Versengés az osztályban
Szendrei Judit
2003/04/04 13:10
1525 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A tanár elismeréséért és a jó jegyekért folytatott küzdelem lelkesítő, jó móka lehet azok számára, akik általában jól szerepelnek. A "nyerő" gyerekek azonban többnyire minden órán ugyanazok, ezért az osztály jelentős része többnyire csak mélyen a padba csúszva, passzívan figyeli a kiváltságosok szereplését.

"Na, gyerekek, ki tudja a helyes választ?" - hangzik el nap mint nap iskolai osztályok ezreiben. A kérdés hallatán hirtelen megannyi kis kéz lendül a levegőbe, egyesek nyújtózkodnak vagy kiabálnak is: "Tanító néni, engem, engem tessék felszólítani!"
Akadnak azonban olyanok is szép számmal, akik nem akarnak válaszolni: vagy nem egészen biztosak a tudásukban, vagy egyszerűen csak irtóznak a folytonos versengéstől. Akit végül felhívnak, diadalittasan vágja ki a választ, s ha szerencséje van, csak néhány csalódott sóhaj jelzi, hogy helyesen felelt. Ha azonban mégsem azt mondja, amire a tanár gondolt, a lelkesedés újabb hulláma söpör végig az osztályon: "Még van remény, lehet, hogy ezúttal enyém lehet a válaszadás megtiszteltetése!"

Az iskolának, mint mondják, az életre kell felkészítenie. A felnőttek világa pedig kétségkívül tele van küzdelemmel, rivalizálással. A nemes versengés, akár sportról, akár az iskolai tanulmányokról legyen szó, felkészíthet ezekre a későbbi helyzetekre. A küzdőszellemet, a nyerni és veszteni tudás méltóságát valahogy, valamikor meg kell tanulni. Nem szerencsés azonban, ha az iskolai élet egésze, minden lehetséges ismeret megszerzése ilyen szellemben történik. A tanár elismeréséért és a jó jegyekért folytatott küzdelem lelkesítő, jó móka lehet azok számára, akik általában jól szerepelnek. A "nyerő" gyerekek azonban többnyire minden órán ugyanazok, ezért az osztály jelentős része többnyire csak mélyen a padba csúszva, passzívan figyeli a kiváltságosok szereplését. Az ő számukra a versenyhelyzet egy cseppet sem könnyíti meg az ismeretek szerzését, sőt, még a korábban meglévő belső motivációjukat is minimálisra csökkenti. Az emberek azokat a versenyeket szeretik, ahol jó esélyük van nyerni. De ki akarna nap mint nap beszállni egy olyan harcba, ahol harmincból csak néhány futhat be előkelő helyen?

A hagyományos iskolai számonkérés és osztályozás rendszere versenyhelyzetet hoz létre a gyerekek között: a diákok egymáshoz viszonyítva, egymás ellen küzdenek a jó jegyekért, ahelyett, hogy együtt dolgoznának a mindnyájuk számára fontos ismeretek megszerzéséért. Az első osztályba érkező kicsik spontán kíváncsisága és lelkesedése hamar megtörik a folytonos megmérettetés okozta stressz és csalódás hatására. Ha a tanár utasítása így szól: "Na, gyerekek, lássuk, ki rajzolja le legszebben a múzeumban látottakat!" akkor a legtöbben csak tessék-lássék dolgoznak, mert úgy érzik, csak egy rajz lehet nyerő, és az biztos nem az övék lesz. Ha azonban az instrukció így szól: "Lássuk, milyen ügyesen tudjátok lerajzolni a látottakat", a kicsik saját magukhoz képest igyekeznek majd a legjobbat nyújtani, így akár mind a harmincan azt érezhetik: lám, mennyivel ügyesebb vagyok már, mint tavaly voltam.
Az iskolai versengés azért sem szerencsés helyzet, mert az elsajátítandó tudásról a jutalmat jelentő jegyekre tolja a hangsúlyt: a nebulók nem megérteni akarnak valamit, hanem ötös dolgozatot írni belőle. Ez pedig csak látszólag ugyanaz.
Egy diákok között készített felmérés kimutatta, hogy azokban a helyzetekben, ahol a jegyek túlságosan fontossá válnak, (pl. mert meg lehet bukni), a gyerekek hajlamosabbak csalni dolgozatírás közben. Ott azonban, ahol a tanulók saját okulásukra maguk javítják ki a dolgozataikat, a diákok semmi értelmét nem látják annak, hogy eredményüket meghamisítsák. Ez a módszer, bár első látásra talán komolytalannak tűnik, sokkal felnőttebbnek tekinti a gyerekeket: megérteti velük, hogy a tanár elismerése nem célja, csak segítő eszköze az ő tanulásuknak.

A diákok egymás elleni versengésének árnyoldala továbbá, hogy a tanár figyelmére ácsingózó gyerekek nem figyelnek oda eléggé arra, hogyan okoskodnak, milyen ismereteket osztanak meg velük társaik. Pedig társaink logikájának különbségéből, de még hibáiból is legalább annyit lehetne tanulni, mint a tanár előadásából. Ha ráadásul egy feladatot nem úgy fogalmaznak meg, hogy arra csak egy lehetséges jó válasz legyen, hanem úgy, hogy közös gondolkodásra serkentsen, akkor minden gyerek fontossá válik, mert hozzátehet valamit a többiek tudásához.
Az együttműködésre alapozó kiscsoportos osztálytermi munka során a tanár nem az egész osztálynak tesz fel egy kérdést és várja a válaszolni tudók jelentkezését, hanem olyan feladatot ad, ami közös kutatómunkát, a különböző szempontok közötti értelmes vitát, párbeszédet feltételez. Nem arra kíváncsi, hogy ki a legokosabb, hanem arra, hogy a csoport egésze milyen többletet hozhat létre az egyéni erőfeszítéssel szemben. Ebben a helyzetben a gyerekek hamar megtanulják, hogy a tanár mindannyiuk részvételére egyaránt számít, és hogy nem kell mindenkinek ugyanarra gondolnia ahhoz, hogy igaza legyen. Az együttműködésre alapozó tanulási helyzetekben még a félénkebb, vagy kevésbé gyors gondolkodású gyerekek is szívesen részt vesznek, hiszen nem a többiek ellenében kell szerepelniük, a megszégyenülés vagy alulmaradás veszélye minimális.

A nagybetűs élet persze, mint tudjuk, küzdelem. De hiba volna azt gondolni, hogy a harc mindig ember és ember között zajlik. A mások legyőzésénél jóval többször lenne szükségünk arra, hogy a saját lustaságunkon, figyelmetlenségünkön, korábban rögzült hibás logikánkon felül tudjunk kerekedni. Ebben pedig nem úgy szerezhetünk gyakorlatot, ha teljesítményünket másokéhoz mérjük, hanem úgy, ha saját magunkhoz képest igyekszünk fejlődni.

Képek forrása:

www.hp.com/products1/ servers/press/
www.tbch4kids.org/ back2school.htm

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek