Történetfilozófia
Farkas Zoltán
2005/12/19 21:33
2690 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Nagy horderejű változásokat éltünk meg az utóbbi másfél évtizedben, ugyancsak komoly változások és kihívások állnak előttünk is. Érdemes számot vetni múlttal, jövővel, hogy a jelenben jobban lássunk. Ehhez nem árt ismernünk a történelem filozófiáját!

A történelem fogalma    Klió a történelem múzsája  A történelem az emberrel szorosan összefüggő fogalom, ugyanis csak az embernek van kiérlelt időfelfogása, melynek segítségével a múlt és jelen történéseit megfelelő rendszerbe tudja foglalni. Azonban annak ellenére, hogy ilyen szoros a kapcsolat köztünk, illetve a történelem között, mégis igencsak komoly problémát jelent(het) a történelem fogalmának korrekt meghatározása. A historia kifejezés a görög [isztoreo] szóból származik, jelentése: kérdezősködik, kutat, elbeszél. A görögöknél eredetileg a múlt eseményeire vonatkozó kérdezősködés, vizsgálat s ennek előadása volt. A latin historia historia (s az ebből származó olasz storiastoria, francia histoirehistoire, angol historyhistory) kifejezés azonban már a megtörtént és elbeszélt eseményeken és tényeken túl elsősorban történettudományt vagy történetírást jelent. A német Geschichte Geschichte szó is kettős értelemben használatos, ugyanis jelenti egyfelől az objektív történést, történetet, másfelől ennek szubjektív feldolgozását és előadását is. Lényegesen eltér ezektől a magyar nyelvi szóhasználat, mert a magyar nyelvben a fenti két mozzanat megjelölésére két külön szót alkalmazunk: a történettörténetet, mely a megtörtént, elmúlt eseményeket fejezi ki, illetve a történelmettörténelmettörténelmettörténelmet, vagyis azt a tudományt, melynek tárgya a történet. A szóösszetételekben ez a különbségtétel már nem érvényesül következetesen - művészettörténet, jogtörténet, kultúrtörténet stb. A történelem az emberrel szorosan összefüggő fogalom, ugyanis csak az embernek van kiérlelt időfelfogása, melynek segítségével a múlt és jelen történéseit megfelelő rendszerbe tudja foglalni. Azonban annak ellenére, hogy ilyen szoros a kapcsolat köztünk, illetve a történelem között, mégis igencsak komoly problémát jelent(het) a történelem fogalmának korrekt meghatározása. A historia kifejezés a görög [isztoreo] szóból származik, jelentése: kérdezősködik, kutat, elbeszél. A görögöknél eredetileg a múlt eseményeire vonatkozó kérdezősködés, vizsgálat s ennek előadása volt. A latin historia historia (s az ebből származó olasz storiastoria, francia histoirehistoire, angol historyhistory) kifejezés azonban már a megtörtént és elbeszélt eseményeken és tényeken túl elsősorban történettudományt vagy történetírást jelent. A német Geschichte Geschichte szó is kettős értelemben használatos, ugyanis jelenti egyfelől az objektív történést, történetet, másfelől ennek szubjektív feldolgozását és előadását is. Lényegesen eltér ezektől a magyar nyelvi szóhasználat, mert a magyar nyelvben a fenti két mozzanat megjelölésére két külön szót alkalmazunk: a történettörténetet, mely a megtörtént, elmúlt eseményeket fejezi ki, illetve a történelmettörténelmettörténelmettörténelmet, vagyis azt a tudományt, melynek tárgya a történet. A szóösszetételekben ez a különbségtétel már nem érvényesül következetesen - művészettörténet, jogtörténet, kultúrtörténet stb.  Történetbölcseleti kérdések    Amit kifőzünk ...  A történelemnek akár fizikai (természeti), akár szellemi történés is lehet tárgya, mégis a történelem fogalmán általában az emberi élet eseményeinek, az emberiséghez kötődő tevékenységek történetét értjük inkább. Ennek az az oka, hogy az ember révén jelenik meg az idő, mivel nem tudunk sem a saját, sem az abszolút jelenben feloldódni, hanem a múlt (mely motivál bennünket) és a jövő (melyet állandóan tervezünk és teremtünk) szorításában-vonzásában élünk. A történelem megélése és alakításának igénye alapvető emberi sajátosság (és képesség), ami számos, a történelemmel kapcsolatos kérdést vet fel. - Mi az emberi történelem lényege és végső értelme (a világmindenségben, az egészhez viszonyítottan)? - Folyamatos-e a történelem, és van-e fejlődés, haladás, értékbeli emelkedés? - Melyek azok az értékek, amikhez viszonyíthatjuk a történelem változását? - Megismerhető-e a történelem, s ha igen, mik ennek a megismerésnek a határai? - Vannak-e ún. történelmi törvények? Ezek és számos más kérdés megválaszolására törekszik a történelem filozófiája, a történetfilozófia, mely a történettudománytól abban különbözik, hogy:  A történelemnek akár fizikai (természeti), akár szellemi történés is lehet tárgya, mégis a történelem fogalmán általában az emberi élet eseményeinek, az emberiséghez kötődő tevékenységek történetét értjük inkább. Ennek az az oka, hogy az ember révén jelenik meg az idő, mivel nem tudunk sem a saját, sem az abszolút jelenben feloldódni, hanem a múlt (mely motivál bennünket) és a jövő (melyet állandóan tervezünk és teremtünk) szorításában-vonzásában élünk. A történelem megélése és alakításának igénye alapvető emberi sajátosság (és képesség), ami számos, a történelemmel kapcsolatos kérdést vet fel. - Mi az emberi történelem lényege és végső értelme (a világmindenségben, az egészhez viszonyítottan)? - Folyamatos-e a történelem, és van-e fejlődés, haladás, értékbeli emelkedés? - Melyek azok az értékek, amikhez viszonyíthatjuk a történelem változását? - Megismerhető-e a történelem, s ha igen, mik ennek a megismerésnek a határai? - Vannak-e ún. történelmi törvények? Ezek és számos más kérdés megválaszolására törekszik a történelem filozófiája, a történetfilozófia, mely a történettudománytól abban különbözik, hogy:   nem az egyedi jelenségeket és az azok közötti összefüggéseket kutatja, hanem a történés végső indítékait, értelmét és célját. Míg a történetíró tényeket állapít meg és folyamatokat magyaráz, addig a történetfilozófus (eszmetörténész?) értékel. A történeti kutatás kauzális jellegű, a történetfilozófia viszont teleologikus. Mindebből kitűnik, hogy ugyan a történelem az emberrel (automatikusan) adott, viszont az embernek a történelmet magát korról korra rendszeresen újra kell értelmeznie, vagyis minden kornak, esetenként minden generációnak ki kell alakítania a maga történelemfelfogását. Mindebből kitűnik, hogy ugyan a történelem az emberrel (automatikusan) adott, viszont az embernek a történelmet magát korról korra rendszeresen újra kell értelmeznie, vagyis minden kornak, esetenként minden generációnak ki kell alakítania a maga történelemfelfogását.  Rövid áttekintés    Aurelius Augustinus  Történetfilozófiai gondolatokkal első ízben a teokratikus és mitikus történetírást meghaladó antikvitásantikvitásban találkozunk, a Hérodotosz Hérodotosz és Thuküdidész Thuküdidész (valamelyest PolübioszPolübiosz) által felvetett ciklikus történelemfelfogásban. Ők a történelmet a természet működésének analógiája alapján úgy értelmezték, hogy abban is bizonyos ciklusok mutathatók ki, melyek meghatározott törvényszerűségek szerint ismétlődnek. Lényegi változást hozott a kereszténység történetszemlélete, ugyanis Augustinus Augustinus megteremtette az ún. lineáris történetfelfogást, melynek lényege a célirányos üdvtörténet lett. ( Vö. De civitate DeiDe civitate Dei [Az Isten városárólAz Isten városáról] A történelem egyenes vonal mentén halad egy meghatározott végcél felé, ami egyben a történelem - s ebből adódóan az ember - beteljesedése is.) A reneszánszreneszánszban válik a fejlődés a történelem központi problémájává, ez lép az augustinusi felfogásban főszerepet játszó Gondviselés helyébe. A felvilágosodásfelvilágosodásban a történelem szekularizációja tovább folytatódik: a történelmet továbbra is egyenes vonalú, (korszakokra) tagolt, célirányos folyamatnak tartják, csak itt a fejlődés egyértelműen haladást is jelent, melynek végeredményeképp az emberi értelem, a ratio ratio teljes diadalt arat (vö. Condorcet). A történetfilozófia kifejezés is ekkor született, Voltaire Voltaire használta első ízben A történelem filozófiájaA történelem filozófiája (1756) c. értekezésében. Voltaire azonban még csak kifejti és összegzi történetfilozófiai nézeteit (a végzet és a véletlenszerűség formálja a történelmet, a bölcs géniuszok befolyásolják a történelem menetét), de ezeket az elveket történeti munkáiban (pl. XVI. Lajos százada, XII. Károly) még nem érvényesíti következetesen.   Tudományos szemléletűvé a történetfilozófia majd csak HerderHerdertől kezdve válik, ám hogy ez miként is következik be, azt közös erővel igyekszünk feltérképezni. Sorozatunk további írásaiban a történetbölcselet egy-egy jeles képviselőjével ismerkedünk meg, s rövid szemelvényekhez kapcsolódó kérdések segítségével közösen mélyedünk el a történelem rejtelmeiben. Történetfilozófiai gondolatokkal első ízben a teokratikus és mitikus történetírást meghaladó antikvitásantikvitásban találkozunk, a Hérodotosz Hérodotosz és Thuküdidész Thuküdidész (valamelyest PolübioszPolübiosz) által felvetett ciklikus történelemfelfogásban. Ők a történelmet a természet működésének analógiája alapján úgy értelmezték, hogy abban is bizonyos ciklusok mutathatók ki, melyek meghatározott törvényszerűségek szerint ismétlődnek. Lényegi változást hozott a kereszténység történetszemlélete, ugyanis Augustinus Augustinus megteremtette az ún. lineáris történetfelfogást, melynek lényege a célirányos üdvtörténet lett. ( Vö. De civitate DeiDe civitate Dei [Az Isten városárólAz Isten városáról] A történelem egyenes vonal mentén halad egy meghatározott végcél felé, ami egyben a történelem - s ebből adódóan az ember - beteljesedése is.) A reneszánszreneszánszban válik a fejlődés a történelem központi problémájává, ez lép az augustinusi felfogásban főszerepet játszó Gondviselés helyébe. A felvilágosodásfelvilágosodásban a történelem szekularizációja tovább folytatódik: a történelmet továbbra is egyenes vonalú, (korszakokra) tagolt, célirányos folyamatnak tartják, csak itt a fejlődés egyértelműen haladást is jelent, melynek végeredményeképp az emberi értelem, a ratio ratio teljes diadalt arat (vö. Condorcet). A történetfilozófia kifejezés is ekkor született, Voltaire Voltaire használta első ízben A történelem filozófiájaA történelem filozófiája (1756) c. értekezésében. Voltaire azonban még csak kifejti és összegzi történetfilozófiai nézeteit (a végzet és a véletlenszerűség formálja a történelmet, a bölcs géniuszok befolyásolják a történelem menetét), de ezeket az elveket történeti munkáiban (pl. XVI. Lajos százada, XII. Károly) még nem érvényesíti következetesen.   Tudományos szemléletűvé a történetfilozófia majd csak HerderHerdertől kezdve válik, ám hogy ez miként is következik be, azt közös erővel igyekszünk feltérképezni. Sorozatunk további írásaiban a történetbölcselet egy-egy jeles képviselőjével ismerkedünk meg, s rövid szemelvényekhez kapcsolódó kérdések segítségével közösen mélyedünk el a történelem rejtelmeiben.   Fogalmak  teleologikusteleologikus: a teleológián alapuló, a teleológia elvét követő tanítás, módszer.  A teleológia (gör. telosz = cél + logosz = tan) a célról és célszerűségről szóló tanítás, mely szerint az emberi (antropocentrikus teleológia), a természeti és a történelmet is célok határozzák meg, irányítják. A céltételező lehet maga az ember, de lehet egy világon kívüli lény (transzcendens teleológia), vagy éppenséggel a dolgokban lévő lényeg (immanens teleológia). A teleológia (gör. telosz = cél + logosz = tan) a célról és célszerűségről szóló tanítás, mely szerint az emberi (antropocentrikus teleológia), a természeti és a történelmet is célok határozzák meg, irányítják. A céltételező lehet maga az ember, de lehet egy világon kívüli lény (transzcendens teleológia), vagy éppenséggel a dolgokban lévő lényeg (immanens teleológia).  teokratikusteokratikus: a teokrácia elvén alapuló. A teokrácia (gör. theosz = isten + krateó = erős, hatalmas) isten (istenek) uralmát középpontba helyező tan, ideológia (mivel gyakran politikai célokra használják fel). Valamely egyház "isten(ek) nevében" tart igény az adott állam megalapítására, irányítására. (pl. Herihór uralma az ókori Egyiptomban) A középkorban a katolikus egyház egyes képviselői Isten államát akarták oly módon előkészíteni, hogy az egyház (Isten földi képviselője) által vezetett államot hoznak létre, ahol isteni törvényeket vezetnek be. (pl. Savonarola uralma Firenzében 1494-1498). A teokrácia (gör. theosz = isten + krateó = erős, hatalmas) isten (istenek) uralmát középpontba helyező tan, ideológia (mivel gyakran politikai célokra használják fel). Valamely egyház "isten(ek) nevében" tart igény az adott állam megalapítására, irányítására. (pl. Herihór uralma az ókori Egyiptomban) A középkorban a katolikus egyház egyes képviselői Isten államát akarták oly módon előkészíteni, hogy az egyház (Isten földi képviselője) által vezetett államot hoznak létre, ahol isteni törvényeket vezetnek be. (pl. Savonarola uralma Firenzében 1494-1498).  GondviselésGondviselés: (lat. providentia, gör. prónoia)  Az a vallási tan, miszerint Isten a teremtett világot irányítja, célja beteljesítése felé vezérli. Az a vallási tan, miszerint Isten a teremtett világot irányítja, célja beteljesítése felé vezérli.  szekularizációszekularizáció: (lat. saeculum = evilág (nem egyházi szféra); saecularisatio = világiasítás) Az egyházi javaknak és jogoknak állam általi egyoldalú világiakká való alakítása, kisajátítása, gyakran kompenzáció nélkül. Az egyházi javaknak és jogoknak állam általi egyoldalú világiakká való alakítása, kisajátítása, gyakran kompenzáció nélkül.   Forrás  Otto Braun: Bevezetés a történetfilozófiába Bp. 1922 Bp. 1922  Kornis Gyula: Történetfilozófia Bp., 1924   Joó Tibor: Bevezetés a szellemtörténetbe Bp., 1935   Robin G. Collingwood: A történelem eszméje Gondolat K. Bp. 1987   Georg G. Iggers: A német historizmus Gondolat K., Bp. 1988   Enyvári Jenő (szerk.): Philosophiai szótár Franklin-Társulat, Bp. 1918   Rathmann János: Idegen szavak a filozófiában Kossuth K., Bp. 1988   Schüler-Duden - Die Philosophie Dudenverlag, Mannheim/Wien/Zürich, 1985

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek