Természetismeret: minek és kinek?
Nádori Gergely
2003/09/02 16:47
1419 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az alábbi írás elsősorban természettudományokat tanító tanárokhoz szól, vitaindítónak szánjuk. Nem gondoljuk, hogy a benne megfogalmazottak megfellebbezhetetlen igazságok volnának, viszont abban bizonyosak vagyunk, hogy érdemes rajtuk elgondolkodni.

A természettudományok tanításának válsága

Az utóbbi években számos felmérés és tapasztalat világított rá, hogy a természettudományok középfokú tanításával nincs minden rendben. A nemzetközi versenyeken elért jó eredmények csak a néhány nagy múltú és elit intézményben tanuló diákoknak köszönhetők, miközben soha nem tapasztalhatóvá tágult az elit és az általános természettudományos oktatás közti szakadék. A PISA vizsgálat bebizonyította, hogy az Európában ma korszerűnek tartott képességek terén a magyar diákok messze a nemzetközi átlag alatt maradnak.

Míg a pusztán lexikális ismereteteket vizsgáló TIMSS-R felmérésben jól szerepeltek, az ismeretek felhasználást mérő PISA elkeserítő eredményt hozott. Egyértelmű és nyilvánvaló a természettudományok presztizsének nagyfokú csökkenése is. A természettudományi karok legtöbb szakára (talán a biológia kivételével) nevetséges pontszámokkal is be lehet kerülni, de még siralmasabb a kép, ha a felvételizők számát vizsgáljuk meg. A legelkeserítőbb (természetesen?) a tanárszakok helyzete, alacsony ponthatárok és alig pár jelentkező. Ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez a presztizsveszteség csak a rendszerváltás társadalmi változásainak tudható be. Bizonyos, hogy ebben a középszintű oktatásnak is van felelőssége.

Nézzük az alapokat!

Eretnekségnek hangzik ugyan a kérdés, de tegyük csak fel magunknak: miért kell természettudományokat tanulni? Azon túl, hogy a XIX. század óta a középszintű oktatásnak része a természettudomány valamilyen formában, milyen érveket tudunk felhozni amellett, hogy a természettudományos ismeretek továbbra is szerepeljenek a tantervben?

A kérdésre választ adni nem is olyan egyszerű. A természettudományok robbanásszerű fejlődése (gondoljunk csak arra, hány publikáció jelenik meg évente!) lehetetlenné tette, hogy kurrens ismereteket adjunk át diákjainknak. Lássuk be, még a tanároknak is nehéz naprakészeknek maradniuk az egyes tudományok eredményeit illetően, különleges elszántság kell hozzá, hogy az idegen nyelvű szaksajtót is követni tudják és értsék, hol tart éppen a tudomány. A tankönyvek, tantervek pedig gyakran több évtizedes késésben vannak, nem egyszer mára már alapjaiban cáfolt nézeteket tanítunk a diákoknak. A természettudományok oktatásának tehát nem lehet célja, hogy az érettségizett diák naprakészen értsen a természettudományok mindegyikéhez.

Lépjünk egy kicsit hátrébb s gondoljuk át még egyszer, mi is a középfokú oktatás célja. Itt két válasz is eszünkbe juthat: egyfelől a középfokú oktatás célja, hogy felkészítsen a felsőfokú tanulmányokra, másrészt pedig az "általános műveltség" kialakítása. Az első válasz természetesen nem elfogadható azok számára, akik nem folytatják tanulmányaikat (bár az utóbbi időben a magyar oktatási rendszer is egyre jobban tolódik el az amerikai modell felé, ahol a diákoknak több mint fele tanul tovább a középiskola után), de sajnos azok számára sem mond semmit, akik nem természettudományokat tanulnak a felsőoktatásban, számukra kidobott idő és energia a természettudományokkal foglalkozni. Továbbra is áll viszont, hogy a természettudományok az "általános műveltség" részét képezik, ezért kell őket a középiskolában tanulni.

De mi ez az "általános műveltség", amiről beszélünk? Nem hiszem, hogy valaha bárki is egyértelmű meghatározását tudta volna adni, s abban is bizonyos vagyok, hogy mindenki mást ért alatta. Létezik ugyan valamiféle halovány közmegegyezés arról, hogy mit is fed, ami a legjobban talán a kötelező történelemérettségi eltörléséről fel-felröppenő hírek által kiváltott közfelháborodásból látható (érdekes, hogy a közt jóval kevésbé háborítja fel, hogy évről-évre egyre többen érettségiznek úgy, hogy semmiféle természettudományos tárgyból nem tesznek vizsgát). Mindenesetre azt leszögezhetjük, hogy az "általános műveltség" könnyebbé teszi a vele rendelkezőnek a környezetében való eligazodást, segít abban, hogy megértsük, megmagyarázzuk a világ működését, egyfajta otthonosság érzetét adja a minket minél tágabban körülvevő világban (és ebbe a világba a szociális, emocionális, pszichológiai és a fizikai környezet is beleértendő).

Az utóbbi évtizedek jelentős változást hoztak abban, mi szükséges ehhez az "általános műveltséghez" . Elsőként is az információs forradalom rendezte át a terepet. Szinte egyik pillanatról a másikra vesztette el értékét a lexikális információ. Az Internetnek köszönhetően pusztán a lexikális információk birtoklása már nem bír jelentőséggel. Viszont kiemelkedővé vált az információszerzés képessége és a többféle információ értékelésének ismerete.

Egy egyszerű példával élve, az ma már semmit nem jelent, ha valaki pontosan tudja, hogy mekkora volt Brazília acéltermelése 1938 és 1962 között éves bontásban, viszont annál többet számít, hogy ezt az információt (és az ehhez hasonlókat) milyen gyorsan találja meg, és képes legyen eldönteni a megtalált forrásról, hogy az mennyire megbízható (elkerülni a weben elhelyezett taposóaknákat).
Szintén az utóbbi évek tanulsága, hogy az életen át való tanulás nem csak jól hangzó szlogen. Ma már semmilyen területen nem számíthat valaki arra, hogy az iskolában kapott ismeretei elegendőek lesznek egész életére. Gondoljunk csak arra, hogyan változott a nyomdászszakma az elmúlt 30 évben.

Nincs az az iskola, amely ezt előre látva képest lett volna a ma érvényes tudást megadni diákjainak. Ennél értékesebb tehát, ha nem magát a tudást, hanem a tudás megszerzésének képességét adja meg a középszintű iskola. (Senki nem gondolja, hogy ez megtehető a lexikális ismeretek teljes mellőzésével, a lényeges az, hogy a lexikális, visszaadó jellegű ismeretek csak eszközök ebben a rendszerben a képességek mint célok eléréséhez.)

Mindezek tükrében milyen a mai természettudományos oktatás?

A mai természettudományos oktatás leginkább csak azoknak tud bármit is mondani, akik természettudományos pályára készülnek. A természettudományos tananyag felkészít arra, hogy az egyetemen az adott tárgyból megfelelő alapjai legyenek a diáknak. De mit ér annak a többségnek, akik nem kívánnak a továbbiakban természettudományokkal foglalkozni?

Az oktatás központjában továbbra is a lexikális ismeretek visszaadása áll. Nem nagyon lényeges, hogy ez a visszaadás a megfelelő szavak behelyettesítésében vagy a típusfeladat alkalmazásában jelenik-e meg. Az oktatás nem készít fel arra, hogy teljesen új problémákat oldjon meg, vagy ami még komolyabb lenne, ismerjen fel a diák. Miközben egyre csökken a természettudományok óraszáma, követelményeik alapvetően nem változnak. Mindeközben a természettudományos tárgyak egészében véve gyakran pazarlóan gazdálkodnak az idővel. Számos átfedés található a tárgyak között, egy-egy ismeretet többször is megtanulnak a diákok (Naprendszer: fizika, földrajz; DNS: kémia, biológia stb.).

A tanultak gyakran nem köthetők mindennapi tapasztalatokhoz, ezért azok számára, akik nem érdeklődnek állhatatosan az adott tárgy iránt, semmiféle gyakorlati relevanciával nem rendelkeznek, emiatt arra sem alkalmasak, hogy a már említett világban való tájékozódás képességét megadják. A természettudományok oktatásában háttérbe szorulnak a problémák, a világ empirikus megismerésének módszertana. A megtanultak alig használhatóak fel újabb ismeretek megszerzésére, főleg amiatt, mert nem problémákat és kérdéseket, hanem válaszokat tanítunk a diákoknak.

A középiskolai tankönyvek betanulása után joggal érezheti azt valaki, hogy "mindent tud a világról, amit tudni érdemes", miközben az ezekben foglalt anyag jelentős része már nem állja meg a helyét, vagy olyan durva leegyszerűsítéseket tartalmaz, amiket akár hamisságoknak is nevezhetünk. Alig van könyv, amiben előfordulna, hogy valamit nem tudunk teljes bizonyossággal, ami a hipotéziseket hipotézisnek nevezné stb.

Természettudomány

A természettudományok egységes tanításával ezeknek a hibáknak jelentős része kiküszöbölhető. Természetesen csak akkor, ha az oktatásnak ez az elsődleges célja. Semmit sem segít, ha a természettudományok név alatt továbbra is a különálló tantárgyakat tanítjuk, mint azt egyes alternatív oktatási intézményekben teszik. A természettudományok egységes oktatásának akkor van értelme, ha a lexikális tudás tanítása helyett a képességek fejlesztését tűzi ki céljául, a világ megismerésének empirikus módját akarja megismertetni a diákokkal. Ezt csak úgy teheti, ha a diákok számára értelmezhető, kézzel fogható, mindennapi problémákból indul ki, azokat veszi kiindulópontul. Így még arra is lehet esélye, hogy azok érdeklődését is elnyerje, akik nem feltétlenül a természettudományok iránt érdeklődnek.

Egy ilyen integrált és képességcentrikus tárgy megszüntetheti az átfedéseket, így még némi időt is megtakaríthat a tanároknak. A problémaorientált tantárgy visszaadhatja mindenki számára a tanulás és a felfedezés örömét. Természetesen nem érdemes abba a hibába sem esni, hogy mindenáron és minden területhez megpróbálunk valamit találni, amitől az integráltan tanítható. Nem érdemes a hullámmozgások fizikája mellé mindenáron odarakni a hullámos haj genetikáját és a dauerolás kémiáját.

Mit kellene tenni?

Érdemes lenne átgondolni, mi az a természettudományos műveltség, amit a középiskolai oktatás kialakítani szeretne. Azonosítani kellene, melyek azok a pontok, ahol az integrált szemléletű oktatás a legkönnyebben valósítható meg. Meg kellene határozni, mely képességek, készségek, kulcskompetenciák fejlesztése lehet a természettudományos oktatás célja. Meg kellene alkotni a számonkérés olyan módjait, mely ezen képességeket, készségeket, kulcskompetenciákat ellenőrzi. Legelsőként is pedig sokat kellene beszélnünk erről a témáról. Reméljük, ebben segíthet ez a vitaindító.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek