Tátika vára
Érsek Dóra
2008/08/13 16:35
975 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A Balatontól északnyugatra emelkedik a Keszthelyi-hegység, itt egy 413 méteres magaslatot foglalnak el Tátika várának napjainkban helyreállítás alatt lévő falai. A régészeti feltárás során napvilágra került tárgyi emlékek és az egykori oklevelek alapján egyre többet tudhatunk meg a középkori erősség históriájáról.
Tátika vára

Történetének előzményéhez tartozik, hogy 1248-ban Árpád-házi IV. Béla király parancsára elkobozták a Tátika nemzetségtől a Várhegy egyik kiugró részén emelt korábbi építésű Alsó-Tátika várát, mivel annak lakói az országot pusztulásba döntő tatárjárás utáni nehéz időszakban fegyveres erőszakkal feldúlták a veszprémi püspökség egyik közeli birtokát. A királyi döntés értelmében Alsó-Tátika várát, a kárt szenvedett veszprémi püspök kapta meg. Zaland egyházfő azonban nem tartva eléggé biztonságosnak, néhány esztendő múlva parancsot adott a Várhegy csúcsán egy új kővár létesítésére, melynek elkészülte után felhagytak a régebbivel. 

A korabeli oklevelek szerint Zaland püspök ebben az új rezidenciájában hunyta le örökre a szemét 1262-ben, kapzsi rokonsága azonnal rátelepedett a várbirtokra, amit csak később kapott vissza az egyházmegye. A XIV. század első éveiben megszállta a Dunántúl nagy területeit hatalmába kerítő Kőszegi nemzetség, tőlük Anjou Károly király szerezte vissza 1321-es hadjáratában. A következő évtizedekben királyi kezelésben állt, ide hordták fel a földesúrnak járó adókat és egyéb szolgáltatásokat a környékbeli jobbágyfalvak lakói. Nagy Lajos uralkodása alatt került adományként a legbensőbb udvari köréhez tartozó Lackfi főnemesi család tulajdonába, akik azonban Luxemburgi Zsigmond idejében kikerültek a hatalmi központból, ezért szembefordultak urukkal. 

A törökkel vívott 1396-os vesztes nikápolyi csata után Zsigmond hívei elérkezettnek látták az időt, hogy leszámoljanak velük, a szlavóniai Körös városában tőrbe csalták és legyilkolták a család vezető két tagját. Az elkobzott birtokaik közül Tátikát különböző zálogbirtokosok után Habsburg Albert kegyéből a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg, akik mindvégig lakták fennállásának további évszázadaiban. Korai földesura, a veszprémi püspökség azonban nem nyugodott bele, több alkalommal is fegyveres embereivel megszállta, így 1494-ben majd 1538-ban.

Ez utóbbi esetben a korabeli leírások szerint Kecsethy Márton püspök kezére került a török veszély miatt ide menekített környékbeli nemesi családok és pálos kolostorok értéktárgyai, ezek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot. A XVI. század közepére már Tátika jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított, amit nem építettek ki az akkori időszak hadászati elveinek megfelelően. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint bejáratát egy kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. 

Őrsége mindösszesen 16 főnyi zsoldost tett ki, a védőművei romladoztak, amiért maga Nádasdy Tamás nádorispán írt dorgáló levelet a fenntartó családnak. A vég 1589-ben érte el, amikor egy nagyobb portyázó török csapat lerohanta és elfoglalta, majd kifosztása után felgyújtotta épületeit. A földesúri família időközben annyira elszegényedett, hogy már nem bírta újjáépíteni az üszkös falakat. Szerencsére a sorsa mégis jóra fordult, mivel a XXI. század elején a helybeli várbarátok kezdeményezésére megkezdődött régészeti feltárása és helyreállítása a csodálatos természeti tájban emelkedő Tátika várának. 

Kép

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek