Szoros kötelékek
2003/11/18 00:00
788 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A hiénakutyák Afrika déli részein a legsikeresebb ragadozó emlősnek számítanak. A macska- és a kutyafélék között félúton álló vadászok sikerüket a példamutató összetartásuknak köszönhetik. A 30-40 tagot számláló falkáikban bensőséges egység uralkodik. A hiénakutyák soha nem hagyják magukra elveszett társaikat és azokat is etetik, akik éppen nem képesek vadászni.

A dél-afrikai Krüger Nemzeti Park a hiénakutyák egyik utolsó menedékhelye. Az etióp sakál után a hiénakutya a legveszélyeztetettebb afrikai ragadozó, hiszen a fajt sok helyütt kártevőnek tekintik és irtják. Hazája Afrikának a Szaharától délre eső sztyeppéi. Az ezekkel szomszédos nyugati területeken, különösen a Kongó vidékén már egyáltalában nem fordul elő.

A hiénakutyák falkában élnek, ahol bensőséges egység uralkodik. A csapatot a vezetők - a legerősebb nőstény és hím - ereje és bátorsága tartja össze. Őket pedig egy még erősebb kötelék, a közös utódok kapcsolnak egymáshoz. A hiénakutyák társadalmi kötelékei egyedülállóan erősek az afrikai füves puszták birodalmában. Az erős összetartásra valóban nagy szükségük van, olyan félelmetes és kegyelmet nem ismerő ellenségekkel kell szembenézniük, mint az oroszlán vagy a leopárd. Emellett együttműködésüknek köszönhetik azt is, hogy Afrika legsikeresebb vadászainak számítanak.

Ha a vadászat megindul, a kutyák gyorsan mozognak, néhány óra alatt könnyedén megtesznek 10-20 kilométert. Zsákmányra akadva vadászüzemmódba kapcsolnak, azaz füleiket leeresztik. Támadnak, majd újra szétszóródnak. Minden kutya önállóan tevékenykedik. Amint egyikük ledönti áldozatát, a többiek azonnal odagyűlnek lakmározni. Hatalmas darabokat tépnek és nyelnek le egyben. Gyorsan falnak, nehogy más ragadozók ebédje legyen a zsákmányuk. Társadalmi szabályaiknak megfelelően a falka többi része látja el táplálékkal az üregeknél maradó vezérnőstényt és a már szilárd eledelt megenni képes kicsiket. Ez úgy történik, hogy a vadászatból visszatérők visszaöklendezik a megevett húst. Az üregek gyakran elhagyott földimalac-odúk, amelyekre a biztonságos ellés miatt van szükség.

Az új nemzedék világra jötte a falka életének egyik legfontosabb eseménye. A vezető nőstény a vajúdás ideje alatt anya, bába és nővér is egyben. A hiénakutyák társadalmában, ahol a magas halálozási ráta miatt a várható élettartam kevesebb, mint tíz év, a falka elvárja tőle, hogy minden évben világra hozzon egy újabb nemzedéket - egy új hadosztályt a sereg számára.

A kölyköknek kevesebb, mint fele éri meg a kifejlett kort, viszont az életben maradottak közül kerül majd ki a jövendőbeli falkavezér. Az ellés az alom nagyságától függően néha napokig is eltart. Egy-egy alkalommal akár 21 kölyök is születhet, ami a hiénakutya nőstények átlagos, 25 kilogrammos tömegét tekintve egyedülálló teljesítmény a ragadozók világában.

Ha valamelyik falkatag, vagy kölyök eltéved, a többiek nem hagyják sorsára. Az elkóborolt állat azonnal hívni kezdi a társait. A hangot a földhöz közel hajolva bocsátja ki, így az kilométerekre elhallatszik a bozótos szavannán. Ez a kommunikációs rendszer tökéletesen alkalmas arra, hogy a többiek tudtára adja, merre van. Az egyszerű, de rendkívül hatékony távközlési rendszer segítségével a falka egységes egészként működik - ráadásul sikeresen. A falkatagok közötti kötelékek biztosítják a társak iránti hűséget. Az eltévedt tagokat megkeresik, a sérültekre gondot viselnek, az éheseknek pedig részt juttatnak a közös zsákmányból akkor is, ha azok nem vettek részt a vadászaton. Összetartásuk példamutató minden társaságban élő teremtmény számára.

National Geographic Channel

A hiénakutya

A hiénakutya teljes hossza 1.35–1.5 m, mibol 35–40 cm esik a farokra, vállmagassága 70-75 cm, testsúlya pedig 30-35 kg. Bármily karcsú és könnyed is a testalkata, mégis eros, izmos állatnak a benyomását kelti. Színezete feltunoen tarka, de alig van két, teljesen egyforma rajzolatú példánya, csak a fej és a nyak rajzolatában mutatkozik bizonyos állandóság. Foszínei, melyekbol rajzolata összetevodik, fehér, fekete és okkersárga.

Egyik példányon a fehér, a másikon a fekete szín az uralkodó, tehát az egyik éppúgy lehet alapszín, mint a másik; tolük a világosabb vagy sötétebb foltok rikítóan elütnek. Maguk a foltok is szabálytalanok, hol kisebbek, hol nagyobbak; alakjuk küönbözo, gyakran az egész testen szétszóródtak; a fehér vagy okkersárga foltoknak mindig fekete a szegélyük. Az arcorr, egészen a szemekig föl fekete, s ez a szín hosszú sávban folytatódik a szem és a fül közt, a fejteton és a tarkó hosszában. A füle fekete, a szeme barna. Farkának a töve okkersárga, a közepe fekete, bozontos végbojtja pedig fehér vagy okkersárga.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek