Shakespeare és kortársai a színpadon
Farkas Judit
2007/11/09 13:34
2433 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A művészek közös műve az előadás, ami ugyan nem nélkülözte az előre betanult szövegeket, tréfákat, fogásokat, de ezeket a helyzetnek megfelelően mindig egyedi módon kombinálták a helyben kitalált elemekkel. A reneszánsz életöröm a színpadon is érvényes!

Commedia dell'arte színpadán használt maszk

Ez a művészeti irányzat legkorábban Itáliában jelent meg, majd Európa városiasodott területein jelentős hatást gyakorolt a színháztörténetben is. A reneszánsz hatására a világi elemek megerősödtek, vagyis a túlvilág témáiból az ember evilági élete lett a fő téma – s nem csak a bohózat területén. A világi elemek erősödését egyrészt a téma megújulás jelentette, másrészt pedig a világi szereplők számának, a technikai újdonságok iránti fogadókészségnek a növekedése is a változást jelezte. A világi színház iránti igény növekedését mutatja az antikvitás újrafelfedezése, a klasszikus latin és görög szerzők darabjainak színpadra állítása.Ez a művészeti irányzat legkorábban Itáliában jelent meg, majd Európa városiasodott területein jelentős hatást gyakorolt a színháztörténetben is. A reneszánsz hatására a világi elemek megerősödtek, vagyis a túlvilág témáiból az ember evilági élete lett a fő téma – s nem csak a bohózat területén. A világi elemek erősödését egyrészt a téma megújulás jelentette, másrészt pedig a világi szereplők számának, a technikai újdonságok iránti fogadókészségnek a növekedése is a változást jelezte. A világi színház iránti igény növekedését mutatja az antikvitás újrafelfedezése, a klasszikus latin és görög szerzők darabjainak színpadra állítása. A nézőtér és a színpad újra elkülönült és állandó helyen állt, ami lehetővé tette a bonyolultabb, perspektívát is érzékeltetni képes díszlet és technika alkalmazását. A drámai műfajokat – a társadalmi különbségeket is érzékeltető – eltérő külsőségek között állítottak színpadra: a tragédiáé előkelő palotát ábrázolt, mert a reneszánsz felfogás szerint tragédia csak a legfelsőbb körökben élőkről szólhat. A vígjáték szerényebb magánházat, a szatírjáték ligetet, erdőt, barlangot ábrázoló díszlet előtt zajlott.

A nézőtér és a színpad újra elkülönült és állandó helyen állt, ami lehetővé tette a bonyolultabb, perspektívát is érzékeltetni képes díszlet és technika alkalmazását. A drámai műfajokat – a társadalmi különbségeket is érzékeltető – eltérő külsőségek között állítottak színpadra: a tragédiáé előkelő palotát ábrázolt, mert a reneszánsz felfogás szerint tragédia csak a legfelsőbb körökben élőkről szólhat. A vígjáték szerényebb magánházat, a szatírjáték ligetet, erdőt, barlangot ábrázoló díszlet előtt zajlott.

Commedia dell'arte színpadán használt maszk A nézőtér is a társadalmi hierarchiát képezte le, hiszen a színpad közelében a szenátorok, előkelők ültek, s minél alacsonyabb társadalmi státuszú volt az előadást megtekinteni vágyó személy, annál messzebb ült. Mivel arra törekedtek, hogy a nézőtérről a díszlet egyformán jól látható legyen, ezért egyrészt nagyobb felületet foglalt el, másrészt nem félkör, hanem hosszanti irányban metszett ellipszis alakú térben foglalt helyet a közönség.A nézőtér is a társadalmi hierarchiát képezte le, hiszen a színpad közelében a szenátorok, előkelők ültek, s minél alacsonyabb társadalmi státuszú volt az előadást megtekinteni vágyó személy, annál messzebb ült. Mivel arra törekedtek, hogy a nézőtérről a díszlet egyformán jól látható legyen, ezért egyrészt nagyobb felületet foglalt el, másrészt nem félkör, hanem hosszanti irányban metszett ellipszis alakú térben foglalt helyet a közönség. A gyors színváltásokat tengelyen forgó keretek segítségével oldották meg és a díszlet-homlokzaton a kapuk az ókoriaknál nagyobbak voltak, ezzel újabb tereket, „utcákat” nyitottak meg a színjáték és a kellékek számára. A gyors színváltásokat tengelyen forgó keretek segítségével oldották meg és a díszlet-homlokzaton a kapuk az ókoriaknál nagyobbak voltak, ezzel újabb tereket, „utcákat” nyitottak meg a színjáték és a kellékek számára.



Egy commedia dell'arte előadás A reneszánsz korban nem csak klasszikus, „tudós” drámákat játszottak, hanem kedvelt műfaj volt a „művészi” változat, a commedia dell’arte is. Ez utóbbi alapja a színjátszóművészet, vagyis a rögtönzött játék áll az előadás középpontjában. Ez esetben a művészek közös műve az előadás, ami ugyan nem nélkülözte az előre betanult szövegeket, tréfákat, fogásokat, de ezeket a helyzetnek megfelelően mindig egyedei módon kombinálták a helyben kitalált elemekkel. A 16. században nyomtatásban is megjelentek a leghíresebb színészek tréfatárai. A commedia dell’arte bonyolult építmények vagy szerkezetek nélkül érte el a hatást, középpontban az egyszerre szerző és előadó színész állt, aki a színésze eszközök gazdag tárházát használta az előadás során: mozdulat, a szövegmondás, testjáték, a zene a tánc. A maszk azonban továbbra is a játék fontos kelléke maradt, hiszen nagy távolságról az arcjáték nem látható, a maszk viszont jól érzékelteti a figura alapkarakterét. Ez a mozgalmasság és az improvizáció jelentette változatosság a túlzottan beszabályozott – és elsősorban a művelt humanista elit körében kedvelt – klasszikus drámáknál népszerűbbé tette a commedia dell’arte-t a polgárok és a parasztság körében. E műfaj a 16-17. században volt a legkedveltebb, majd Molière és Goldoni előre megírt, a rögtönzést visszaszorító, de a commedia dell’arte pezsgő, változatos világát és hangulatát átvevő komédiai „győztek” a nézőkért indult versenyben.A reneszánsz korban nem csak klasszikus, „tudós” drámákat játszottak, hanem kedvelt műfaj volt a „művészi” változat, a commedia dell’arte is. Ez utóbbi alapja a színjátszóművészet, vagyis a rögtönzött játék áll az előadás középpontjában. Ez esetben a művészek közös műve az előadás, ami ugyan nem nélkülözte az előre betanult szövegeket, tréfákat, fogásokat, de ezeket a helyzetnek megfelelően mindig egyedei módon kombinálták a helyben kitalált elemekkel. A 16. században nyomtatásban is megjelentek a leghíresebb színészek tréfatárai. A commedia dell’arte bonyolult építmények vagy szerkezetek nélkül érte el a hatást, középpontban az egyszerre szerző és előadó színész állt, aki a színésze eszközök gazdag tárházát használta az előadás során: mozdulat, a szövegmondás, testjáték, a zene a tánc. A maszk azonban továbbra is a játék fontos kelléke maradt, hiszen nagy távolságról az arcjáték nem látható, a maszk viszont jól érzékelteti a figura alapkarakterét. Ez a mozgalmasság és az improvizáció jelentette változatosság a túlzottan beszabályozott – és elsősorban a művelt humanista elit körében kedvelt – klasszikus drámáknál népszerűbbé tette a commedia dell’arte-t a polgárok és a parasztság körében. E műfaj a 16-17. században volt a legkedveltebb, majd Molière és Goldoni előre megírt, a rögtönzést visszaszorító, de a commedia dell’arte pezsgő, változatos világát és hangulatát átvevő komédiai „győztek” a nézőkért indult versenyben.

Az angol reneszánsz színház

Commedia dell'arte színpadán használt maszk

Angliában a 16. század közepétől léteztek csak állandó, hivatásos vándorszíntársulatok, a nemesi udvarokban, palotákban vagy a kocsmaudvarokon egyaránt megtalálhatók voltak. (Emlékezzünk csak a Hamletben szereplő vándorszínészekre!) 1574-ben a puritánok nyomására a városi tanács megtiltotta Londonban a színjátszást, mert túl látványosnak, az erkölcsök rombolójának tartották. A Temze déli partjára azonban nem terjedt ki a tanács fennhatósága, ezért ott épült meg 1576-ban az első állandó színház (The Theatre), egy nagy befogadóképességű, fedetlen színpadú épület. Ennek a színháznak a helyén épült meg 1599-ben a Globe. A város másik jelentős társulata a Rose színházban tartotta előadásait, de kisebb és kevésbé jelentős együttesek és színházak is működtek.Angliában a 16. század közepétől léteztek csak állandó, hivatásos vándorszíntársulatok, a nemesi udvarokban, palotákban vagy a kocsmaudvarokon egyaránt megtalálhatók voltak. (Emlékezzünk csak a Hamletben szereplő vándorszínészekre!) 1574-ben a puritánok nyomására a városi tanács megtiltotta Londonban a színjátszást, mert túl látványosnak, az erkölcsök rombolójának tartották. A Temze déli partjára azonban nem terjedt ki a tanács fennhatósága, ezért ott épült meg 1576-ban az első állandó színház (The Theatre), egy nagy befogadóképességű, fedetlen színpadú épület. Ennek a színháznak a helyén épült meg 1599-ben a Globe. A város másik jelentős társulata a Rose színházban tartotta előadásait, de kisebb és kevésbé jelentős együttesek és színházak is működtek. A Globe színpada Az angol színházi épületek kör- vagy nyolcszög alakúak, a színpad félig fedett, de a játék nem csak a nyílt színpadon, hanem az ajtóval vagy függönnyel eltakart hátsó helyiségekben is folyt. Ez az adottság tette lehetővé pl. a dramaturgiailag kiemelt szerepű hallgatózásra épülő, párhuzamos jelenetek megrendezését. Kevés díszítőelemet használtak, ezért cserében viszont a jelmezek és a maszkok pompásak, látványosak, kedvelték a különböző süllyesztőket, emelőket, csigákat és csapóajtókat. (A maszkokra már csak azért is szükség volt, mert a női szerepeket is férfiak játszották.) Miután a 17. század második harmadáig Angliában sem használtak előfüggönyt, ezért komoly rendezői kvalitásokat igényelt a kor drámáiban jelentős számban „elhunytak” színpadról való kivitele. Az angol színházakban szintén nagy szerepet kapott a zene, az ének és a tánc.Az angol színházi épületek kör- vagy nyolcszög alakúak, a színpad félig fedett, de a játék nem csak a nyílt színpadon, hanem az ajtóval vagy függönnyel eltakart hátsó helyiségekben is folyt. Ez az adottság tette lehetővé pl. a dramaturgiailag kiemelt szerepű hallgatózásra épülő, párhuzamos jelenetek megrendezését. Kevés díszítőelemet használtak, ezért cserében viszont a jelmezek és a maszkok pompásak, látványosak, kedvelték a különböző süllyesztőket, emelőket, csigákat és csapóajtókat. (A maszkokra már csak azért is szükség volt, mert a női szerepeket is férfiak játszották.) Miután a 17. század második harmadáig Angliában sem használtak előfüggönyt, ezért komoly rendezői kvalitásokat igényelt a kor drámáiban jelentős számban „elhunytak” színpadról való kivitele. Az angol színházakban szintén nagy szerepet kapott a zene, az ének és a tánc. A nézőtér földszintjén állóhelyekről, a galériákon ülőhelyekről követhették a nézők az eseményeket, mivel azonban a pódium kb. embermagasságú volt, az állóhely nem csupán kényelmetlenebb, hanem kevesebb élményt is jelentett. A nézőtér földszintjén állóhelyekről, a galériákon ülőhelyekről követhették a nézők az eseményeket, mivel azonban a pódium kb. embermagasságú volt, az állóhely nem csupán kényelmetlenebb, hanem kevesebb élményt is jelentett.

Források:
A színház világtörténete Gondolat Kiadó 1972
Székely György: A színjáték világa Gondolat Kiadó 1986
Színházi kalauz Gondolat Kiadó 1981

Források:
A színház világtörténete Gondolat Kiadó 1972
Székely György: A színjáték világa Gondolat Kiadó 1986
Színházi kalauz Gondolat Kiadó 1981

Farkas JuditFarkas Judit

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek