Védőnői tapasztalatok az iskolában
2014/12/04 13:26
1132 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az iskolai védőnőkről mindenki tudja, hogy vannak, néha kérnek egy-egy dolgot, teszik a dolgukat, de a tapasztalataikról, munkájukról keveset kérdezzük őket. Pedig hasznos lenne megismernünk őket, hisz fontos feladataik vannak. Szabó Ildikó 12 éve dolgozik védőnőként, jelenleg 3 általános és 1 középiskola tartozik hozzá. Készséggel mesélt munkájáról.

gyerekek_szamitogep

Mi a feladata egy iskolai védőnőnek?

Elsődleges feladata a szűrővizsgálatok biztosítása és elvégzése. Mivel a védőnői munka a prevencióról szól, 8, illetve 12 év során folyamatosan látjuk a gyermekeket és fejlődésüket, így észrevehetjük azt, ha valami eltérés alakul ki az évek során. Egy egészséges iskolás ritkán jut el „szerencsére” orvosához, és ha beteg, akkor pedig gyógyítani próbálják, nem az érzékszerveit, testi paramétereit vizsgálni.

Mi szervezzük meg az iskolai kampány-, illetve választható oltások lebonyolítását, dokumentálását. Részei vagyunk a Gyermekvédelmi jelzőrendszernek, mivel sajnos egyre gyakrabban találkozunk vizsgálatok, beszélgetések során olyan esetekkel, ami mellett nem szabad elmenni a gyerekek érdekei és védelme miatt. Feladatunk közé tartozik még az elsősegélynyújtás is.

Emellett egészségnevelő előadásokat tartunk széles témakörben, szinte minden évfolyamon. Versenyekre készítünk fel csapatokat és egyéni indulókat. Kérésre egészségnap szervezésében, sportnapokon, kirándulások, táborok alkalmával működünk közre.

Milyen problémákkal fordulnak hozzátok a gyerekek, szülők?

Azt kell mondanom, hogy nagyon széles és színes a paletta. Ahogy viccesen mondani szoktam, 12 év alatt, „a kaptam egy hörcsögöt” -től, a „lehet, hogy terhes vagyok, de akkor öngyilkos leszek”-ig, minden előfordult a tanácsadásaimon.

A szülők többsége tanácsot kér. Érzi, észleli, hogy valami változás történt gyermeke testével, lelkével, de – főleg a kamaszoknál - nehezen tud közel jutni a megoldáshoz. Néha közvetítő, szövetséges szerepre kérnek a pedagógusok felé egy-egy tünet, betegség tájékoztatására, illetve elhallgatására. Ilyenkor az a feladatom, hogy biztosítsam támogatásomról, de biztassam, hogy beszéljék meg a problémát, hiszen a gyermek érdekeit kell figyelembe vennünk. Mivel titoktartás köt, én ezt nem tehetem meg, de támogatóként, bátorítóként mellette állhatok.

A gyerekeknél nagyon nagy a különbség az általános, illetve a középiskolai megkeresésekkel. A kicsiknél még inkább a testi tünetek, balesetek az elsődleges felkeresési pontok, a nagyoknál megjelennek a komoly lelki és a próbálkozó „iskolaundoritis” tünetek, melyeket nagyon körültekintően, odafigyeléssel, és soha nem elviccelve vagy sablonosan kell kezelni.

Ami számomra megdöbbentő, hogy az évek előrehaladtával, mennyire megnőtt a lelki gondokat testi tünetekkel megjelenítő pszichoszomatikus gyermekek száma.
Mind a szülőknél, mind a gyerekeknél van, amikor ambulánsan nem lehet megoldást találni, de ha segítünk nekik elindulni, merre és milyen szakemberhez, rendeléshez forduljanak, már érzik, hogy nincsenek egyedül.

Mennyiben szükséges együttműködnötök a szülőkkel, illetve a pedagógusokkal?

Ez a munka együttműködés nélkül szerintem elképzelhetetlen. Sokan azt hiszik, hogy a tantestület részei vagyunk, de ahogy mondani szoktam, a miénk egy kihelyezett tagozat. A vizsgálatok, előadások tanítási időben zajlanak és senkinek sem jó, ha a tananyaggal nagyon elmaradnak. Van olyan iskolám, ahol például a helyettesítésekkor szervezzük meg ezeket az eseményeket, így mindenki jól jár.  A tanárok is jeleznek felénk, ha változást észlelnek, ilyenkor egy soron kívüli vizsgálattal kiszűrhető egy látásromlás, vagy valami lelki esemény, amely befolyásolta a gyermek tanulási hozzáállását, viselkedését. Pár éve például egy első osztályos „rosszcsontról” kiderült, hogy nem látja a táblát. A szemüveg kiváltása után már nem társait piszkálta, hanem aktív résztvevője lett az órának. Mivel a pedagógusok többet vannak diákjaikkal, előbb szereznek tudomást az érdeklődések változásáról, konfliktusokról, ezért ha úgy látják, egészségnevelő órákat iktathatunk be az adott témában.

A szülőkkel más a kapcsolat. Mivel balesetek, rosszullét esetén, illetve a vizsgátok után, eltérések esetén a szakorvosokhoz való elvitel a szülők feladata, fontosnak tartom a megnyugtató, korrekt tájékoztatást, és persze a szülőtől is ezt kérem, ha megvannak a vizsgálatok eredményei.

Melyek a leginkább megoldásra váró problémák munkátokban?

Ami nekem nagy vágyam, hogy 1 iskolában 1 védőnő legyen folyamatosan. Úgy érzem, hatékonyabban lehetne megszervezni a szűréseket, ha nem adott nap, adott 6 tanárt „zavarnám meg” állandóan, illetve eredményesebben lehetne végezni közösségi, egészségnevelő órákat is.

Bár a szülőkkel való kapcsolattartás aktívnak tűnik, sajnos gyakori, hogy elfelejtenek visszajelezni, vagy – főleg a középiskolásoknál - a gyerekek nem is jutnak el szakorvoshoz időhiány vagy a gyermek ellenállása miatt. Ez az egyedüli, amit nem tudok megérteni, hiszen úgy gondolom elsősorban gyermekünk egészségét és érdekét kellene figyelembe venni, nem pedig azt, hogy „ciki a szemüveg”.

Bár minden iskola megpróbálja, amit lehetőségei engednek, de sajnos még mindig vannak védőnői/orvosi szobák, ahol a technikai felszerelések, a körülmények okozhatnak munkabeli nehézséget. Reméljük, a látható igyekezet mellett lassan ennek a szabályozását is rendezik, így elmaradnak az egymásra mutogatások, hiszen cél a gyerekek egészséges fejlődésében való együttműködés.

Miért gondolod úgy, hogy a védőnői munka fontos, nélkülözhetetlen része az iskolai életnek?

Véleményem szerint a világon egyedülállóan olyan szolgáltatást nyújtunk, ami nem a betegség gyógyítására, hanem az megelőzésre, az egészségtudatos nevelésre alapul. Bár nem napi szinten, de azért évente többször kapcsolatba kerülünk a gyerekekkel, így kicsit másként, de észlelhetjük a változásokat.

Egy nyitott iskolában a védőnő szerves része lehet a mindennapi életnek.

Ha a védőnő is nyitott, megmutathatja nem csak a „szuris néni” oldalát. Egy játékos előadás, egy sportnap vagy beszélgetés emberibbé és megközelíthetőbbé teheti őt a gyerekek felé. Nagyon nagy a felelősségünk a példamutatásban, következetes magatartásban, illetve a hitelességben. Nálam elképzelhetetlen, hogy amit elvárok a gyerekektől, önmagam megszegjem. Mint például a tiszteletadás, a kulturált beszéd és kommunikáció, ígéretek betartása.

Tapasztalatom szerint, ha kellő idővel, odafigyeléssel, nyitottsággal és tapintattal fordulunk feléjük, támaszok lehetünk a kamaszkori lelki nehézségeik közepette, mivel velünk nincsenek „függő viszonyban”, mint szüleikkel vagy tanáraikkal. Támasz és kapocs abban az időszakban, ahol elutasítják a felnőttvilágot, keresik önmagukat, helyüket, és ezt társaiktól, illetve a világhálóról szerzett, gyakran téves vagy félreértelmezett információkkal fűszerezik.

Erdős Levente cikke

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
All you need is code Minden a kódolás tanulásához
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek