Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni történetekkel
2013/07/18 13:49
2152 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Robert Fisher nagysikerű Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni történetekkel című könyvét egyaránt ajánljuk szülőknek és tanároknak. A leírt módszerek segítségével többet hozhatunk ki az esti mesékből és a tanórai szövegértési feladatokból. Rendkívül nagy segítség a szövegértési kompetencia fejlesztésére, miközben a gyerekek megtanulnak kérdezőközösségben egymással együttműködni.

bookshelf_in_library_with_many_books_converted

„A könyvek nem azért vannak, hogy higgyünk nekik, hanem azért, hogy megvizsgáljuk őket. Egy könyv olvastán ne azt kérdezzük, hogy mit mond, hanem hogy mit akar mondani.”

/Umberto Eco: A rózsa neve/

A történet ismertetése

Bárhol járunk a világban, a gondolkodás és a kommunikáció alapja a történet. Egy történet megerősít bennünket a tanulásban. A történetet hallgató gyerekek bensővé teszik az elbeszélés jellemzőit. E könyv lehetőséget nyújt arra, hogy a gyerekek bensővé tegyenek történeteket és reagáljanak azokra.

A történet prezentálására több lehetőség adódik. Felolvashatja a tanár, vagy kiválaszthat egy vagy akár több tanulót, akik ismertetik a történetet.

A történetek ismertetésének módja, a megfelelő előadásmód nagyon fontos ahhoz, hogy kellőképpen elevenné tudjuk tenni az elmondottakat. Fontos, hogy megfelelő módon felkészüljünk, akkor is, ha csak felolvassuk a történetet. A könyv szerzője javasolja, hogy írjunk magunknak kis emlékeztetőket a kulcsszavakról. Ha lehetőségünk van rá, szemléltessük az elhangzottakat. Ezt többféleképpen is tehetjük, készíthetünk rajzot, vetítést, használhatunk a történetben szereplő tárgyakat, vagy bábut.

Ha gyerekeket is bevonunk a történet ismertetésébe, megkérhetjük őket, mondják el a történetet a saját szavaikkal, egyéni vagy csoportfeladatban utánozhatják a történet főszereplőit, készíthetünk hangfelvételt, videofelvételt, előadhatják drámajáték, némajáték, tánc vagy vizuális ábrázolás útján vagy egy másik nyelven is a történetet.

Tippek-trükkök

A könyvben módszereket olvashatunk arra, hogyan segíthetjük elő, hogy a gyerekek kritikai és kreatív módon kezeljék az irodalmi szövegeket. Olvasás vagy történetmesélés közben is reagálásra késztethetjük őket, ha például szünetet tartunk az olvasásban és gondolkodtató, véleménykérdést teszünk fel nekik, például „Mit gondoltok, mi történik ezután?”. De kérdezhetünk történetmondás végén vagy megkérhetjük a gyerekeket, kérdezzenek ők maguk egymástól.

Miután megismertettük a történtet, saját szavainkkal elmesélve átismételhetjük, kidolgozva a cselekményt és a szereplők jellemét. Az eseménysor felidézését rábízhatjuk a gyerekekre is, akik el is játszhatják.

Beszéljük meg a felmerülő kérdéseket és értelmezzük a történetet. A gyerekek írják le, vagy szóban ütköztessék a nézeteiket, indokolják meg a véleményüket. A megbeszélésről készíthetünk hangfelvételt, videofelvételt, ez később újabb elemzés tárgya lehet majd.

A történetet vizuális készségek segítségével is feldolgozhatjuk. Készíthetünk illusztrációt, plakátot, könyvjelzőt, csinálhatunk háromdimenziós modellt, kollázst vagy térképet.

Kreatív írással újraírhatjuk a történetet, események, szereplők megváltoztatásával, vagy folytatást írhatunk hozzá. Szerkeszthetünk riportot, hírműsort vagy írhatunk elbeszélést vagy verset.

A nyelvi ismeretek bővítésére és a helyesírás gyakoroltatására kiváló módszer, ha egy szemelvényt tollba mondunk vagy kézírással lemásoltatunk. A szöveg felhasználásával készíthetünk kiegészítő feladatot, például hagyjunk ki minden tizedik szót vagy bizonyos szófajokat, pl. igét, melléknevet.

Történetek a gondolkodás tanítására

„A gondolkodtató történetek felkeltik a kisgyermekekben a tanulás iránti érdeklődést, a tanulás érzelmi szakaszában az elbeszélés eszközeivel segítik a tanulók bevonását, aktív részvételre motiválnak, és felkeltik az alaposabb megismerés iránti igényt. A történetben az emlékezet, az érzelem és a képzelet szorosan összekapcsolódik. Ha egy történet érdekes, a gyerekek érzelmileg azonosulnak vele. Ha a gyerekekre érzelmileg hatással van a történet menete, érdemes rá, hogy megtalálják az utat a mélyebb tartalmakhoz, a benne rejlő gondolkodási, tanulási lehetőségekhez.”

Egan (1988) azt ajánlja a tanároknak, határozzák meg az ellentétpárokat a tanítandó anyagban. pl. élet/halál, jó/rossz, remény/kétségbeesés, helyes/helytelen, szeretet/gyűlölet, barátok/ellenségek. Ezek a vita központi témáivá válhatnak és elvezethetnek minket fontos kérdésekhez, fogalmakhoz.

A gyerekek értelemadó igényét a legjobban olyan szövegösszefüggés szolgálja, amely nincs teljesen elszakítva a saját tapasztalati világunktól. A számukra érthető történetek nincsenek teljesen elszakítva a saját tapasztalati világunktól, mégis lehetőséget adnak arra, hogy saját személyes életüktől eltávolodva nézzenek önmagukba.

A történeteknek vannak meghatározó vonásaik, mint időrend, sajátos események, intenciók, jelentések, előadásmód, melyekre a feldolgozás során fókuszálhatunk.

Bármely könyv vagy történet lehet gondolkodtató történet, ha a szülő vagy a tanár kérdésekkel vagy megvitatásra érdemes témák felvetésével követi végig a történetet. Magunk is számos gondolkodtató történetet ismerünk. Ide tartoznak a gyerekregények, mint például az Aliz Csodaországban vagy az Óz, a csodák csodája. Meglepő módon, gondolkodtató történetekké válhatnak költemények, óvodai mondókák, újságokból kivágott fotók, történelmi olvasmányok, tárgyak, kézműves alkotások, zene, tv, ismeretterjesztő szövegek.

Gondolkodtató történetekkel háromféle – tantervi, kognitív, morális és szociális – célt valósíthatunk meg a tanórán. A kötetben található harminc szöveget a szerző 7-11 éves korú gyermekekkel való feldolgozásra ajánlja, a szövegek nem kerültek besorolásra nehézségi fok szerint. A szövegek feldolgozását ajánlott kérdésekkel segíti a szerző, találunk kérdéseket a történet végiggondolásához, a főtéma végiggondolásához. Ezen felül találunk a kiadványban óraleírást, megbeszélési tervet, s mintát a megbeszélés levezetésére.

Kérdezőközösség építése 

Gondolkodtató történetek segítségével a tanulókból kérdezőközösséget alkothatunk. Ennek a lényege, hogy az adott gyerekcsoport a megbeszélés, vita során gondolatokat tár fel. Ez a gondolkodásfejlesztés egyik leghatásosabb módszere, hiszen az egész csoport együttes intelligenciáját hasznosítja.  fisher_tortenetek_converted

Kérdezőközösség építésénél ügyelni kell arra, hogy a csoport tagja úgy helyezkedjenek el a teremben, hogy mindenki láthasson mindenkit és kényelmesen üljenek. Az eredményes vitához közös szabályokat kell felállítani. Ezeket le is írhatjuk, ki is függeszthetjük a teremben. Ilyen fontos szabály például, hogy „egyszerre csak egy tanuló beszéljen”, „mindenki figyeljen a beszélőre”, „nincs cikizés”.  Ha csoportokban vagy párokban dolgozunk, a kisebb közösségek is meghozhatják a saját szabályaikat. Fontos szempont a közös gondolkodás során az idő is. Több kutatásban vizsgálták, mennyi gondolkozási időre van szükségük a gyerekek megfontolt válaszának elősegítésére.

Praktikus megoldás, ha a gyerekek kezébe adunk egy ún. gondolatok könyvét, mely lehet egy napló, jegyzetfüzet, melybe a tanuló feljegyezheti a gondolatait.

Tanítsuk gyermekeinket gondolkodni történetekkel

Szerző: Robert Fisher

Kiadó: Műszaki Kiadó

Ár: 1950 Ft

Oldalszám: 110

Megjelenés ideje: 2008

Nyelv: Magyar

ISBN: 978-963-16-2592-9

Formátum: B/5

Siska Csilla cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek