Swift és Karinthy Gulliverje
Kormos Edit
2003/01/23 19:49
1697 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Hogy örülne-e vagy szomorkodna Jonathan Swift , hogy keserű szatírája gyermekkönyvvé finomodott - azt ma már nehéz eldönteni. A lilliputi utazást ismerik az emberek - bár azt is inkább a gyerekeknek átigazított változatban...

Pedig Swift műve morális kérdéseket feszeget, az emberi jellemet vizsgálja, legfontosabb célja, hogy tanítson. Így ír erről műve utolsó fejezetében: "Azok számára, akik távoli országokba utaznak, melyekbe se angol, se más európai ember nemigen szokott eljutni, igazán gyerekjáték fantasztikus leírásokat komponálni az ottani tengeri és szárazföldi állatokról. Ezzel szemben igazi útleírónak nem lehet más célja, mint hogy az embereket okosabbá és jobbá tegye, lelkivilágukat mind rossz mind jó példákkal gazdagítsa: hiszen érdemes-e másért idegen országokat ismerni és ismertetni?"
Swift hőse, Gulliver átlagos angol polgár, aki - lévén hajóorvos- számtalan országba eljut. E fiktív útleírásban szereplő szigetek természetesen nem valóságos helyszínek, miközben a szerző mindent megtesz azért, hogy hitelesítse leírásukat.
A mű szerkezete megfelel az idézetben megfogalmazott elveknek: jó és rossz példák felváltva követik benne egymást. Az első utazás során Gulliver Lilliputba kerül, ahol a törpék udvarának nevetséges önhitségét a hős méretei is csak erősítik. A felvilágosodott eszméket képviselő főszereplő derűs mosollyal, iróniával szemlélve meséli el ottani élményeit. A második utazás során szerepcsere történik: az óriások országában, Brobdingnagban a főszereplő válik parányivá, s így kisszerűvé, nevetségessé. Az óriások királya előtt erkölcsiekben is eltörpül, akárcsak testi mivoltában.

A harmadik rész a legkülönbözőbb fantasztikus helyszíneken játszódik. Ilyen például Laputa, az úszó sziget. Tudósok lakják, szókincsük java része mértani és zeneelméleti kifejezés. Az úszó sziget népe a birodalom alatt lakik, a kontinensen. Ez lesz következő állomásunk: Balnibari, ahol a Királyi Kitalátorok Akadémiáját is megalapították. Tagjai haszontalanabbnál haszontalanabb találmányon törik fejüket, s legvadabb ötleteiket is megvalósíthatják. Így aztán jeget hamvasztanak puskapor-készítés céljából, napsugarakat vonnak ki az uborkából, vagy épp puhítják a márványt. Az öncélú tudományt bírálja ezúttal Swift.
Gulliver hamarosan Glubbdubdrib szigetére is eljut, ahol mágusok laknak - természetesen szellemek és kísértetek társaságában. Továbbvitorlázik még Luggnagba, ahol megismeri a halhatatlanokat, hogy aztán végleg lemondjon örök élet utáni vágyáról. Az utolsó fejezetben végre eljut Japánba, eredeti úti céljához.
A negyedik rész a legpesszimistább, a kiábrándultság, a keserűség válik benne uralkodóvá. A Nyihahák országát a bölcs, szelíd lovak lakják, az ő nyelvükön nincs is szó a hazugságra. A jehuk, a kétlábú élőlények viszont romlottak, gonoszok, leginkább az ősemberre vagy a majmokra hasonlítanak. Csak ösztöneik által irányított rút szörnyetegek, nélkülöznek minden értelmet, beszélni sem tudnak. Gulliver annyira megszereti a lovakat, hogy hazatérte után két fiatal csődört vásárol magának, és legtöbb idejét az istállóban tölti - lovaival társalogva. Éveknek kell azonban eltelnie, míg úgy-ahogy újra meg tudja szokni az ember-jehuk társaságát. Ezzel az ember felett kimondott ítélettel záródik a mű. "Végső leszámolás az emberrel és minden emberivel. Olvasása valóságos pokolbaszállás. Borzasztó könyv, s annál borzasztóbb, mert az egyszerű mese köpenyébe öltözködik." (Babits Mihály). Karinthy (aki fordítója is az előző műnek) onnan folytatja, ahol Swift abbahagyta. Már az első regénynek (Utazás Faremidóba) az alcíme is: Gulliver ötödik útja. Az első fejezetben visszatekint eddigi kalandjaira, folytatja tehát a swifti példázatos modellt. Az Utazás Faremidóba a világűr egy ismeretlen bolygóján játszódik, ahol az élet racionálisabb a földinél, az abszolút értelem világa ez. Nyilvánvaló, hogy a bolygó a totálisan racionalizált világ allegóriája.
Gulliver hatodik útja alkalmával - hajótörés áldozataként - egy tenger alatti világba, Capilláriába kerül, ahol a nők, az oihák uralkodnak a férfiakon, a bullokokon. Karinthyt mindig mélyen foglalkoztatta a férfi és a nő kapcsolata. A Capillária Karinthy nőszemléletének enciklopédiája. A műhöz fűzött előszava telis tele van aforizmákkal erről a kérdésről. "Ha egyedül vagyok a szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába...", és egy másik: "Férfi és nő hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi a nőt, a nő a férfit..."
Karinthy gondolatainak lényege: a nőemancipációs harcok elterelik a figyelmet a férfiemancipáció jogos igényéről. A két nem közötti harc állandó, feloldhatatlan, s a férfi szempontjából reménytelen, mert ellenfele nincs terhelve az emlékek, intellektuális kötöttségek, erkölcsi habozások gátlásaival. A nő csupán érzékszervei, hangulatai útján vesz tudomást a külvilágról, ítéletei csak a pillanatnyi idegállapotának leképezései. Itt a tengerfenekén találkozik Gulliver a gyönyörű oihákkal, illetve a csenevész, szellemi vágyaknak élő, eszmékért harcoló bullokokkal, akik az oihák szánalmas rabszolgái. Az oihák bullok-agyvelővel táplálkoznak, és boldog az a bullok, amely az oihák terítékére kerül. Egyébként a bullokok degenerált alsóbbrendű lények, melyek háborúkat viselnek, s gyönyörű monumentális épületek tervezésével és építésével foglalkoznak: olyan magas palotát akarnak építeni, amely a tenger színéig ér. De az oihák miatt semmit sem tudnak bevégezni. Amint munkájuk már-már valami eredménnyel kecsegtetne, jönnek az oihák, valami bódító illattal elkábítják, megölik, és a félig kész palotákból kiseprik a bullokokat.
Gulliver hatodik útinaplója éppen olyan szenzációs, mint az előbbi öt. Ezen az útján is teljesen hidegen és elfogulatlanul igyekszik följegyezni szociológiai és természettudományos megfigyeléseit.
És végezetül említsük meg a magyar irodalom másik gulliveriádáját: Szatmári Sándor Kazohiniáját. Erről mondta 1941-ben, a mű megjelenésekor Karinthy, hogy minden hasonló munkáját odaadná érte. Szatmári is egyes szám első személyben, Gulliver nevében mesél, s ő is visszautal a korábbi kalandokra. Az angol hajóorvos megint egy ismeretlen szigetre vetődik, olyan országba, amely elérte a technikai civilizáció teljes diadalát. Lakói, a hinek, tökéletes rendben élnek, érzések, vágyak, művészet, politika nélkül. Gulliver hamarosan boldogtalan lesz e számára sivatagi lét tökéletességében, s bekéredzkedik a behinek, a lelkes lények zárt telepére. Ott rá kell jönnie, hogy a lélek nélküli rend számára légüres teréből egy rögeszmékkel zsúfolt pokolba jutott, olyan őrültek közé, akik életük elpusztítására alkotnak maguknak isteneket, törvényeket, szabályokat. Mikor megszabadul a behin telepről, megszökik a szigetről, és visszatér otthonába.Szatmári Karinthynak ajánlja művét, és így ír kettőjük kapcsolatáról: "Karinthy nekem szellemi apám volt, az egyetlen magyar író, akinek az írás nem mesemondás volt, hanem eszköz az elsikkadt, agyonhínározott valóság felszínre búvárkodásához..."

Sík Eszter

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek