Tudásmenedzsment a tanuló társadalomban
2003/11/01 16:21
1491 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az OECD Oktatáskutatási és Innovációs Központja a közelmúltban kiadványt jelentetett meg, amelyben a tudásmenedzsment témakörében tartott különböző konferenciák legfontosabb megállapításait adta közre. Az alábbi tanulmány összefoglalja, hogy miként változnak korunkban a tudás megszerzésének, létrehozásának, terjesztésének, közvetítésének tradicionális keretei. Az ismertető bemutatja, miként alakul ki az az új iparág, amelyben a tudás termelése, hatékony elosztása történik.

Az OECD Oktatáskutatási és Innovációs Központjának (CERI) 2000-ben megjelent kiadványa négy konferencia legérdekesebb előadásait és vitaanyagait tartalmazza. (...) A téma iránti rendkívüli érdeklődés azt jelzi, hogy a tudás megszerzése, "létrehozása", átadása, terjesztése és alkalmazása kilépett évszázadokon át hagyományosan használt kereteiből, a társadalmi nagy rendszerben elfoglalt helyéről - az iskola és az oktatásügy falai közül -, és megváltozott tartalommal új életre kelt, a termelés, a gazdaság önálló ágazatává, mozgatóerejévé vált. Erről a szerepről és az ebből következő feladatokról szóltak a fórumok előadói.

Századunkban a fejlődés legfontosabb feltétele a tudás alapú gazdaság és a tudás alapú társadalom megteremtése. (...) A tanuló társadalom működésének alapja az, hogy a tudás elsajátításában, közvetítésében és felhasználásában együtt kell működnie a gazdaság minden ágazatának és a társadalom minden rétegének. A kiadvány két részből áll. Az első rész első átfogó elméleti munkája, a gazdasági innováció nézőpontjából értelmezi újra a tudás és a tanulás ma használatos fogalmát. Áttekinti, hogyan történik a tudás létrehozása, átadása, közvetítése és közvetlen felhasználása a termelésben az egyes ágazatokban: a műszaki fejlesztésben, az egészségügyben, ezen belül a gyógyszerkutatásban és a gyógyszeriparban, valamint az informatikai szektorban és a biotechnológiában.

Azt vizsgálja, mi a feladata ebben az oktatási rendszernek, hogyan gyorsíthatja és terjesztheti ki minél szélesebb rétegekre az iskola a tudás elsajátításának folyamatát, hogyan lehetne a működése gazdaságosabb és szervezettebb, mit tehetnek ennek érdekében helyi, regionális vagy országos szinten a termelő ágazatok, a cégek, a gazdasági szervezetek. (...) A kiadvány második része szintén elméleti tanulmánnyal indul, majd szakértői beszámolókat tartalmaz, amelyek előadói a "tudásgazdaság" megvalósulását tekintik át a különböző termelési ágazatokban. (...) A Columbia Egyetem professzora az emberi szakértelem és a műszaki fejlesztés természetét, egy dániai egyetemi tanár az egészségügy és az oktatási rendszer tudásbázisát, oktatási struktúráját hasonlítja össze, a svéd és a kanadai előadó azt vizsgálja, hogyan függnek össze a tanulással megszerezhető kompetenciablokkok a gazdaság kiválasztási mechanizmusaival, illetve milyen formában kapcsolódik be a gazdaság növekedésébe az egyetemeken és a "tudományparkokban" elsajátítható tudás.

(...) Külön fejezet foglalkozik az európai felsőoktatás kutatásával, fejlesztésével, az oktatás- és iskolakutatás támogatási rendszerével, ismerteti az OECD e témakörökben kezdeményezett kutatási programjait, valamint az egyetemeken folyó kutatómunkát, mindezt a gazdasággal, a termeléssel és a szakképzéssel összefüggésben. Az oktatás új szerepe a közgazdász szemével (...) Az oktatási rendszerek folyamatos nyomás alatt állnak. Mindenekelőtt alkalmazkodniuk kell a társadalom változásaihoz, amelyek egyre több, egyre újabb és újabb igényeket támasztanak az oktatás iránt, másfelől az iskola mint a "tudás háza" egyre élesebb versenyben találja magát.

Versenytársai között van a tájékoztató ipar, a szórakoztatás, a számítógép, az internet kínálta információáradat, de legfőképpen az iskolától elkülönült oktatási vállalkozás iparága. (...) Megtalálja-e az iskola azokat az eszközöket és módszereket, amelyek segítségével képes folyamatosan emelni az oktatás színvonalát és az igényeknek megfelelően növelni a tanulók teljesítményét? Ha a tudást terméknek tekintjük - márpedig a munkaerőpiacon már elég régóta az -, hogyan állítható elő a mai szinten, miközben a "termelő szervezet" egy évszázad óta szinte változatlan? (...) A közgazdász szerző a fogalmak tisztázásával lát neki a válaszok keresésének.

Magán- vagy köztulajdon a tudás?

A gazdasági modellekben kétféleképpen jelenik meg a tudás és az információ. Az egyik szerint egyéni szereplők racionális döntésén alapul, hogy ki mennyi és milyen típusú információval rendelkezik, milyen mértékben képes ezt feldolgozni, mi érdekli őt abból a világból, amelyben tevékenykedik. (...) Ezen alapvető szemlélet szerint a tudás vagyon, amely bemenetként (input), majd kimenetként (innováció) is megjelenik a termelési folyamatban. (...) Ha a tudás vagyon, tisztázni kell, mennyire ruházható át időben és térben az emberek között, valamint hogy létrehozásában, közvetítésében finanszírozásában és értékesítésében (alkalmazásában) mekkora az állam, illetve a közszféra szerepe. Ha viszont a tudás köztulajdon, amelyhez elméletileg mindenki hozzájuthat, és egyenlően kell elosztani, amint ezt a másik felfogás vallja, akkor a magánszereplőket semmi nem ösztönzi arra, hogy befektessenek a megszerzésébe, hiszen ez az állam és minden érdekelt közszereplő kötelessége. (...) A gazdaságban azonban általában specializált és helyhez kötött egy-egy terület szaktudása, ezért nehezen adható át. Így aztán elkerülhetetlen a képzés, vagyis nem a befektetés a kérdés, hanem az, hogyan, hol, kinek és milyen formában kell hozzájárulnia a befektetéssel az oktatáshoz. (...)

A tudás négy válfaja

Közgazdasági megközelítésből tisztázásra vár az, mennyire és milyen formában közvetíthető, adható át a tudás. Mindez válfajainak jellegzetességeitől függ. A tudás kategóriái: a tények ismerete (know-what), az okok ismerete (know-why), az út ismerete (know-how), a megfelelő személyek ismerete (know-who). A tények ismerete az, ami van. Mennyi London lakóinak száma, mikor volt a mohácsi csata, hogyan készül a palacsinta stb. Általában ezt nevezzük információnak, jellemzője, hogy kisebb egységekre bontható, rendszerezhető, csoportosítható, továbbítható. (...) Az okok ismerete a természetben, az emberi elmében és a társadalomban végbemenő változások alapelveinek és törvényeinek ismerete.

Nagy jelentősége van a természettudományokban, számos iparágban, a technológia fejlesztésében, tájékozódásban jogi, politikai és társadalmi kérdésekben. (...) Az út ismerete a hozzáértés, a dolgok elvégzéséhez szükséges szakértelem. A képességek és a készségek fejlesztésével sajátítható el, és minden gazdasági tevékenységben óriási szerepe van. Az út ismerete a tudás legkevésbé megközelíthető és a legbonyolultabban átadható válfaja. A szakértelmet a legnehezebb mások által is használható információvá alakítani, hiszen elsajátítása folyamán is szüntelenül változik a tartalma. (...) A megfelelő személyek ismerete egyre fontosabbá válik a termelésben és az említett három tudásfajta megszerzésében is. Az információkhoz jutás és a szociális kapcsolatok tartoznak a körébe. (...) A gazdaságban és a versenyszférában sok múlik azon, hogy megtalálják az adott feladathoz a megfelelő személyt. (...)

Mindebből következik, hogy nagyon kevés az a tudás, amely tökéletesen köztulajdon. Még a tények ismerete kategóriába tartozó tudás is elérhetetlen azok számára, akik nem férnek hozzá az információk forrásaihoz a számítógép hiánya, vagy a területi, helyi hátrányok, esetleg az anyagi helyzet miatt, vagy azért, mert nem tudnak kapcsolatba lépni a szükséges társadalmi csoporttal, intézménnyel. (...) Az a tudás is kevés azonban, amely hosszú távon is teljesen magántulajdon maradhat. Még a leginkább saját, egyéni tudást, a szakértelmet, az út ismeretét is megosztják egymással az emberek, a mester a tanítványával, a szülő vagy nagyszülő az utódaival, és a kollégák, csoportok, testületek, szakmabeliek is legalább törekednek erre.

A modern közgazdaságtan szerint a tudás részben magán-, részben közvagyon, olyan társadalmi tőke, amely társadalmi, kulturális és technikai feltételek függvényében alakul ki és gyarapszik. (...)Mit tartalmaz a társadalom minden tagja számára nélkülözhetetlen tudáskészlet? Erre azért nehéz választ adni, mert a tudás mind a négy válfajához korlátozott az egyén hozzáférése. (...) A tudás közvetítése többnyire kódolt formában, szervezett keretek között történik, fiatalok számára az iskolában, később számos más formában tankönyvek, dokumentumok és más írásos anyagok segítségével.A szaktudást, a hozzáértést, amely a munka világában ma a legfontosabb a boldoguláshoz, az elismertséghez, nehéz sémákba szorítani. Ahhoz, hogy ez is átadható legyen, ismerni kell a rejtett tudás természetét, és meg kell vizsgálni, kódolt formába lehet-e azt önteni.

A rejtett tudás és az oktatás

(...) A klasszikus közgazdaságtan egyszerűsítő feltételezése szerint létezik egy globális tudás- és mintakészlet, amelyből bárki meríthet, ha például valaminek a termelését meg akarja kezdeni. Ez a gondolkodás figyelmen kívül hagyja azt, hogy egyfelől a már rendelkezésre álló gazdasági ismereteket csak megfelelő alaptudású szereplők tudják hasznosítani, másfelől külön tudást igényel az a nem könnyű feladat, amelynek során valaki a szaktudást mintává kívánja alakítani. A tudás akkor rejtett, ha az, aki rendelkezik vele és használja, nem dokumentálja, nem teszi explicitté. Leginkább ilyen típusú tudás az út ismerete. (...) Átadható-e a rejtett tudás?

Az ismeretek kódolt formába öntött része, a tankönyvek, kézikönyvek, minták, tehát a lejegyzett tudás is csak azok számára hozzáférhető, akik ismerik a kódot, mindenekelőtt a nyelvet, a szaknyelvet, ábrát, mintát, sablont stb., a szövegértés, a gondolkodás magasabb szintjén állnak. Ezért vannak az iskolák, a tanárok, erre kell a tanári magyarázat, a bemutatás, a kísérlet. Ez azonban korántsem elég. Szükséges, de nem könnyű a szaktudás közvetítése, írott formába öntése, specializált, szakmai vagy helyi zsargont használó kódrendszerek készítése és továbbítása, és még az is kérdés, hogy ez kinek a dolga. A közoktatásé nem lehet, hiszen annak éppen az a feladata, hogy mindenki számára elérhető tudást közvetítsen. A rejtett tudás pedig nem ilyen, annak elsajátítását laikusok vagy kezdő felhasználók számára éppen a kódrendszer hiánya vagy "rejtettsége" akadályozza. Ennek átadása kevésbé történhet formális úton, az oktatás megszokott keretei között, mint informálisan vagy újabban a tanításban az ismét felfedezett mester-inas közötti személyes kapcsolatban, tapasztalati megfigyelés, betanítás formájában.

(...) Az ilyen típusú tanulásban a szereplők teljes személyiségükkel részt vesznek, együttműködésük feltétele a kölcsönös tisztelet és bizalom. Az iskolai oktatásra éppen az jellemző, hogy a tanárok szakmai tudásának java része rejtett, kódolatlan, ezért munkájuk során főleg az egyéni tapasztalatokra és módszerekre, rejtett tudásukra és nem a képzés során elsajátított ismeretekre támaszkodnak. (...) Az oktatás kódjainak magyarázat nélkülisége lehet az egyik akadálya annak, hogy pontosan megismerjük, mi történik az egyes iskolákban, miért születnek kiváló eredmények az egyikben és miért nem a másikban. (...) A közgazdászok úgy tartják számon az oktatást, mint a rejtett technikákkal jellemezhető termelési folyamat tipikus példáját.

A tudás közvetítése és az innováció

A globális gazdaság hosszú távú, dinamikus fejlődésének feltétele, hogy az emberek mind nagyobb többsége hozzájusson a szellemi tőkéhez és felhasználja azt. Ez a felismerés vezetett arra, hogy a "tudásipar" egyre jelentősebb termelő ágazattá vált. (...) A közgazdaságtan új elméletei szoros kapcsolatot tételeznek fel a tudás mennyiségének növekedése és a termelés fejlődésének sebessége között, ezért úgy vélik, hogy a további növekedés alapja az oktatásba és a kutatásba való befektetés. (...) A tudás létrehozásának eredménye a gazdaságban az innováció. Más szóval az innováció inputja a tudás, a készségek, a szakértelem. (...) Az új tudás létrejöttének és az innovációnak velejárója a "teremtő rombolás".

A változás sebességének gyorsulása miatt a már elsajátított szellemi tőke leértékelődik, a szaktudás, az ismeretek elavulnak. Ezért az innováció sikeressége nem a konkrét ismeretektől, a tudás mennyiségétől, hanem a gyarapítására való képességtől, vagyis mindennél inkább a tanulástól függ. (...) A tanulás egyfelől az egyén innovációja, ismeretek, készségek és szakértelem elsajátítása, amellyel sikeresebben érheti el a saját vagy annak a szervezetnek a céljait, amelynek tagja. A rejtett készségek elsajátítása azonban mindig társadalmi folyamat, másokkal való interakcióban megy végbe, vagyis a tanulás egyéni és társadalmi folyamat is egyszerre. Az így megszerzett tudás társadalmi tőke, a közösség felelőssége, hogy minél szélesebb kör számára elérhetővé tegye és folyamatosan megújítsa. (...)

Az iskola szerepe a tanuló társadalomban

(...) Az oktatás és a nevelés eredményessé tétele nem várható el egyedül az oktatási intézményektől. Új munkamegosztásra és együttműködésre van szükség a termelő ágazatok, a magánszektor, valamint a tanulás régi és új helyszínei között. A gazdaság egyes területein eltérőek a szükséges ismeretek és készségek és az ennek megfelelő tanulási körülmények. Ezért sokszínűvé kell alakítani a közoktatást, fel kell tárni a specializált oktatás iránti konkrét igényeket, és ennek érdekében fejlesztésre szorul az oktatáskutatás is. Az iskolai oktatás tehát sürgős változtatásra szorul. (...) Köztudott azonban, hogy az oktatásnak a történelme során kialakult, kulturális tradíciókban gyökerező, bevésődött szokásokat és elvárásokat tükröző rendjét nehéz megváltoztatni, ez csak hosszadalmas megújulási folyamaton át lehetséges. Ezért a tanárjelöltek alapképzésében kell kezdeni.

A tanárképzés azonban a legtöbb országban alapvetően konzervatív, az adott időszak normáit építi be a tanárok magatartásába. (...) Nem kétséges, hogy ha ez így marad, akkor a közpénzből finanszírozott közoktatás megreked, átveszi szerepét a "tudásipar", amely kevesebbeket, talán kisebb szakértelemmel, magánkezdeményezésből vagy egy-egy csoport szervezésében, fizetett formában, rugalmasabb működéssel oktat.

A tudás megszerzése a különböző ágazatokban

(...) Az intézményes oktatás sokat tanulhat abból, hogyan történik a tudás átadása, hasznosítása más ágazatokban, hogyan sikerül megbirkózni a folyamatos tanulás problémáival. A kötet második részének előadói összevetik a tanárképzést az egészségügyi, valamint a mérnöki, műszaki fejlesztési szektorral, ahol a tudás átadása a felsőoktatás különböző szintjein, de hasonló módon, klasszikus formában, mégis eredményesebben történik. (...) Elsajátíthatja az oktatás más szektoroktól az elméleti és a gyakorlati tudás összekapcsolását, a kísérlet, a terepen tanulás meghonosításának módszereit, a más intézményekkel való munkamegosztást és a tanulás menedzselését.

Míg a műszaki oktatás leginkább explicit és kodifikált tudás alapján kialakult szaknyelven történik, interaktív módon, sok gyakorlattal és személyek közötti közvetlen betanulással, inaskodással, a pedagógusképzésben mindez alig van jelen. A szakértelem komplex természetét, azt, hogy magában foglalja a megértést, a szaktudást és a gyakorlatot egyaránt, a tanárképzés nem veszi kellően figyelembe.(...) A tanári szakma legtöbb problémája - a közgazdaságtan nézőpontjából - abból fakad, hogy a tudás természete egyrészt homályos, másrészt állandó viták tárgya. A következménye pedig az, hogy még az egyes országokon belül sincs közmegegyezés a tanári alapképzés tartalmáról és felépítéséről.

Országonként eltérő a képzés időtartama, és még mindig általános az a felfogás, hogy a szakmai hozzáértés legfontosabb eleme az adott szaktárgy alapos ismerete. (...) Az oktatáskutatás fejlesztése sokat segíthetne, megkönnyíthetné az új tanulási módszerek átvételét. Az új ismeretek közvetítésének és alkalmazásának sebessége jelenleg az oktatási ágazatban a leglassúbb, a műszaki és orvosi területen sokkal gyorsabb. Ez nem véletlen, hiszen a kutatásra és fejlesztésre költött összegek aránya is az oktatásban a legalacsonyabb. (...)

A tudás megszerzése az oktatási ágazatban

Mi szükséges ahhoz, hogy az oktatás felzárkózzék a többi fejlődő ágazathoz? Az emberek egész életükben nemcsak iskolai körülmények között, hanem szabadidejükben, munka közben és otthon is tanulnak, saját céljaikhoz, életvitelükhöz igazítják a tanulást. Az oktatási rendszernek alkalmazkodnia kell ehhez. Az iskolai oktatás feladata lesz, hogy kifejlessze a tanuláshoz szükséges kompetenciákat, metakognitív készségeket, mindenkit képessé tegyen a tudás megszerzésére. (...) Az oktatóknak szükségük van az információs és kommunikációs technológiai készségekre és a technika rendszeres használatára, ezért lehetővé kell tenni, hogy elsajátítsák azt.

Az IKT olyan kiegészítő szolgáltatásokat nyújthat a formális oktatás számára, amellyel számolni kell. A tudás egy része gyorsan elavul, ezért számot kell vetni azzal, hogy mely ismeretek merülhetnek gyorsan feledésbe, ezeket esetleg fel lehet cserélni másokkal és melyeket kell megőrizni és szüntelenül továbbépíteni. (...)Elmosódottabbá válnak a határvonalak a formális és informális tanulás, a szakmára való felkészülés, a szabadidős tevékenységek, az iskola és más közösségek vagyis az élet és az iskola között. (...) Az oktatási intézmények működését mindezen előre látható változások miatt új elvi alapokra kell helyezni, át kell alakítani struktúrájukat és kultúrájukat. Miután már meghatároztuk, milyen tudásra lesz szükség a jövőben és azt is tudjuk, melyek a legjobb módok a megszerzésére, azt kell átgondolni, milyen kapacitású és tartalmú legyen az oktatási rendszer.

A tudásmenedzsment

A tanuló gazdaság jelenlegi szakaszának egyik fő ismérve a tudás alapú hálózatok létrehozása, amelyek lehetnek lokálisak vagy országhatárokon átívelők. (...) Azokban az iparágakban, amelyekben a szakértelem erősen megosztott, az innováció alapja az egyes szervezetek és csoportok közötti hálózatok kialakítása és az együttműködés. A hálózatba szerveződés a jövőben az iskolának is feladata lesz, de az is rajta múlik, hogy minél többen váljanak képessé az abban való részvételre, és minél kevesebben rekesztődjenek ki belőle.

Az első lépés az iskolában dolgozók szakmai tudásának fölmérése, az iskola jellemzőinek leírása, az önértékelési, önellenőrzési rendszer kidolgozása. (...) A tanárok munkájának velejárója az önfejlesztés, a folyamatos tanulás, önképzés. A tudásmenedzsment gondoskodna arról, hogy ez az igényekhez igazodva egyénileg vagy csoportokban, esetleg hálózatok szervezésével, kapcsolatok építésével történjen. (...) A tanárok fejlődésének egyik feltétele, hogy képessé váljanak tanulni a szakmai hibákból és kudarcokból is. Az iparban a legfejlettebb cégeknél már természetes része a sikerkultúrának, hogy földolgozzák a hibákat és tanulnak belőlük. (...)

Valamilyen módon minden iskola hálózatos szervezet, ha hálózatnak tekintjük a tudatosan vagy spontán kiépült külső és belső kapcsolatokat. Csak abban van különbség, hogy az iskola felhasználja, erősíti a tantestületen belüli és a szülőkkel, fenntartóval, más iskolákkal való kapcsolatokat, vagy elhanyagolja őket. A hálózati együttműködés kibővítéséhez, fenntartásához, a ma már nélkülözhetetlen pályázati sikerességhez szükséges a tudásmenedzsment.

Az IKT óriási lehetőséget nyújt a tanárok közötti szakmai hálózatok működéséhez, például a virtuális tanári központokkal, adatbázisok felállításával, vitafórumok kialakításával. (...) Infrastruktúra hiányában, spontán módon nem jön létre a tudásmenedzsment az iskolában. Ehhez forrásokra, támogatókra, szervezőkre, irányítókra és eszközökre van szükség. Az első lépés a képzés.

Az országos oktatási szervek feladata felkészíteni az igazgatókat arra, hogy támogassák intézményükben az infrastruktúra fejlesztését, a hálózatok kiépítését, készek legyenek a kapcsolatok kiépítésére, és az iskola programjában tegyék hangsúlyos feladattá a tanulás menedzselését. Épüljön ki az IKT-hálózat, amely összeköti egymással a partnereket.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek