Szelekció a populációban
Nádori Gergely
2007/09/23 13:27
1381 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A természetes szelekció az evolúció egyik alapvető mechanizmusa. Ezt a folyamatot írta le Darwin, és ez az mechanizmus, ami az élőlények felépítésének, sokféleségének a magyarázata. A folyamat matematikai modelljének vizsgálatával jobban megismerhetjük a működését, ezt segíti egy Excel állomány.

A természetes szelekció alapelve igen egyszerű, minden generációban azok az egyedek maradnak életben, melyek jobban alkalmazkodtak a környezethez, ezek utódai természetesen még jobban alkalmazkodnak és így tovább. Mindez azonban mégsem ilyen egyszerű, a genetika kicsit megbonyolítja a dolgokat. Tudjuk, hogy az élőlények nem csak azokat a tulajdonságokat hordozzák, melyek meg is jelennek rajtuk, így átörökíteni is képesek olyan jegyeket, amik esetleg előnytelenek. Az egész jelenség működését matematikai úton is lehet modellezni. Ezek a modellek lehetőséget adnak arra, hogy alaposan megvizsgáljuk, miként is hat a természetes szelekció különféle helyzetekben.

Mivel az evolúció nem túl gyors folyamat és általában és ahhoz, hogy pontos információkat szerezzünk több ezer egyedre lenne szükségünk, kísérleteket nem nagyon végezehtünk a természetes szelekcióval kapcsolatban, így jelenséget csak modellek segítségével ismerhetjük meg alaposan. A természetes szelekció matematikai leírását Ronald Fishernek köszönhetjük, aki a populációgenetika mellett a statisztika tudományát is megújította. Ő vezette be a rátermettség (fitness) fogalmát. A rátermettség azt mutatja meg, hogy egy egyednek (átlagosan) hány szaporódóképes utódja lesz a következő generációban. A rátermettség természetesen az egyed fenotípusától függ. A letölthető Excel állomány bárki kísérletezhet a matematikai modellel.

Beállíthatjuk az egyes genotípusok rátermettségét (vagyis azt, hogy az adott genotípusú egyedeknek hány szaporodóképes utódja legyen), a kezdeti eloszlást, amjd megvizsgálhatjuk, miként változik az egyes geno- és fenotípusok aránya a következő generációkban.

Alapvetően három esetet vizsgálhatunk meg:

  1. A domináns előny esetében az egyik homozigóta (aa) rátermettsége kisebb a másik két genotípusénál (pl. albinizmus).
  2. A recesszív előny esetében az egyik homozigóta (aa) rátermettsége nagyobb a másik két genotípusénál (pl. Huntington chorea).
  3. A heterozigóta előny esetében a heterozigóták (Aa) rátermettsége a legmagasabb.

Vizsgáljuk meg, mi a különbség az egyes esetekben!

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek