V. Károly
Farkas Zoltán
2003/01/31 17:31
4171 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Egy világbirodalom ura, egy történelmi korszak meghatározó személyisége volt V. Károly, de mindezek mellett képes volt ember maradni. Nem politikusi, uralkodói, hanem emberi mivoltában mutatjuk be Európa egykori hallgatag urát.

A gyökerek

V. Károly

A későbbi V. Károly 1500-ban, a 16. századdal egyszerre született a németalföldi Gentben. E század viharos változásokat hozott, hiszen az Újvilág felfedezését követő gyarmatosítás gazdasági és társadalmi hatása, a reformációban jelentkező eszmei megújulás jelentősen átrajzolta Európa arculatát. Ebben az új világban, az átalakulásban kapott történelmi szerepet igen fiatalon egy még a régmúlt századok dicsőségét kereső, azt megvalósítani akaró, saját korának lüktetését, üzenetét csak nehezen megértő Habsburg utód.
A Habsburg dinasztia megjelenését a nagypolitika színpadán I. Rudolf császár nevéhez szokás kötni, a család európai hatalmát mégsem ő, hanem III. Frigyes (1440-1493) alapozta meg. Ahogyan a német-római császári hatalom kezdett szétolvadni a választófejedelmekkel kötött kényszerű alkuk során, úgy sikerült szinte egyedülálló előnyökhöz juttatni magát a családot.
A Habsburgok ekkoriban még nem kötődtek egyetlen országhoz, az uralmuk alatt álló területeket a dinasztia ereje és egysége tartotta össze. A siker nyitja - mint a Habsburgok esetében még oly sokszor - az előnyös házasságban rejlett: III. Frigyes elnyerte fia, Miksa számára Máriát, Burgundia örökösét. Burgundia ekkor magába foglalta Németalföldet, a mai Franciaország keleti és a mai Németország nyugati részét egészen a Földközi-tengerig húzódó területekkel.
Ezt a házasságot sokan irigyelték, a franciák viszont egyenesen egy elkövetkező háború okának, provokációnak tekintették, hiszen a terület egyik része francia hűbérnek számított. A franciák számára újabb fenyegetést jelentett, hogy az újonnan alakuló Spanyol Királyság uralkodópárja: Ferdinánd és Izabella Johanna nevű leányát elvette Miksa egyetlen fia (Szép) Fülöp, Miksa leányát, Margitot pedig a spanyol trónörökös Juan.
E kétszeres családi kötelék azonban nem jelentette automatikusan a területek egy kézbe vonását, hiszen a spanyol uralkodócsalád számos gyermeke, köztük a lányok is jogosultak voltak a trónra. A Habsburgok előretörésében azonban néhány váratlan haláleset is szerepet kapott: először meghalt a gyermektelen Juan, majd a következő örökös Izabella és az ő fia, Miguel is. Mindezek következtében Johanna, illetve az ő fia, Károly vált a spanyol területek mellett Burgundia és a császári cím várományosává is.
Károly 1506-ban édesapja, Szép Fülöp halála után Burgundia örököse lett, s mivel ekkorra édesanyja, Johanna elmebaja teljesen elhatalmasodott, ezért a spanyol királyság irányítása is mind közelebbi feladatnak tűnt. Károly ekkor 6 éves volt... Az apját korán elvesztő gyerek édesanyját sem tudhatta maga mellett, hiszen Károly Gentben élt lánytestvéreivel, öccse, Ferdinánd a nagyapa, Aragóniai Ferdinánd udvarában nőtt fel, egyedül apjuk halála után született húga, Katalin maradt édesanyjuk mellett.

A neveltetés

A nevelőnő nagynéni? Margit.

Károly neveltetését - és egyben Burgundiát - nagynénje, Margit hercegnő irányította, aki nemcsak igen művelt asszony volt, hanem rendkívüli politikai érzékkel is rendelkezett. Ő volt az, aki unokaöccsébe oly mélyen beleplántálta a császárság isteni eredetének eszményét. Eszerint a császárság még mindig a kereszténység legfőbb hatalma - mint a 11. századi hatalmi harcok idején ..., csak most újra a Habsburgokon a sor, hogy ezt az ideált megvalósítsák. Állítólag Károly azt mondta: Jöttem, láttam és Isten győzött! [Gunst 257.o.]
Ő volt az utolsó német-római császár, akinek nem volt székvárosa, így fejezte ki azt, hogy mindenhol jelen és otthon van ebben a hatalmas és sokszínű birodalomban.
A zárkózott gyerekként ismert Károly anyanyelve a francia, majd megtanult spanyolul, kicsit olaszul, de igencsak törte a németet. Ez utóbbi tényező sokszor okozott számára kellemetlenséget a birodalmi gyűléseken, hiszen nehézkesen fejezte ki gondolatait ezen a számára idegen nyelven. Felnőttként is megmaradt magába fordulónak, sőt megközelíthetetlennek tartották, kortársai sokszor emlegették feltűnő hallgatagságát is.
Nyolc éves volt, amikor Margit hercegnő új nevelőt jelölt ki mellé, a devotio moderna elveit valló, a jámbor, kegyes, ájtatos életet hirdető Utrechti Hadrian személyében. Károly mélyen vallásos ember volt egész életében, ezt jól illusztrálja az a jelenet, amikor a mohamedánok elleni tuniszi hadjáratra készült, akkor arra a kérdésre, hogy ki a sereg vezére, a keresztet a magasba emelte, s ezt mondta: "ez, melynek zászlóvivője én vagyok". [Gunst 191.o.] Vallásossága azonban nem dogmatikus alapokon állt, azért a protestánsokkal való konfliktusa is alapvetően politikai gyökerű maradt.
Burgund örökségnek tekintették sok szokását, pl. az ünnepek kedvelését, a túlságosan bőséges étkezését is. Patetikusságra szintén hajlamos volt. Amikor egy ízben I. Ferenc francia királlyal az összecsapás elkerülhetetlenné vált (a tuniszi hadjárat után), akkor avval a javaslattal állt elő, hogy a két uralkodó személyes párbaja döntse el a konfliktust. A lovagi eszményeket tükröző javaslat meglehetős megrökönyödést keltett saját korában is...
A vadászatokat azért kedvelte, mert így edzésben tarthatta testét, no és a mozgással levezette felesleges energiáit, és ennek segítségével a szűziesebb élet betartása is könnyebbnek bizonyult számára.
A politikai élet küzdelmeire Margit hercegnő a gyakorlatban, egy burgund nemes, Chievres Vilmos pedig az elmélet terén készítette fel. Károly tudatában volt annak, hogy milyen feladat vár rá.

Uralkodói erények

A hadvezér császár.

Aragóniai nagyapjuk szándéka szerint a spanyol trónt Ferdinánd, Károly öccse örökölte volna, Károly azonban ezt a megoldást ellenezte. E döntés mögött nem egyszerűen a hatalom iránti vágy, sokkal inkább küldetéstudata állhatott. Úgy gondolta, hogy a spanyol állam anyagi bázisára (gyarmatok!) támaszkodva lehet csak esélye a császárság fényének és erejének visszaállítására. Ferdinánd sokáig készséggel asszisztált bátyja terveihez.
Eltökéltségét jól mutatta az is, hogy császárrá választásához végül a Fuggerek segítségét kellett kérnie, hiszen a választófejedelmek "megnyerésére" nem volt elegendő pénze. A választással végül iszonyatos adósságot halmozott fel: a császári cím 852 ezer aranyforintba került (kb. 1,2 tonna színarany). A választás nemcsak aranyban került sokba, ígéretei politikailag is gúzsba kötötték. A választófejedelmek mindenáron megőrizték a német széttagoltságot, hiszen így biztosíthatták saját hatalmukat. Károly pedig nem vette észre, hogy központosító céljainak elérésében épp a fejedelmekkel is szembeforduló protestáns rendek lehettek volna segítségére.
Károly hallatlan ravaszsággal, jó politikai érzékkel, és a katonai vezetők szerencsés kezű kiválasztásával haladt látszólag céljai megvalósítsa felé. Csökönyösen próbálta sokféle hagyományú és szokású, olykor ellentétes érdekű örökségét egy egységbe forrasztani úgy, hogy közben választ kellett találnia a reformáció kapcsán felmerülő egyházpolitika és teológiai kérdésekre is. A kiábrándulás gyors és kegyetlen volt...
Szembe kellett néznie a ténnyel: kitűzött céljaiból semmi sem valósult meg. Nem tudta visszaállítani a császári hatalom régi fényét és erejét, fennmaradt a territoriális fejedelmi hatalom a német területeken. Kudarcot vallott a vallási egység kérdésében, és a török elleni harc sem hozta meg a várt eredményt. A mérleg másik serpenyője sem üres ugyan - a Habsburg családi hatalom tovább nőtt - de a végeredményen ez legfeljebb csak szépíthet.
Utolsó aktív éveit az örökösödés újraszabályozásának szentelte, ezzel a lépéssel próbálta meg hatalmát családja elkövetkező generációira átmenteni. Lányát, Máriát Ferdinánd legidősebb fiával, Miksával házasította össze - ezzel a két Habsburg ág tagjai, vagyis elsőfokú unokatestvérek kötöttek házasságot.

Az emberi vonások

Családjához, feleségéhez a portugál Izabellához, gyermekeihez ragaszkodott. Felesége 1539-ben, gyerekszülés következtében halt meg, s ez annyira mélyen érintette Károlyt, hogy néhány hétig a lemondás gondolata is foglalkoztatta. Törvényes és természetes gyermekeiről egyaránt gondoskodott: Pármai Margit Németalföld helytartója, Juan a későbbi lepantói győztes hadvezér lett. Törekvéseinek továbbvitelét pedig örökösétől, Fülöptől várta, végül azonban a császári címet öccsének Ferdinándnak engedte át.
Károly 1553-ra belátta politikájának kudarcát, nem volt elég ereje már sem politikailag, sem pedig fizikailag: köszvényrohamai pokoli kínokat okoztak az idősödő császárnak. Lemondó levelét az őt az augsburgi gyűlésen képviselő Ferdinánd azon a napon vette át, amikor a vallásbéke megkötésére is sor került. Az egybeesés szimbolikája már a kortársakat is elgondolkodtatta: ha tudatosan tervezték volna, akkor sem lehetett volna kifejezőbb gesztust találni Károly kilátástalan helyzetének illusztrálására. (A választófejedelmek végül csak 1558-ban fogadták el a lemondást.)
A keresztény világban gyakorlatilag példa nélküli az a mélyen elkeseredett, patetikusságában is őszintén fájdalmas emberi gesztus, hogy egy, a legmagasabb világi méltóságba emelt uralkodó önként, saját politikájának sikertelenségét elismerve lemondjon trónjáról. Károly San Yuste-ban, egy kolostor mellett építtetett egy házat magának úgy, hogy ágyából a templom oltárára láthasson. A már nehezen mozduló uralkodó így részt tudott venni a miséken anélkül, hogy az megerőltető lett volna számára. Életmódja viszont - a közhiedelemmel ellentétben- nem volt aszketikus. Orvosai figyelmeztetése ellenére továbbra is sokat és nehéz ételeket evett. Nem élt magányosan sem, sokat foglalkozott matematikával és kedvenc óráival. Utolsó nagy terve az volt, hogy megpróbálja elérni, háza összes órája egyszerre járjon. Ez sem sikerült...
Halála kapcsán az a pletyka járta, hogy még életében ünnepélyesen, a vallás összes szertartása szerint eltemetette magát - pusztán azért, hogy megnézze, milyen is lesz majd akkor, ha tényleg bekövetkezik az elkerülhetetlen. A pletyka igazságát nem tudta bizonyítani a történésztársadalom, de az utókor több alkotóját megihlette ez a bizarr gondolat...

Feldolgozási módok, alternatívák

A fenti téma feldolgozását a tanórai eseménytörténet tárgyalásakor kiegészítésként ajánlom. A politikatörténet túlsúlyát megtörheti, színesítheti egy-egy olyan téma, amivel az uralkodók emberi motívumait, személyiségét közelebb vihetjük tanítványainkhoz azért, hogy indítékaikat a történelemkönyvekben tárgyalt tetteik mellett más oldalról is megközelíthessük. Az érdeklődő diákok otthoni feladatként, önállóan feldolgozhatják a témát, majd kiselőadás formájában beszámolhatnak arról.
Fakultációk, szakkörök tematikájába is beilleszthető a fenti anyag, hiszen betekintést ad a dinasztikus politikai kis titkaiba úgy, hogy közben a már ismert történeti eseményeket egy meghatározó történelmi személyiség szemszögéből újragondolhatjuk. Az anyag egyes blokkjai szerepjátékkal illetve dramatizált formában is feldolgozhatók. A protestantizmus történetének tárgyalásakor egy Károly által vezetett birodalmi gyűlést, annak vitáit a diákok elő tudják adni. A diákok számára házi feladatként kiadható Károly lemondó levélének megírása. Tanulságos vita rendezhető Károly és öccse, Ferdinánd érveinek és érdekeinek ütköztetésével is. A diákok számára így világossá, személyes felismeréssé tehető az a mélyebb politikai összefüggés, hogy az aktuális hatalmi harcot, a személyes ambíciót olykor felülírja valami magasabb cél, vagyis jelen esetben, mindez nem veszélyeztethette magának a dinasztiának az érdekeit.

Felhasznált irodalom

A Habsburgok. Szerk. B. Vacha, Gulliver Kiadó, 1995
Gonda - Niederhauser: A Habsburgok, Gondolat Kiadó, Bp. 1987
Habsburg Lexikon. Szerk. B. Hamann, Új Géniusz Kiadó, 1988
Gunst Péter: V. Károly, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1976
Sh atlasz Történelem, Springer-Verlag, Bp., 1992

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek