Szükséges szavak szótára - szülőknek
Szendrei Judit
2004/01/16 10:59
505 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Néha megbánjuk, hogy nem mondtuk ki. Máskor meg épp ellenkezőleg: pont azt bánjuk meg, hogy kimondtuk. Esetleg azt, hogy úgy hangzott el, ahogy... A mindennapi rohanásban időnként elfeledkezünk olyan varázsszavakról, mint a "légy szíves", a "köszönöm" vagy a "megértelek". Pedig ezek néha tényleg csodákat művelnek.

"Légy szíves!"

Szülőként a sok koordinálandó feladat és megoldandó probléma közepette gyakran kimegy a fejünkből, hogy családtagjaink, (beleértve az egészen kicsiket is), tulajdonképpen emberek, nem parancsra váró szolgák, vagy robotok. Ha kéréseink elé, bármennyire jogosak és sürgetőek legyenek is, odabiggyesztjük a kérlek szócskát, az csodákra képes. Egy illedelmesen megfogalmazott kérésnek mindig nehezebb ellenállni, mint egy utasításnak, vagy fenyegetésnek, mert az azt fejezi ki, hogy segítségre szorulunk, vagy valamivel örömet lehetne szerezni nekünk, és nem azt, hogy kényszeríteni akarjuk a másikat valamire.

"Köszönöm."

Az első illedelmességi formula, amit a nagybácsik és a boltos nénik számon kérnek egy kisgyerektől. Ha otthon magunk is használjuk, a kicsi automatikusan megtanulja, és külön felszólítás nélkül is a helyzetnek megfelelően fogja használni. Ha azonban egymás közt nem köszönjük meg a másik erőfeszítéseit, a gyerek nem fogja érteni, mit akarnak tőle az idegen emberek. Ha segítséget, türelmet, bármilyen erőfeszítést kérünk a gyerektől, köszönjük meg neki. Akkor is, ha úgy gondoljuk, kötelessége engedelmeskednie nekünk. Pl. "Köszönöm, hogy rendet raktál magad után!" Az, hogy illedelmesek vagyunk vele, még nem jelenti, hogy a rendrakás szabadon választható, úri kegy a részéről.

"Biztos vagyok benne, hogy meg tudod csinálni."

Fontos, hogy gyermekünk érezze, bízunk benne, hogy nélkülünk is elboldogul. Nemcsak azért, hogy egy kicsit önállóbb legyen, és végre ne kelljen minden helyzetben a háta mögött állnunk, hanem azért is, mert gyakran éppen a mi bizalmunk, a meggyőződés, hogy elég érett, okos és erős a feladathoz az a plusz, ami átsegíti a holtponton, ami miatt mégsem adja fel.

"Ideje hozzáfogni."

"Kezdjünk el lefekvéshez készülődni!" ""Lassan indulnod kellene." "Hozzá kellene kezdened a tanuláshoz." "Ideje kikapcsolni a tévét", stb. A kicsi gyerekek még nem bánnak olyan jól az idővel, mint a nagyok. Pedig az ő mindennapjaiknak is élhető, működő rendben kell zajlaniuk ahhoz, hogy feladataikat teljesíteni tudják, kapkodás és izgalom nélkül jusson idejük mindenre. Ebben eleinte a szülőnek kell segítenie. Az időbeosztást, a különböző napi tevékenységek strukturálását, minél kisebb a gyerek, annál inkább a szülőnek kell segítenie. Az ideje volna... kezdetű felvetések ebben segítenek.

"Fő, hogy megpróbáltad, legközelebb majd jobban sikerül!"

A mi bizalmunk, bíztatásunk persze önmagában sokszor nem elég. Néha a feladat túl nagy, néha a körülmények, vagy a szerencse nem volt kedvező. Még az is lehet, hogy gyermekünk hibázott. Az életbe a kudarcoknak is bele kell férniük: csak az nem tapasztalja meg őket, aki soha semmit nem akar elérni. nem szabad, hogy ezek a csalódások elriasszák gyermekünket az erőfeszítést igénylő feladatoktól. Meg kell tanítanunk neki, hogy a kudarc nem feltétlenül szégyen. Az igénytelenség, gyávaság, a kihívásoktól való irtózás sokkal inkább az.

"Segítsek?"

Ne csak elvileg gondoljuk úgy, a mindennapokban is rendszeresen juttassuk kifejezésre gyermekünknek, hogy ha segítségre van szüksége, mi a rendelkezésére állunk! Lelki bánat és konkrét gyakorlati teendők terén egyaránt. A segítség felajánlása nem jelenti azt, hogy helyette akarnánk dolgozni, hogy lustaságra nevelnénk. Gyakran épp ellenkezőleg történik! A "Ha elakadsz, itt vagyok, segítek neked" arra bíztat, hogy a gyerek önállóan kezdjen dolgozni, ne várjon utasításokat.

"Fogjunk hozzá együtt!"

Nem lehet elég kis korban felfedezni, hogy a közösen végzett munka mindig gyorsabb, könnyebb, és többnyire sokkal élvezetesebb is. "Gyertek, segítsetek ti is összeszedni a lehullott gallyakat, hogy minél hamarabb mehessünk játszani!" vagy: "Gyertek, gyorsan szedjük le az asztalt, nehogy lemaradjunk a film elejéről!" Az együtt végzett munka sokszor inkább családi játéknak tűnik a gyerek számára, és szeretetteli, kedves emlékként őrzi majd meg.

"Ez így nem megy, máshogy kellene megoldanunk!"

Az alternatív érzelmi viszonyulások és a rugalmas problémamegoldó képesség megtanítása nagyon fontos szülői feladat. Az élet számos bonyolult, reménytelennek látszó, vagy egyenesen csapdaként működő helyzetében lehet szükség arra, hogy valaki képes legyen korábbi elképzelését feladni, és új stratégiát, vagy kerülő utat választani. Erre a tudásra gyermekünk a mi segítségünkkel, személyes példamutatásunkkal tehet szert.

"Gratulálok, szép munka volt!"

A kicsik önbizalma, önértékelése akkor tud megerősödni, ha sikereiket észrevesszük, és őszinte örömmel tudunk gratulálni értük. Sokszor dicsérjük meg a kicsit, lehet egészen apróságokért is, ha az valóban a korának megfelelő teljesítmény. ne általában mondjuk neki, hogy "ügyes, okos gyerek vagy", hanem mindig egy konkrét teljesítményt jutalmazzunk. "Nagyon szépen ettél, egy csepp se ment ki a tányérból." vagy: "Büszke vagyok rád, hogy ilyen kitartóan gyakorolod a cipőkötést. nemsokára teljesen bele fogsz jönni!" Elsősorban az erőfeszítést méltányoljuk, mert az a legfontosabb, nem is feltétlenül az eredmény.

Képek

  • www.stayinschool.org/ the_cards.htm
  • www.cportho.com/ cpo-terminology.htm

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek