Út az unióig
2001/05/15 00:00
1348 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
eu tortenete cikk reklamlogoja

50-es évek 60-as évek70-es évek80-as évek90-es évek

1946. szeptember 19.
A második világháborút követő időszak Európában az útkeresés jegyében zajlott. A régió politikai valósága továbbra sem tette lehetővé egy demokratikus államszövetség, népközösség létrehozását. Hosszú idő kellett ahhoz, hogy a fasizmus pusztításait és az általa okozott megrázkódtatásokat feledni tudják az emberek. Ennek az időszaknak fontos mérföldkövei Winston Churchill 1946-os beszédei. Zürichi beszédében például felveti a francia-német kibékülésen alapuló "Európai Egyesült államok" gondolatát

1947. június 5.
Kelet- és Nyugat Európa gazdasági megosztottsága az 1947-es Marshall-tervvel intézményesült, amelyet meghirdetőjéről, George C. Marshallról, az Egyesült Államok külügyminiszteréről neveztek el. A terv maga Európa háború utáni újjáépítését célzó amerikai segélyprogramot takart, amit az USA minden európai államnak felajánlott, de ezt a kommunista befolyás alá került országok szovjet utasításra nem fogadhatták el.

1948. január 1.
Életbe lép a Benelux-szerződés, amely Belgium, Hollandia és Luxemburg egyezménye a vámunióról.

1948. március 17.
A Benelux-államok, Franciaország és Nagy-Britannia aláírják a brüsszeli egyezményt, amely intézményesíti a kormányközi "gazdasági, szociális és kulturális" együttűködést, és kiterjed a katonai védelemre is.

1949. április 4.
A hosszas politikai csatározások eredményeként 1949. április 4-én Washingtonban létrejött a kormányközi katonai-politikai szervezet, az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, a NATO. Alapításakor 12 tagállam, Belgium, Dánia, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Izland, Kanada, Luxemburg, Norvégia, Olaszország, Portugália, USA lett teljes jogú tagja szervezetnek.

1949. május 5.
Tíz nyugat-európai ország (Belgium, Dánia, Franciaország, Hollandia, írország, Luxemburg, Nagy-Britannia, Norvégia, Olaszország, Svédország) részvételével megalakul az Európa Tanács. Székhelye a franciaországi Strasbourg lesz.

1950. május 9.
1950. május 9-én Robert Schuman francia külügyminiszter javaslatot tett az első és második világháborúban egymás ellen harcoló európai országoknak,hogy szén- és acéltermelésüket vonják közös irányítás alá. 1985 óta az Európai Unió minden országában május 9-én ünneplik az Európa Napot.

1951. április 18.
Hat ország - Franciaország, NSZK, Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg - aláírják az Európai Szén- és Acélközösséget, ESZAK (European Coal and Steel Community - ECSC) létrehozó Párizsi Szerződést, amely július 25-én lép életbe.

1952. május 27.
Aláírják az Európai Védelmi Közösség (European Defence Community - EDC) létrehozására irányuló szerződést. A terv két év múlva megbukik, amikor a francia nemzetgyûlés elutasítja a ratifikációt.

1954. október 23.
Az NSZK visszakapja szuverenitását és Olaszországgal együtt csatlakozik a brüsszeli egyezményhez. Ezzel létrejön egy új szervezet: a biztonsági kérdésekben illetékes Nyugat-európai Unió, NYEU (Western European Union - WEU).

1957. március 25.
Az ESZAK országai aláírják az Európai Gazdasági Közösséget, EGK (European Economic Community - EEC) és az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom) létrehozó Római Szerződéseket. A szerződések 1958. január 1-jével lépnek életbe.

1959. július 21.
Stockholmi konvenció: az EGK-ből kimaradt országok, Nagy-Britannia, Ausztria, Dánia, Izland, Norvégia, Portugália, Svájc és Svédország megalakítják az Európai Szabadkereskedelmi Társulást (European Free Trade Associaton - EFTA). A szerződés 1960. május 23-án lép életbe.

1965. április 8.
Egyesítik a három közösség - EGK, ESZAK, Euratom - irányító testületeit, ezzel létrejön az Európai Közösségek (EK)

1967. július 1.
Megkezdi munkáját az első közös brüsszeli Bizottság, elnöke a belga Jean Rey.

1968. július 1.
A belső vámhatárok lebontásával és közös külső vámhatár életbe lépésével teljessé válik a Közös Piac.

1968. november 11.
Életbe lép a közös munkaerőpiac azzal a céllal, hogy megteremtsék a teljesen szabad munkaerő-vándorlást.

1969. december 1-2.
Az állam- és kormányfők Hágában úgy döntenek, hogy az integráció elmélyítéseként 1980-ig megteremtik a gazdasági és pénzügyi uniót. Döntés születik arról is, hogy fél éven belül csatlakozási tárgyalásokat kezdenek Nagy-Britanniával, Dániával, írországgal és Norvégiával.

1970. január 1.
A külkereskedelmi politika közösségi hatáskörbe kerül, a tagországok nem köthetnek többé kereskedelmi szerződéseket.

1972. április 10.
Létrehozzák az ún. valutakígyó intézményét, amelyben az egyes nemzeti fizetőeszközök árfolyama legfeljebb 2,25 %-kal térhet el az egymáshoz rögzített kurzusoktól.

1972. október 20.
Az állam- és kormányfők párizsi találkozójukon jóváhagyják az EK bővítését és döntenek az Európai Unió (EU) létrehozásáról, a gazdasági és pénzügyi unió megvalósításának menetrendjéről.

1973. január 1.
Nagy-Britannia, Dánia ésÍrország belépésével kilenctagúra bővül az EGK.

1973. április 3.
Létrehozzák az Európai Pénzügyi Együttmûködési Alapot (ECMF).

1973. május 14. és október 5.
Szabadkereskedelmi megállapodást kötnek Norvégiával és Finnországgal.

1974. december 10.
Az állam- és kormányfők párizsi ülésükön megállapodnak arról, hogy Európai Tanácsként a jövőben rendszeresen üléseznek, s itt tárgyalják meg a legfontosabb, stratégiai horderejû kérdéseket. Az ET először 1975. március 10. és 11. között ülésezik Dublinban.

1975. július 22.
Aláírják az Európai Parlamentnek a költségvetési ügyekben az addiginál nagyobb hatalmat adó és az - EGK, az Euratom és a Montánunió hasonló szervezeteinek helyébe lépő - Európai Számvevőszéket létrehozó megállapodást, amely 1977 júniusában lép életbe.

1976. július 12-13.
Az állam- és kormányfők brüsszeli csúcsértekezletükön meghatározzák az Európai Parlament mandátumainak számát és azok megosztását a tagországok között.

1977. július 1.
Befejeződik a kilenc tagállam közötti vámok leépítése, a közös vámhatárt pedig kiterjesztik Dániára,Írországra és Nagy-Britanniára.

1978. július 6-7.
Az állam- és kormányfők brémai ülésükön elvileg döntenek egy Európai Pénzügyi Rendszer (EMS) és az egységes európai valuta (ECU) kialakításáról.

1979. március 13.
Január 1-jei hatállyal életbe lép az Európai Pénzügyi Rendszer. A tagállamok - Nagy-Britannia kivételével - mindannyian csatlakoznak az árfolyam-összehangoláshoz.

1979. június 7. és 10.
A tagországokban megtartják az Európai Parlament első közvetlen és általános választását, amely először július 17-én ül össze Strasbourgban. Első elnöke a francia Simone Veil.

1981. január 1.
Görögország tizedik tagállamként csatlakozik az EK-hoz.

1982. február 23.
A Dánia részeként 1973-ban csatlakozott Grönland népszavazáson a kilépés mellett dönt.

1983. június 18-19.
Stuttgartban az Európai Tanács közzéteszi az "ünnepélyes nyilatkozat az Európai Unióról" címû deklarációt.

1984. február 14.
Az EK és az EFTA tagállamainak képviselői aláírják a luxembourgi közös nyilatkozatot, amely a két közösséget egybenyitó vámmentes Európai Gazdasági tér (EGT) megteremtését tûzi ki célul.

1985. január 1.
Kibocsátják az első közösségi útleveleket.

1986. január 1.
Spanyolországgal és Portugáliával bővül a közösség.

1985. június 14.
A luxemburgi Schengenben Németország, Franciaország, Belgium, Hollandia és Luxemburg megállapodik a határellenőrzések fokozatos megszüntetéséről egymás között, amelyhez később más tagállamok is csatlakoznak.

1985. június 28-29.
Az állam- és kormányfők Milánóban úgy döntenek, hogy kormányközi konferenciát hívnak össze a Római Szerződés módosítására.

1986. február 17. és 28.
Luxemburgban és Hágában aláírják az Európai Egységes Okmányt, amely módosítja az EK alapszerződését. Legfontosabb eleme az egységes belső piac megvalósításának szerződésbe foglalása.

1986. május 29.
Az Európai Bizottság székháza előtt első ízben vonják föl az EK kék-sárga csillagos lobogóját, és hangzik föl az EK himnuszaként Beethoven IX. szimfóniájából az Örömóda.

1987. július 1.
Hatályba lép az Európai Egységes Okmány.

1988. június 25.
Közös nyilatkozattal hivatalos kapcsolatra lép egymással az EK és a KGST.

1988. szeptember 26.
Az akkori szocialista országok közül elsőként Magyarországgal írnak alá kereskedelmi és együttmûködési megállapodást.

1989. július 14-16.
A hét vezető ipari ország párizsi csúcstalálkozóján meghirdetik a kelet-európai reformországok támogatását, és fölkérik az Európai Bizottságot a Lengyelországnak és Magyarországnak nyújtandó segélyek összehangolására, amiből később kinő az EK PHARE-programra.

1990. május 29.
A demokratikusan átalakuló közép- és kelet-európai országok támogatására Párizsban létrehozzák az Európai újjáépítési és Fejlesztési Bankot (EBRD), amelynek többségét az EK és tagországai birtokolják.

1990. június 19.
Luxemburgban aláírják a második Schengeni Egyezményt.

1990. június 25-26.
Az Európai Tanács Dublinban a gazdasági és pénzügyi unió, illetve a politikai reformok ügyében kormányközi konferencia összehívásáról dönt.

1990. július 1.
A német valutaunióval az egykori NDK gyakorlatilag az EK része lesz. Az Európai Pénzügyi Unió (EMU) első szakaszának kezdete, amelyben lebontják a tőkemozgások előtt álló akadályok többségét, erősítik a gazdaságpolitikák összehangolását és a jegybankok együttmûködését.

1990. december 14-15.
A római csúcsértekezlet útjára indítja az integráció elmélyítését, a közös pénz bevezetését célzó kormányközi konferenciát.


A maastricht-i szerződés

1991. december 9-10.
A hollandiai Maastrichtban elfogadják az Európai Unió Szerződését. Bővül a közös politikák köre, s célul tûzik ki, hogy 1999-re megteremtik az egységes valutát és a közös jegybankot. Megvalósul a közös kül- és biztonságpolitika (2. pillér), valamint a belügyi-igazságügyi együttmûködés (3. pillér). Az EK elnevezése Európai Unióra változik.

1991. december 16.
Társulási szerződést írnak alá Lengyelországgal, Magyarországgal és Csehszlovákiával.

1992. február 7.
A tagországok Maastrichtban aláírják az Európai Uniós Szerződést.

1992. május 2.
Az EFTA-val Portóban aláírják az Európai Gazdasági Térséget (EGT) létrehozó szerződést.

1992. június 2.
A dániai népszavazás csekély különbséggel, de elveti a maastrichti szerződést. A december 11-12-i edinburghi ET-ülés elfogadja az ország kérését, így Dánia nem vesz részt a pénzügyi unióban és a közös védelmi politikában.

1993. január 1.
Az egységokmány alapján megvalósul az egységes belső piac: az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a munkaerő szabadon mozoghat a 350 milliós piacon.

1993. május 18.
A dániai népszavazás - a kivételezett helyzet alapján - jóváhagyja a maastrichti szerződést.

1993. október 28-29.
A rendkívüli brüsszeli csúcson rögzítik az új integrációs intézmények döntő többségének székhelyét.

1993. november 1.
Életbe lép a maastrichti szerződés, s ettől fogva az Európai Unió az egész integráció, a korábban "nem hivatalosan" már használt Európai Közösség pedig az EGK hivatalos neve.

1994. január 1.
Életbe lép a gazdasági és pénzügyi unió második szakasza: létrehozzák a közös jegybank elődjeként az Európai Pénzintézetet (EMI).

1995. január 1.
Ausztria, Svédország és Finnország csatlakozásával immár 15 tagállama van a közösségnek.

1995. március 26.
Életbe lép az útlevél- és határellenőrzéseket megszüntető Schengeni Egyezmény Németország, Franciaország, a Benelux-államok, Spanyolország és Portugália között, amelyhez később csatlakozik Ausztria és Olaszország is.

1995. május 3.
Az Európai Bizottság elfogadja a közép-kelet-európai országok csatlakozására vonatkozó irányelveket és felkészülési (jogharmonizációs) programot tartalmazó Fehér Könyvet, amelyet a júniusi cannes-i csúcstalálkozón át is adnak az érintetteknek. A csúcson arról is döntés születik, hogy két évet csúszik a közös pénz és a jegybank létrehozásának időpontja, az új határidő 1999. január 1.

1995. június 26-27.
A cannes-i csúcstalálkozón először vesznek részt a társulási szerződéssel rendelkező közép- és kelet-európai országok.

1995. szeptember 23.
Mallorcán rendkívüli csúcsot tartanak a maastrichti szerződés felülvizsgálatára megtartandó kormányközi értekezlet összehívásáról és előkészítéséről.

1995. december 15-16.
Az Európai Tanács madridi értekezletén eurónak nevezik el a jövendő közös valutát. Eldöntik, hogy a következő évben kormányközi konferenciát hívnak össze a maastrichti szerződés felülvizsgálatára.

1996. március 28-29.
Torinóban elindul a kormányközi konferencia. A cél: olyan intézményi és költségvetési reformok elérése, amelyek lehetővé teszik az arra érett közép-kelet-európai országok csatlakozását, illetve a 3. pillér kialakítása.

1996. szeptember 22.
A tagállamok pénzügyminiszterei és jegybankelnökei megegyeznek a valutaunió legtöbb tisztázatlan jogi és pénzügyi részletkérdésében.

1996. december 13-14.
Az Európai Tanács dublini ülésén bemutatják az euró-bankjegyeket.

1997. április 5.
A pénzügyminiszterek és jegybankelnökök a hollandiai Noordwijkban véglegesítik a pénzügyi unió menetrendjét.

1997. június 16-17.
Amszterdamban lezártnak minősítik a kormányközi konferenciát. A maastrichti szerződés felülvizsgálatának keretében új szerződésbe foglalják a 2. és 3. pillért. Az EU új szerződését (Amszterdami Szerződés) október 2-án írják alá. Nem történik viszont előrelépés az intézményi reformok tekintetében.

1997. december 1.
Elkezdik alkalmazni a Schengeni Egyezmény szabályait.

1997. december 13.
A luxemburgi csúcsértekezlet úgy dönt, hogy 1998 áprilisában Ciprus mellett öt országgal kezdenek csatlakozási tárgyalásokat: Magyarországgal, Csehországgal, Lengyelországgal, Észtországgal és Szlovéniával. "Várólistára" kerül Románia, Bulgária, Szlovákia, Lettország és Litvánia.

1998. március 25.
Az Európai Bizottság a megállapított kritériumok alapján 11 országot javasol az euró-övezet tagjául. A döntés alapján 1999. január 1-jétől Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália és Spanyolország vezetheti be az egységes valutát. Nagy-Britannia már 1997 októberében bejelentette, hogy nem vesz részt a közös valutában.

1999. január 1.
Véglegesen rögzített árfolyamok közzététele után útjára indul az euró, egyelőre csak számlapénzként. A közös valutában részt vevő országok állampolgárai legelőször csak két évvel később foghatják kezükbe az új bankót, majd ezt követően hamarosan megszûnnek a nemzeti pénzek.

1999. március 16.
Lemond a Jacques Santer vezette Európai Bizottság, miután az elnök által felállított független vizsgálóbizottság súlyos pénzügyi visszaéléseket mutat ki néhány főbiztos tevékenységével kapcsolatban. Az Európa Tanács Romano Prodi volt olasz kormányfőt jelöli a bizottság új elnökének.

1999. május 1.
Életbe lép az Amszterdami Szerződés. A júniusi kölni csúcson a NATO leköszönő főtitkárát, Javier Solanát nevezik ki a közös kül- és biztonságpolitikát képviselő "külügyi és védelmi főmegbízott"-nak.

1999. december 10-11.
A helsinki csúcson tagjelöltté nyilvánítják az eddig "várólistás országokat, illetve Törökországot és Máltát is. Összehívják az intézményi reformot kidolgozni hivatott kormányközi értekezletet.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek