Tisza-szabályozás
Farkas Zoltán
2006/04/21 23:33
14497 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Rekordokat döntöget a Tisza, melynek árja egyre lassabban akar levonulni. A gátak egyelőre mederbe terelik a hatalmas áradatot, de nem mindig volt ez így. Mikor, hogyan és miért is kellett szabályozni a Tiszát? Milyen tervek alapján láttak munkához?

A kezdeti viták, egyeztetések

Széchenyi István

1834-ben kezdődtek el az országgyűlés javaslata alapján a Tisza-felmérés munkálatai, de már ezt megelőzően maga Széchenyi István 1833. augusztus 31- szeptember 3. között az I. Ferenc gőzhajóval kipróbálta a Tisza alsó szakaszának hajózhatóságát. Beszédes József - aki az Al-Duna szabályozásának gondolatát felvetette már a korábbiakban is - kidolgozta tervét egy esetleges Duna-Tisza- csatorna megépítéséről, s bár Széchenyi kezdetben támogatta ezt az elképzelést, később Vásárhelyi Pál meggyőző érvei hatására elfordult ettől, a csatorna megépítésének terve lekerül a napirendről. Vásárhelyi ellenvéleményének alapja az a tétel, hogy időben először magát a Tiszát kell szabályozni, árterületeinek mentesítését meg kell oldani.

A Tisza-völgy szabályozásáról helyi tervek készültek már az 1840-es évek elején, de Vásárhelyi felhívta a figyelmet a veszélyekre: eszerint csak egységes tervvel lehet tartós, hosszú távú hatást elérni, valamint a szabályozást a Tisza mellékfolyóira is ki kell terjeszteni. Ezt a meglátást erősítették meg az 1844-45-ös árvíz hatására bekövetkező károk is. Széchenyi kinevezése a Közlekedési Bizottmány elnöki tisztségére jó alkalmat kínálhatott Vásárhelyi tervei alapján végrehajtandó Tisza-szabályozás megszervezésére. S bár a kormányhivatal elfogadása miatt sokan árulással vádolták Széchenyit, sikerült az érintett megyék küldötteivel elfogadtatnia a helyi társulatokat összefogó központi Tisza-völgyi Társulat létrehozásának tervét.

Vásárhelyi 1845. június 1-én az előzetes változat, majd 1846. március 25-én az általános szabályozás tervének benyújtásakor támaszkodhatott a Tisza-felmérés mérnökeinek előmunkálataira és saját tapasztalataira. Az elképzelés a Tisza egész hosszára vonatkozott, részletesen s a gyakorlati kivitelezés számára alkalmas formában dolgozta ki. A csekély esésű, ún. középszakasz-jellegű folyó természetének megfelelően legelőször a folyó lefolyási viszonyait kívánta megjavítani az óriási kanyarok átvágásával. E változtatás következtében az árvizek levonulása gyorsabbá válhatna, ami előfeltétele az eredményes ármentesítésnek. Százegy átvágást javasoltak, ami a Tisza hosszát egyharmadával csökkentette volna, ugyanakkor az árhullámok hevesebbé váltak ennek hatására. Ez utóbbi hatás miatt Vásárhelyi szerint a töltések megépítése kiemelt feladat, ráadásul a töltésvonalazásnak a megfelelő árvízi meder, a hullámtér kialakítását kell szolgálnia. A töltések előtt előteret kívánt biztosítani, ide erdősávok telepítését javasolta azért, hogy a gátakat a hullámveréstől megóvja.

Sokasodó gondok - víztelenség

Vásárhelyi Pál

Vásárhelyi elképzelése a töltésekről óriási újdonságnak számított, hiszen ezek feladatául a folyó folyásának kormányzását jelölte ki, s nem egyszerűen a kiöntések korlátozóját látta bennük. (A későbbiekben sajátos, olykor groteszk elemeket vitt a szabályozási munkálatokba, hogy a helyi birtokosok érdekeinek megfelelő töltésvonalak kitűzésére kényszeríttették több helyen is a munkálatokat vezető mérnököket. A változó távolságban épített gátak épp a Vásárhelyi által oly fontosnak tartott "kormányzó funkciót" nem tudták ellátni, a keresztirányú áramlások óriási pusztítást okoztak magukban a védőgátakban is.) 1846. augusztus 27-én reggel Széchenyi tette meg az első kapavágást, a Tiszadob-Szederkény közötti átvágás munkálatai jelentették a rendszeres Tisza-szabályozás kezdetét. A pénzhiány és a felgyorsuló politikai események, mellettük Széchenyi személyes tragédiája egy időre lehetetlenné tették a munkálatok folytatódását.

1850. június 16-án jelent meg egy nyílt parancs a szabályozás és ármentesítés folytatásáról. Ez a rendelet egyrészt hivatali központosítást jelentett, ám ez nem volt következetes és elvszerű, mert a Tisza mellékfolyóinak szabályozását a helyi hatóságoknál hagyta, amivel lehetetlenné tette az összehangolt tervszerű munkát. Másrészt a későbbiekben katasztrofálisnak bizonyult az ármentesítés és a folyószabályozás erőszakos szétválasztása. Harmadrészt ugyancsak komoly veszélyhelyzetet teremtett, hogy nem az eredeti Vásárhelyi féle átvágási tervek megvalósítását tűzték ki célul, hanem a csökkenetett Paleocapa-féle javaslatot tartották irányadónak. Mivel azonban az 1853-55-ös árvizek az addig megépült védművekben óriási károkat okoztak, ezért visszatértek a Vásárhelyi-koncepcióhoz: 22-ről 111-re növelték a szükséges átvágások számát.

A munkálatok nem haladtak optimális ütemben, amihez jelentős mértékben hozzájárult az 1860-as évek aszályos időszaka. A szikesedés a már eddig ármentesített területeken akkora mértéket öltött, hogy 1863-ban Kunhegyes, Kunmadaras, Kisújszállás stb. községek határában az állatállomány 78%-a éhen veszett, hozzávetőleg 126 millió forintban állapították meg az elmúlt év aszálykárát. A sajtóban megjelenő dilettáns vélemények az Alföld kiszárításával vádolták meg a szabályozás híveit, ám ők szakszerűen bebizonyították, hogy a bajok gyökere a félmegoldásokból ered. Ha végigviszik az eredeti koncepciót, akkor szerintük megoldhatóvá válik az összes, az Alföld sajátos éghajlati viszonyaiból adódó nehézség.

Példa kelle ...

Szeged - 1879

A kiegyezést követően tovább csökkent a szabályozás intenzitása, az Alföld gazdasági felemelkedésének ügyét a kor nem tekintette elsődleges, kiemelt feladatnak. Sokkal inkább a vasútépítési láz vonta magára a figyelmet, s vonzotta a tőkebefektetéseket. A munkálatok lelassulása azért járt súlyos következményekkel, mert a felsőbb szakaszokon végrehajtott átvágások meggyorsították az árhullám levonulását, az alsóbb szakasz kedvezőtlen lefolyási viszonyai miatt viszont a középső részen a víz megrekedt, szétterült. A folyószabályozás és ármentesítés szétválasztása szabálytalan, 200-4000 méter között változó árvízi meder kialakításához vezetett, evvel csökkentve a biztonságot. (Lásd 1879. március 12. szegedi árvíz!)

Szeged pusztulása és az ismételt árvizek pl. 1881-ben lényeges változást hoztak a Tisza-szabályozás történetében. Az anyagi erőforrásoknak köszönhetően megindult az újjáépítés és a biztonságosabb védekezés kialakítása. 1884-1885 folyamán született meg az ún. tiszai vízjogi törvény, amely kimondta, hogy az állam feladata a teljes koordináció, a korábban szétválasztott szabályozási és ármentesítési munkálatok felügyelete. Korrigálták a korábbi hibás szabályozási lépéseket, az árvízi meder egységes kialakítására, a töltések megerősítésére, a töltésvonalazás helyesbítésére, az alsó szakaszon kialakított átvágások gyorsítására megszülettek a javaslatok, tervek.

A szabályozásnak köszönhetően a folyó eredeti hossza 1419 km-ről egyharmadával, 966 km-re csökkent, 112 átvágást létesítettek. A Tisza meggyorsult, a korábbi 5-6 hónapos áradásokkal szemben kb. 2,5 hónap alatt vonul le az ár. A Tisza völgyében 3555 km. töltéssel 4, 5 millió kataszteri hold terület ármentesítését sikerült biztosítani, ami gazdasági szempontokat tekintve egyedülálló teljesítmény. Ehhez a rendezéshez hasonló méretű és jelentőségű ármentesítő munka Európában sehol sem történt. (Összehasonlításul: a második legjelentősebb munka a Pó-völgy szabályozása volt 2374 km. töltés 1,2 millió kataszteri holdat tett védetté. A Harmadik, a Loire-völgy ármentesítése során 483 km. védőgát 16 000 kataszteri hold biztonságát szavatolta.)

Forrás

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek