Szegény gyerekek - (összeállította: Mihály Ildikó)
2003/03/12 18:37
1707 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A tanulmány áttekintést ad a szegény gyerekek tanításában szerzett tapasztalatokról. Sorra veszi azokat a jellegzetes iskolai problémákat, amelyek a szociálisan hátrányos helyzetű réteg tanítása során jelentkeznek.

(...) Az ötvenes évekkel kezdődően a gyermekszegénység területén sok szempontból látható mértékű javulás következett be a háborút követő időszakhoz képest. (...) Ám fennmaradtak a korábbi problémák is, sőt újabb, másféle gondok is jelentkeztek. Ez az új szegénység azonban nem jelentette szükségszerűen az anyagi javak közvetlen hiányát (bár a legtöbb esetben ezzel is együtt járt); mind több nehézség adódott ugyanis egyéb - elsősorban szociális - jelenségek hatásmechanizmusának messzebbre mutató következményeiből. (...)

Amerika gyerekeinek a 20%-a még a hatvanas években hagyományos mércével mérve is szegény volt, közöttük a többség fekete, spanyol ajkú, illetve egyszülős családokban élt. Johnson elnök akkoriban hirdette meg a szegénység elleni harcot; melynek eredményeként a szegény gyerekek aránya az 1973-as statisztikai adatfelvétel idejére 13%-ra mérséklődött, de ez az arány nem ment lejjebb, és nem is tudta magát sokáig tartani.

Hasonló trendek érvényesültek a világ más területein is. 1975 után ugyanis a korábbi javulás üteme mindenütt érezhetően lassulni kezdett. (...) 1979 és 1987 között megduplázódott az átlagjövedelem feléből élő családok száma, amivel együtt járt a gyermekszegénység és a depriváció minden egyéb társadalmi következménye is. (...) Ebben a periódusban ugyancsak kimutathatóak voltak a családstruktúrában végbemenő változások is. Az iparilag fejlett országokban ugyanis tovább csökkent a termékenység és a házasságkötések száma, emelkedett viszont a házasságon kívüli születések aránya. (...)

1989-ben az Európai Bizottság felmérései alapján a Csehszlovákiában élő gyerekek 8%-a, a Magyarországon élők 12%-a, a lengyelországiaknak pedig 23%-a tartozott a szegénynek tekinthető hányadba. (...) A helyzet a kilencvenes évek folyamán sem látszott könnyebbedni. 1994-ben az Európai Unió országaiban 52 millió, a szegénységi szint alatt élő embert regisztráltak;

Szegény gyerekek - utcagyerekek

Bár a szegény gyerekek többsége különböző okokból szegény családokban él, óriási azoknak a száma is, akik ma is család nélkül, részben vagy teljesen az utcán élnek, annak ellenére, hogy az előző évtized alatt az ENSZ Gyermeksegély Alapjának (UNICEF) és más szervezeteknek a figyelme is egyre erőteljesebben az utcán élő gyerekek problémái felé fordult. (...)Az okokat pedig a sok országban meglévő, illetve fokozódó szegénység és munkanélküliség jelenségei mellett az illegális menekültek nem csökkenő számának, valamint a lakáshiány miatt nehéz helyzetbe kerülő családok növekvő arányában jelölték meg a szakértők. Az Európa Tanács adatai egy csapásra azt a legendát is szétoszlatták, mely szerint az utcagyerekek problémái elsősorban Brazíliában, Mexikóban. Számszerűen kimutatták ugyanis, hogy Európa országait is igencsak terhelik ezek a nem csökkenő gondok. (...)

Az utcagyerekek problémái azért is nagyon súlyosak, mert egyrészt leképezik a szegénység okozta problémákat, (...) másrészt pedig a gyerekek személyes és gazdasági kiszolgáltatottságából következő ezernyi, az életüket közvetlenül is fenyegető ártalom tetézi is ezeket a nehézségeket. (...)

Gyermekmunka - a gyerekek kizsákmányolása

(...) Ma a világban - a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az ILO adatai szerint - legalább 100 millió gyerek végez kenyérkereső munkát. A gyerekek korai munkaerő-piaci jelenléte pedig egyértelműen a szegénység jele; s ezen a helyzeten az elmúlt évtizedek megannyi munkaügyi szabályozási kísérlete sem tudott javítani. (...)

A gyermekmunka világában ugyancsak különböző arányokban vannak jelen a fiúk és a lányok; általános megfigyelés szerint azonban az ún. látható szektorokban a munkaadók túlnyomórészt fiúkat foglalkoztatnak. A lányokat - akik a fiúknál ma is jóval kisebb arányban vesznek részt a keresőmunkában - inkább a háztartásokban dolgoztatják világszerte, az ő foglalkoztatásuk tehát inkább a láthatatlan munka kategóriájába tartozik. A láthatatlan munkavégzésre a legjobb példa azonban az a 140 ezer 15 év alatti thaiföldi kislány, aki prostituáltként kénytelen biztosítani a maga és családja megélhetését. (...)

Szükséges azonban a gyermekmunka fogalmának bizonyos mértékű finomítása, legalábbis így látja az UNICEF egyik-másik szakértője. Főleg paraszti társadalmakban ugyanis a gyerekeknek a termelőmunkában való rendszeres és felelős részvétele semmiképpen sem vonható párhuzamba a gyerekek kizsákmányolását jelentő foglalkoztatással. A felnőtté válás folyamata csak úgy lehet teljes, ha a gyerekek a család megélhetését biztosító munkába is folyamatosan beleszoknak; természetes azonban, hogy az a fajta munka, melyet velük végeztetnek, csak nem megterhelő, egészséget nem veszélyeztető feladat lehet, legfőképpen pedig olyan, amely nem vonja el a gyermeket más, fejlődése szempontjából ugyancsak meghatározó jelentőségű tevékenységtől. Ez az álláspont tehát a gyerekek által elvégzett munka fogalmát élesen elválasztja a gyerekek intézményes dolgoztatásától, s az előbbit nemcsak hasznosnak, hanem egyenesen szükségesnek is tartja, míg az utóbbit következetesen elítéli.

A szegény gyerekek oktatásának tapasztalatai

Eddig nem beszéltünk azokról a nehézségekről, amelyekkel az oktatásuk során az intézményeknek, a pedagógusoknak szembe kell nézniük. (...) A gyermekszegénység egyik legsúlyosabb következménye ugyanis éppen az, hogy - megfelelő iskolázottság híján - a gyerekeket olyan kognitív, szociális és egészségügyi hátrányok is sújtják, amelyek miatt felnőttként is elkerülhetetlenül szegények lesznek.

A szegény gyerek ugyanis legtöbbször nem jár iskolába, így nincs módja elsajátítani sem a legfontosabb ismereteket, sem pedig a társadalmi beilleszkedéshez szükséges alapvető viselkedési mintákat. (...) Rengeteg pedagógiai probléma adódik a szegény gyerekek körül akkor is, ha egyébként járnak iskolába. Nemcsak az anyagiak szabhatnak gátat a rendszeres iskolalátogatásnak, hanem gyakorta szerepet játszik ebben a mulasztásban a szülők és a környezet intézménnyel szembeni negatív attitűdje is. Azt is sokan megállapították, hogy az ő esetükben az oktatás hagyományos modelljével aligha lehet igazi eredményeket elérni; ha pedig a pedagógusok mégis azzal próbálkoznak, eleve számíthatnak a sikertelenségre, a kudarcra. (...)

Milyeneknek kellene lenniük a sok szegény gyermeket fogadó iskoláknak?
Nem szabad - például - büntető jellegű atmoszférát megjeleníteniük. Igénybe kell venniük a gyerekek által egymásnak nyújtott és nyújtható segítséget is. Alkalmazniuk kell a tanulói önértékelés formáit. Választási lehetőségeket kell felkínálniuk a tanulóknak. "Életközeli" curriculum alapján kell dolgozniuk. Nagy hangsúlyt kell helyezniük a gyerekek alkotókészségére. Az elmondottakon kívül oda kell figyelniük a szülőkkel való kapcsolattartás fontosságára; a szülők megnyerése nélkül ugyanis nehéz elérniük azt, hogy munkába kényszerítés helyett iskolába járassák a gyerekeket.

Egy kanadai pedagógiai kutatási program jóvoltából sikerült rendkívül értékes részleteket is megtudni a szegény gyerekekkel való foglalkozás mindennapos tapasztalatairól. (...) A vizsgálat a szakértők által a tanórákon felvett, rendkívül pontos jegyzőkönyvek alapján tárta elénk azokat a tényeket, melyek alapján a kutatók maguk is értékelhették a tapasztalatokat. Kiderül a feljegyzésekből, hogy a tudás átadásának hagyományos ösztönzéses-válaszadásos modellje az osztálytermi környezetben is nagyon erősen hangsúlyozza az információ hierarchikus szervezettségét, és ez - mivel a külső tapasztalatokat képezi le - ösztönös elutasítást vált ki a gyerekekből. Megállapítható még az is, hogy a gyerekek kommunikációs készségeit rengeteg hiányosság. Gyakoriak a tanár-diák interakciók során a félreértések. Mindezekből az is következik, hogy a tanárok egyedül nem tehetők felelőssé ezeknek a gyerekeknek a kudarcaiért, de gyakran tudatában sincsenek annak, hogy saját maguk mivel járulnak hozzá egyik-másik tanulójuk eredménytelenségéhez. (...)

A megoldás és a segítségadás lehetőségeiről

Rendkívül sok szinten és sokféle formában lehet és kell keresni a nehézségek feloldását. A szintek átfogják a kormányzati segítés szintjét, de a helyi közösségek által biztosított különféle támogatásokét is. A formák egyike pedig nyilvánvalóan az anyagi-pénzügyi támogatás rendszerének kidolgozása. Támogatásra szorul ugyanis egyrészt a család, és támogatást igényel maga a tanuló is. E támogatási formának az a célja, hogy segítséget adjon a családoknak az oktatási költségek előteremtéséhez, és ezzel növelje a szegény családok gyerekeinek részvételi esélyeit az oktatásban. (...)

Természetesen az anyagi juttatásokon kívül számtalan egyéb mód van arra, hogy a szegény gyerekek intézményes segítséget kapjanak tanulmányaik folytatása során. Alkalmat lehet teremteni például a különféle gyermek-egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzájuttatásra. (...) De segítséget jelenthet a gyermekétkeztetésben való részvétel biztosítása. (...) Segítséget jelenthet általában a gyermekjóléti szolgáltatások bármely formájának működtetése, illetve az azokhoz való hozzájutás lehetőségeinek megteremtése is.

Van azonban a szegénység okozta problémák kivédésének, hatásmechanizmusuk csökkentésének néhány olyan eszköze is, amely az oktatási rendszer struktúrája által nyújtható lehetőségekből kínálkozik. Az egyik az iskola előtti nevelés következetes expanziója, a másik a kötelező iskolába járást előíró esztendők utáni, az oktatásból a munka világába való átmenet intézményrendszerének megfelelő kiépítése. (...)
Az Európai Unió országaiban az iskola előtti nevelés intézményeinek munkáját szabályozó pedagógiai dokumentumok egyre kevésbé használják a mi óvodánknak megfelelő jelölést. Ennek az időszaknak a kapcsán ugyanis az utóbbi években az érintettek szívesebben beszélnek általában az iskola előtti nevelésről, hiszen egyre több helyen az iskola előtti nevelés kezdete már a 3 éves kor előtti időszakra esik. (...) Ezek a programok pedig - számtalan meggyőző példa is bizonyítja - rengeteget tehetnek a szegény gyerekek szocializációja, a későbbi sikereket ígérő társadalmi mobilizáció lehetőségei érdekében.

Az említett átmenet kérdéseivel kapcsolatban pedig elég arra a vizsgálatra utalni, melyet 1996-ban a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Oktatási Bizottsága 14 ország részvételével indított el. Ennek eredményeit egy 2000-ben összeállított jelentés foglalta össze. Ez az áttekintés ugyanis egyértelműen rámutatott arra, hogy azokban az országokban okoz legkevesebb gondot a fiatalok iskolából történő lemorzsolódása, a munkaerőpiacon való szakképzetlen megjelenésüknek a veszélye (ezek egyszersmind a gyermekszegénységnek is hagyományos megjelenési formái), ahol segítő oktatási rendszer, jól kiépített tranzitintézmények és erős biztonsági háló szolgálja az esendőbb, sebezhetőbb rétegek megkapaszkodását is.

Nagyon fontos feladat lehet a helyi szintű közösségi kötődések tudatos újraélesztésére való vállalkozás is. E téren a civil társadalom ilyen szándékú szerveződésétől várhatók el leginkább valós, a szegény gyerekek sorsának alakulását is jó irányban befolyásoló eredmények.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek