Repülő kígyó
2014/01/09 08:00
876 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Repülő mókusról, madárról, denevérről hallottunk már. No, de repülő kígyóról! Pedig létezik, nem is egy faj!

kigyo

A gerincesek két csoportja alkalmazkodott igazán a repüléshez, a madarak és az emlősök egyik rendje, a denevérek. Mindkét csoport úgynevezett aktív repülésre képes, azaz, hosszabb ideig is a levegőben tudnak maradni, ráadásul jelentős emelkedésre is képesek. További repülésre vagy inkább siklásra képes fajok is ismertek, ilyenek a rágcsálók rendjébe tartozó repülő mókusok, illetve a halak egy kisebb csoportja, a repülőhalfélék. Cikkünkben a hüllők osztályának, egyetlen repülésre képes csoportját mutatjuk be, a repülőkígyókat.

Elterjedés és életmód

A Chrysopelea nembe tartozó öt kígyófaj Dél- és Délkelet-Ázsia esőerdőiben honos. Számos kígyóhoz hasonlóan képesek a fára felkúszni, majd onnan vetik magukat a mélybe. Az akár 20 méter magasságból is leugró állat, képes közel 30 métert siklani a levegőben, különleges anatómiai adottságainak köszönhetően. A repülés, pontosabban siklás feltételezett szerepe a menekülésben van, az állatra leselkedő, feltehetően ragadozó madarak előli menekülésben. A hüllő veszélyt érezve farkával megkapaszkodik egy fa ágában, majd enyhén ellökve magát lendületet ad a sikláshoz.

Legújabb kutatások

A Virginiai Műszaki Egyetem egyik biomechanikai kutatója, Jake Socha és kutatócsapata az említett kígyófajok egyikének hihetetlen alkalmazkodására kereste a magyarázatot. Kíváncsiak voltak arra, hogyan képes ennyi ideig a levegőben maradni. A természetes és mesterséges körülmények közt filmre vett állatokról egy pontos másolatot készítettek 3D-s nyomtatóval. A repülés közben megörökített kígyó műanyag modelljét használták a további vizsgálatokhoz. A modell aerodinamikai tulajdonságait figyelték részben vízáramban, részben levegőben. Előbbire azért volt szükség, mert ugyan a víz sűrűbb a levegőnél, azonban a fizikai erők jobban nyomon követhetők benne.

Eredmények

A vizsgálati eredmények jelentősen meglepték a kutatócsoportot. A testformához viszonyítva sokkal kisebb felhajtóerőre számítottak, azonban a tapasztalatok nem ezt támasztották alá. A terepi megfigyeléseken, továbbá a film elemzések során azt is megfigyelték, hogy a repülőkígyó siklás közben S-alakú hullámzó mozgásba kezd, amely az úszáshoz hasonlóan szintén növelheti a felhajtóerőt. A hullámzó mozgás ráadásul oly mértékű felhajtó erőt eredményez, amely kis időre akár a felfelé történő emelkedést is biztosítani tudja. Socha és munkatársai szerint nem elképzelhetetlen, hogy ha a kígyó képes lenne hosszabb ideig fenntartani az említett S-alakú mozgást akár hosszabb távú repülésre is képes lenne.

Mi segíti még?

A Chrysopelea fajok, egészen konkrétan a vizsgált Chrysopelea paradisi teste a talajon nem különbözik lényegesen a többi kígyófaj testétől. Hogyan alakítja akkor még is ki ezt a lapított formát? Természetesen erre is megszületett a magyarázat. A kígyó bordái - , amely az emlősökkel ellentétben nem csupán 12 pár, hanem 150 és 500 pár között változik – rendkívül rugalmasak. Az állat képese ezeket meghajlítani és ennek segítségével testét kilapítani. Így eredeti, közel köralakú testkeresztmetszete egy ívelt háromszögre emlékeztet. Ez a lapított testalkat szintén jelentősen növelő a felhajtóerőt siklás közben.

Nézd meg a repülőkígyóról készült videót!

Marsi Zoltán írása

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek