s korongot?"

Az atlétika mind a mai napig az egyik legnehezebb sportágnak mondható: a sportolótól erőnlétet, kitartást és talán egyfajta megszállottságot is kíván. Az ókorban kialakult versenyszámok pedig alig változtak, így egy-egy megmérettetés alkalmával minden résztvevő büszkén mondhatja el magáról, hogy egy többezer éves sportot űz.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek