Tudománytörténet - Lóczy Lajos
Juhász Zsolt
2006/06/02 12:24
1656 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Balatonarács tóra letekintő temetőjében egy síremlék köti le az arra járó figyelmét: az egyik legnagyobb magyar geográfusnak, Lóczy Lajosnak (1849-1920), Ázsia-kutatónak a sírja.
Lóczy Lajos fényképe

Lóczy Lajos szegény családból származott, Erdélyből, az Arad megyei Ópálosról. Vámtisztviselő apja 1864-ben bekövetkezett halála után édesanyja csak nagy anyagi nélkülözések árán tudta biztosítani fia tanulmányait. A fiatal Lóczy húszéves korában - 1867-ben - azért ment a zürichi műegyetemre, hogy a nagy hírű Lindth geológusprofesszortól tanuljon földtant, és hogy megláthassa a földfelszín külső formái mögött a jelenségek lényegét és okait. Svájci tartózkodása idején nagy gyalogtúrákat, hegymászó-kirándulásokat tett az Alpokban. Szenvedélyesen gyűjtögette a kőzeteket, ősmaradványokat, megkövesedett állatokat és növényeket.Hazaérkezésekor munkát vállalt a Magyar Nemzeti Múzeum ásvány- és őslénytárában, és tovább tanulmányozta a kőzetek és kövületek világát. Itt találkozott gróf Széchenyi Bélával, aki expedíciójával Közép-Ázsiába készült, hogy föltárja az addig még ismeretlen földrész fölrajzi és kulturális értékeit. Lóczy életének első, de értékeit és nemzetközi visszhangját tekintve legjelentősebb része volt az a tevékenység, amelyet Gróf Széchenyi Béla 1877-1880 között vezetett expedíciójának tagjaként Kelet-Ázsiában végzett.
Széchenyi és útitársai, az osztrák térképész-főhadnagy Gustav Kreitner és Bálint Gábor nyelvész-néprajzkutató mellett Lóczy zöldfülűnek számított, mégis az út tudományos eredményeinek oroszlánrészét ez az ifjú tudós szolgáltatta.
A tudományos expedíció során Kalkuttában a Bengáli Ázsiai Társaság könyvtárában végzett kutatómunkát Lóczy, és ott rábukkant Kőrösi Csoma Sándor elveszettnek hitt és máig legnagyobb forrásértékűnek tekintett önéletrajzára. Az ő útját követve kapaszkodott föl a Keleti-Himalája legvadabb vidékén található 4423 méter magas Dzselep-hágóra. Az expedíció egyik legjelentősebb földtudományi fölfedezése is ehhez az úthoz, Lóczy nevéhez kapcsolódik, aki megállapította, hogy a kéregmozgások az idősebb kőzetrétegeket rátolták a fiatalabbakra, ezeken az üledékeken ugyanis nagy kiterjedésben jóval idősebb kristályos, átalakult (metamorf) kőzetek következnek. Tereptapasztalatai alapján arra következtetett, hogy a Himalájától északra húzódnia kell egy másik vonulatnak, amit ő Transzhimalájának nevezett el. E felfedezését később a híres svéd Ázsiakutató, Sven Hedin a gyakorlatban is igazolta.
A Góbi sivatag A Széchenyi-expedíció Ázsia legnagyobb kiterjedésű, a tudomány számára eddig ismeretlen területein végzett kutatásokat. Az itt elért világraszóló eredmények elsősorban Lóczy érdemei, aki többek között tanulmányozta a Góbi sivatagot, a távol-keleti vulkáni formákat, de nemzetközi érdemeket szerzett a kínai löszök kialakulásának vizsgálataiban is. Jelentősek továbbá a Kuku Nór keleti partján és a Sárga-folyó környékén végzett kutatásai. Az expedíció az itt uralkodó zűrzavaros politikai helyzet miatt nem jutott el Tibetbe, de a hátsó-indiai hegyláncokban tett út megfigyelései, különösen a Gambi-hegység jégvilágában végzett glaciológiai vizsgálatok kiemelkedő jelentőségűeknek számítanak.
A Széchenyi-expedíció eredményei jelentős nemzetközi elismerést hoztak a magyar tudománynak. Lóczy ázsiai kutatásainak eredményeit három kötetben foglalta össze, amelyet a világhírű földrajztudós és a kor legnagyobb geomorfológusa, Ferdinand von Richthofen a geológiai munka mesterművének tekintett, s a nemzetközi szakmai körök mindenhol tudományos szenzációként fogadták. Munkásságát számos nemzetközi díj, kitüntetés ismerte el, elnyerte többek között a Brit Királyi Földrajzi Társaság aranyérmét.Az út és Lóczy tevékenysége a magyar tudományra is ösztönző hatást gyakorolt, például Prinz Gyulára, a Tien San feltárójára, valamint a legendás földrajztudósra, Cholnoky Jenőre. A földrajztudós-miniszterelnök Teleki Pál Lóczyt mesterének tekintette. Nem csak földrajztudósok, hanem későbbi nagynevű geológusok is kinőttek szárnyai alól, pl. Böck Hugó, Schafarzik Ferenc vagy Vadász Elemér, akiket a magyar földtan legjelentősebb művelőinek tekintenek.
Lóczy az expedíció után Budapesten a Földrajzi Tanszék vezetője, majd később a Földtani Intézet igazgatója lett. Későbbi, rendkívül széleskörű és sokrétű tudományos kutatásai közül a Balaton térségében végzett monográfiai munkája számít a legjelentősebbnek. E hatalmas munka során egy nemzetközi szakemberekből álló csapatot - az úgynevezett Balaton-Bizottságot - toborzott össze. A különböző specialisták által készített anyagokat ő maga koordinálta és szintetizálta. Az így létrejött hatalmas anyagot a mintegy 7000 oldalt és 32 kötetet kitevő "A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei" című könyvben foglalta össze, melynek mai napig érvényes megállapításait a legújabb földtudományi munkák is idézik. Ez a magyar tudományos irodalom egyik legfigyelemreméltóbb teljesítménye, egy kistáj olyan részletes monográfiája, amely világviszonylatban is egyedülállónak számít. A kész művet hetven esztendős korában bekövetkezett halála miatt már nem tudta teljes egészében befejezni.
Lóczy Lajos megteremtette a szintézisen alapuló oknyomozó geográfiát, és a magyar földrajztudományt a világ élvonalába emelte. Geológiai munkássága is maradandó, igazából a két földtudományt magában sosem választotta külön. A Magyar Földrajzi Társaság legrangosabb kitüntetése pedig éppen az ő profiljával díszített Lóczy Érem.

Juhász Zsolt

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek