Szimbólumtár - Az ősz
Kormos Edit
2003/09/25 21:16
9217 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Ősz - a szeptemberi bágyadt búcsúzónál utolszor kitárul az ég, s káprázóan kék tükrén lázvörös levelek úsznak. Andalogjunk együtt egy kicsit az irodalom őszi lapjain...

Ősz - a szeptemberi bágyadt búcsúzónál utolszor kitárul az ég, s káprázóan kék tükrén lázvörös levelek úsznak. A liget tarlott bokrai közt izzik a piros ruhás galagonya. A lángsugarú nyár még egy utolsó mosolyt küld felénk, s elalvó Föld-gyermekét Napunk mély, fagyos álomba ringatja. "Őszbe csavarodott a természet feje" - s már nincs messze az idő, mikor a csermely violás völgye végleg elnémul a tél ködében.

Tudod-e... mely versek bújtak meg az első bekezdésben?

(Juhász Gyula: Milyen volt szőkesége...; Berzsenyi Dániel: A közelítő tél; Weöres Sándor: A galagonya; Petőfi Sándor: Szeptember végén; Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra...; Arany János: Toldi estéje; Berzsenyi Dániel: A közelítő tél)

A népi kalendáriumokban a nyárutó és az ősz a betakarítás valamint a búcsúk évszaka. Az aratóünnepek mellett az ősz egyik legnagyobb vigassága a szüret. Mégis: az újbortól rózsás hangulatot akaratlan is megszomorítja a meleg évszaktól való búcsúzás melankóliája, csakúgy, mint a készülődésé a zúzos télre.
Impresszió és szimbólum

Az ősz álmatag szépsége számos költőt és festőt sarkallt arra, hogy pennát avagy ecsetet ragadjon s újraálmodja a növekedő alkony évszakát. Így tett ezzel a francia Paul Verlaine is, kinek művészete jól példázza a szimbolista költők verszene iránti fogékonyságát, s az impresszionizmus költészetre gyakorolt hatását egyaránt. Az Őszi chanson c. mesterműve az ősz méla-borongós hangulatát a hangszimbolika eszközével festi le. A penna ecsetté válik a impresszionista kezében.

Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón
.

Kislexikon

Szimbolizmus: a XIX. század második felében, a francia Baudelaire versei nyomán kibontakozó művészeti irányzat, mely szakít a realizmussal, és a jelenségek mélyén rejlő, megfoghatatlan valóságot a szimbólumok elvont, ám annál gazdagabb nyelvén próbálja megragadni. Megújítják a költői nyelvet, s a szavak hangulatkeltő erejét is segítségül hívják a költői üzenet közvetítésében.

Impresszionizmus: pillanatnyi benyomások, hangulatok rögzítését célul tűző művészeti irányzat a XIX. század végéről. A festészetben Manet, Monet és Cézanne voltak legjelesebb képviselői, míg a költészetben Rimbaud A magánhangzók szonettje c. alkotása vált az irányzat programversévé.

Hangszimbolika: a beszédhangokhoz képzeteket, hangulatot társítunk. A hangszimbolika értelmében az egyes hangoknak bár önálló jelentésük nincs, de akusztikus hatásuk, képzésük módja és környezetük sajátos hangulat létrejöttét eredményezheti.


Nem tekinthetjük azonban Verlaine versét pusztán akusztikus csemegének, impresszionista mesterdarabnak: az Őszi chanson szimbolista remek is egyben. Verlaine őszében feloldódnak a vágyak, álmok, emlékek, s e bágyadt, mélabús pillanatban a hulló levelek függönye mögül kikandikál a Halál. Lépte nyomán holt avar kavarog, s az Elkerülhetetlen csöppet sem félelmetes arcát mutatja felénk: sokkal inkább vágyott vendég ő a beteg lélek magányában.

Őszi alkony

A Halál rokona, Ady Endre őszében sem hívatlan vendég a Halál. A Párisban járt az Ősz című vers az ősz motívumát már az első pillanattól szimbolikus értékében használja. Nagybetűs írásmódjával nemcsak kiemeli az egyszerű köznevek sorából, de tovább hangsúlyozza az ősz szimbolikus voltát. Jelentése, mint minden modern szimbólumnak rendkívül nehezen bontható ki, hiszen nem egy-egy kultúra, hanem egy személy szülötte, egyéniségét hordozó "tükörcserép". Ady és a Halál - verseiben társa, félelmetes kísérő, a kulisszák állandó, baljós árnya. Ott van a csókban, a szerelemben, a menedéket jelentő Párizsban, a Messiások keserű poharának fenekén. Ady költői és emberi gyökere, magatartása mindig a lét elvesztésének lehetőségéből fakad. Ki-kiújuló betegsége, az anyagi bizonytalanság érzése és a gyakori támadások mind az elmúlás árnyát vonják arcára. Nem harcol ellene - együtt él a benne lakozó halállal. S mi lehetne misztikusabb és kifejezőbb szimbóluma az élőben ott munkálkodó, ám egy lépéssel mindig előttünk járó elmúlásnak? Maga az ősz - megfoghatatlan jelenvalóságával és holt leveleivel, akik némán hirdetik: a Nagyúr már erre járt.Pillanat-költészet

A suhanó, nesztelen, s csak érzékeinken túlról felderengő árnyak világán innen, mégis - valósnak hitt - világunkon túl születnek a japán költészet míves gyöngyszemei, a haikuk.

Haiku: a "pillanat költészetének" is nevezett haiku sajátos japán műfaj. Kötött formáján túl (háromsoros, 5-7-5 szótagos vers) természetből választott témafeldolgozása is jellemző. A haiku szerzője egy mindeneken túli szépséget próbál egyetlen, természeti képben megragadni.

Akár egy jó fotós, a haiku költője is hosszas megfigyelés után választja ki eme jellemző erejű, expresszív pillanatot, amit megörökítésre érdemesnek tart. A jó haikuban a szerző és tárgya összemosódik, a költő annyira elmerül tárgyában, hogy szinte eggyé válnak és megérti annak belső lényegét. Így válhat az ősz is a megfigyelés tárgyává: Vihar közelít.
Már a csigaházon is
átfütyül a szél.

Kutyaugatás
s köd ül meg az alkonyon.
Avart égetnek.

Utam véget ér.
Szélbe kitett lámpások,
nem mások vagyunk.

Csendélet - kiáltással

Kosztolányi Dezső azon kevés magyar költőink egyike, aki maga is írt és fordított haikukat. A pillanatba merevített szépség megörökítése nem állt hát távol költőnktől. Így tett Őszi reggel című versében is. A vers barokk csendéletek nehéz pompáját festi. A pazar gyümölcsöstál plasztikus és egyben érzéki megörökítése egy mindenek felett való Szépség eszményét hordozza. "Részvétlen" és "derült" e "magába-forduló tökéletesség": fényében elhalványulni látszik a szűkös emberi lét.
"Ezt hozta az ősz." S az ősz ezúttal nem a halál maga, de annak pompás hírnöke. Kosztolányi ősze a gyümölcsök, a termények, magvak betakarításának szaka. Ám szépségük felettünk álló: hiába érintette "jáspisfényű" csodájukat halandó kezünk, mikor a távolból őszi ágak intenek felénk. Ércnél maradandóbb a Szépség, de részünk csak egy futó lét - tavasz és ősz között.
Deres halánték

Az emberi tavasz szerelmese, Anakreón rettegett a haláltól. No nem a fájdalom ijesztette az elmúlásban, hiszen az még az élet része: Anakreónt a gyönyört és fájdalmat egyaránt befogadó, s ettől teljes életet adó test elvesztése borzasztotta. Az életért rajongó Anakreónt az alvilág kósza lelkeinek érzelem és érzet nélküli világa taszította. Az öregedő költő sajgó lélekkel, de számtalan apró jelből mégis tudhatta: élte alkonya közeleg.

"A halánték deres immár, a haj őszül koponyámon..."

Az emberi lét állomásait már az ókorban is szívesen hasonlították a poéták az évszakok váltakozásához. Így lett egy ifjúság és tavasz, felnőttség és nyár, öregség és ősz, végül a tél és halál. Hajlamunk arra, hogy a világot emberformán képzeljük el - lásd hegyhát, hegyláb, stb. - ellenkező irányba is működhet, mikor a természet jelenségeit vesszük magunkra. Így válik hát az őszülő ember haja deressé. Anakreón őszében az emberi tragikum és a természetben élő és természetesen elhaló ember harmóniája egyaránt jelen van.
Emberélet, nemzetkor

Magyar írók munkáiban is számtalanszor megfigyelhetjük a fent említett ős(z)i párhuzamot. Arany JánosToldi estéje című művében ember és természet teljes harmóniába olvad: az ifjú Toldi nyáron vált a király kegyeltjévé, míg az öregedő Toldi halálának közeledtén "őszbe csavarodik a természet feje" is.

Hasonló párhuzam figyelhető meg Kármán JózsefFanni hagyományai című regényében is. Ebben a műben azonban a természet éppen hogy kontrasztot teremt hősnőnk érzései és a külvilág között. A szerelem születése fagyos téli napokra, míg Fannink tragikus vége épp tavaszra esik. A szenvedélyek nem ismerik az ősz harmóniáját. Mint ahogy Vörösmarty MihályElőszó című megrendítő alkotásának hőse, a vén föld sem ismerhette az őszt.

A föld megőszült;
Nem hajszálanként, mint a boldog ember,
Egyszerre őszült az meg, mint az isten,
Ki megteremtvén a világot, embert,
E félig istent, félig állatot,
Elborzadott a zordon mű felett
És bánatában ősz lett és öreg.

A nemzeti tragédiát dalba öntő "vén cigány", a nemzet elsiratója, Vörösmarty Mihály a magyarság felemelkedését és véres bukását verselte meg művében. A reformkor tavaszát a forradalom nyara követi, majd a szörnyű megtorlás tele jő. Ősz, csendes átmenet nincs. A nemzeti tragédiát és gyászt nincs ami feloldja, tompítsa.
Az Előszó irodalmunk egyik legmegrendítőbb rapszódiája: döbbenetes romantikus tablók és a magyar irodalom méltán legszebbek között emlegetett sorának is hordozója: "Most tél van és csend és hó és halál."Az ősz ezerszínű világa és csendes harmóniája megragadja lelkünket s képzeletünket. Az ősz ihletadó szépségeit te is versbe öntheted... s hogy elégiába vagy haikuba, az csak rajtad múlik. Segítségül fellapozhatod Verstár oldalunkat.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek