Vegyészmérnökből faiparos
2004/10/19 20:13
445 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Vállalkozóval még nem igen találkozhattatok ezen az oldalon. Most azonban megismerkedhettek Kiss Gézával, aki egy állami cégből kilépve lett a maga alkalmazottja, majd mások főnöke. Sőt vegyészmérnöki végzettséggel kezdett a faiparban dolgozni.

Szerintem nem is olyan nagy váltás, ha egy vegyészmérnök faipari vállalkozásba kezd. A technikák ugyanazok: a termelés megszervezése, emberek irányítása. Nem az iparág a fontos, hanem annak megteremtése, hogy az embereknek folyamatosan legyen munkájuk. Számomra nem is az volt a váltás, hogy szakmát cseréltem, hanem sokkal inkább az, hogy egy nagy állami cégből kilépve saját vállalkozásba kezdtem. Arra gondoltam, ha saját zsebemre csinálom ugyanazt, amit a vállalatnál, akkor biztosan a zsebemben is marad a bevétel. Nehézvegyipari szakra jártam a veszprémi egyetemen. Általános a szemlélet, hogy a vállalkozók lopnak, csalnak, hazudnak. Pedig sok adót fizetünk, embereket foglalkoztatunk, fiatalokat betanítunk, rendes, becsületes munkára neveljük őket. Ez persze kezdetben nem így volt: egy személyben voltam vezető és beosztott is a cégben.

Akkor még "szakmaközelben" maradtam, vegyipari anyagok behozatalára szakosodtam a volt Szovjetunió cégeitől. Az orosz kereskedelmi kamaránál elkértem a vegyipari gyárak nevét, és írtam mindegyiknek, hogy van-e olyan termékük, amit eladnának. Harminc levélből nyolcra kaptam választ, így indult az üzlet. Egy-két év alatt azonban kiderült: hol van igény, hol nincs, nem beszélve arról, hogy kinn is elkezdtek leállni a gyárak. Akkor a nagybátyám szólt - aki üzleteket, bankfiókokat rendezett be -, hogy kellenének neki plexi kiegészítők, például árcédula-tartók. Bementem a műszaki könyvtárba és megnéztem, mi fán terem az a plexi, és hogyan lehet feldolgozni. Húszezerért vettem három plexilapot, de nagyon be voltam ijedve, hogy most ez a pénz is elmegy, mert akkor a kereskedés már semmi bevételt nem hozott. Szerencsére igaza lett a bácsikámnak, mert plexi kiegészítőkre valóban nagy volt kereslet. Nemsokára már évi több millió forintra nőtt a forgalom. Az egyik legnagyobb külföldi cipőgyártó cég volt a legnagyobb megrendelő.

Aztán megint váltani kellett, de addigra már új üzletágat építettünk: ez a konyhabútorgyártás volt. Igaz, ez sem gyártással indult, hanem háztartási gépek és ezekhez tartozó bútorok forgalmazásával. Hamar rájöttem, hogy sokkal olcsóbban tudnám adni a saját gyártású konyhabútort, mint a behozottat. Nagyjából öt éve, hogy végleg szakmát váltottam, és faiparos lettem. Itt csak az a fontos, ha húszan bejönnek hozzám, közülük legalább nyolc vásárlóvá váljon. A jól elvégzett munkánál nagyobb biztonság nincs. Nem a piac kiépítése a legnehezebb, a megrendelés ugyanis jön szinte "magától", ha valaki megbízhatóan és korrekt áron dolgozik. Sokkal inkább a megfelelő szakemberek megtalálása és megtartása a gond. Figyelni kell arra, hogy magasabb fizetéseket kapjanak az alkalmazottak, mint a konkurenciánál, és a munkakörülmények is igényesek legyenek.

Csak az tud szépen dolgozni, aki szereti, amit csinál. Sajnos azonban egyre nehezebb olyan mesterembert találni, aki érti is, szereti is a munkáját. Pedig a növekedésnek a jó szakembergárda a legfontosabb feltétele. A következő lépés igényes típusbútorok gyártása lenne néhány bútoráruháznak, ennek révén tovább tudnánk növelni a - most hat embert foglalkoztató - cég árbevételét. Az uniós tagsággal már nem szabad csak egy országban gondolkodni gyártóként. Hiszen például Bécs és Budapest szomszéd városok, az ember reggel hatkor elindul az egyikből, és kilenckor már dolgozhat a másikban. Számomra most már az igazi cél a cég országhatáron túlnyúló terjeszkedése.

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek