Zene és képzőművészet
2006/05/28 12:26
1721 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Muszorgszkij egyetlen nagyszabású zongoraciklusát, az Egy kiállítás képeit a jó barát festő, építész, díszlettervező Viktor Hartmann posztumusz (halála utáni) kiállítása ihlette. A tárlatot Hartmann halála után egy évvel, 1874 február-márciusában rendezték a szentpétervári Képzőművészeti Akadémián.

Muszorgszkij egyetlen nagyszabású zongoraciklusát, az Egy kiállítás képeit a jó barát festő, építész, díszlettervező Viktor Hartmann posztumusz (halála utáni) kiállítása ihlette. A tárlatot Hartmann halála után egy évvel, 1874 február-márciusában rendezték a szentpétervári Képzőművészeti Akadémián. A nem túl jelentős táj- és zsánerképek, vázlatok a zeneszerzőből - rá jellemző módon - az emberi élet, az emberi pszichikum, a népi képzeletvilág csodálatosan színes, szemléletes, találó zenei megfogalmazásait váltották ki, az életművében addig és azután alig használt médium, a zongora nyelvén. A kompozíció zongorastílusa Schumann hatásának nyomait viseli, s a különböző karakterdarabok ciklussá fűzésének elve is rokon Schumann ilyenfajta zongoraműveivel, maga a zene azonban jellegzetesen orosz.

A bevezető dallam, a Promenade (Séta) még ötször visszatér a mű folyamán más-más hangnemben és feldolgozásban; összefűzi és elválasztja a különböző karakterű tételeket, zenei formát biztosít, s hangulati változásai a kiállítás nézőjének reflexióit tükrözik. A tíz tétel tizenegynéhány Hartmann-kép nyomán készült. Ezek közül csak hat kép maradt ránk, de a Hartmann műveit leíró katalógus némileg informál a többi alkotásról is. Muszorgszkij 1874-ben írta azt a zongoraciklusát, amelyet elhunyt festő barátja, Viktor Hartman emlékkiállítása ihletett. A sokarcú, szellemes sorozat összekötő Séta című tételeiben a zeneszerző mintegy önmagát rajzolta meg, amint a kiállítás különböző hangulatú képei között járkál. A ragyogó zongoradarab adekvát zenekari feldolgozása Maurice Ravel nevéhez fűződik.

A kiállítás egyes képei a következők: Gnóm (Groteszk-fájdalmas rajz az esetlenül mozgó törpéről); Ódon kastély (trubadúr zengi szerenádját az olasz várkastély ablaka alatt, dallamának az olaszos ritmika ellenére is keleties ízét a bővített másodhangközök kölcsönzik); Tuileriák (a téren játszadozó gyermekek); Bydlo (nehézkesen baktató ökrösszekér): Kis csibék tánca a tojáshéjban (ezt a rajzot Szerov Trylby című balettje ihlette); Samuel Goldenberg és Smüle (egy gazdag és egy szegény lengyel zsidó tragikomikus párbeszéde); A limoges-i piac (civakodó kofák vidám zsibongása); Katakombák (a katakombák kísérteties látomása, a képen Hartman önmagát is ábrázolta, lámpással kezében a sírok között); Halottakkal a halottak nyelvén (Hartman sorra szólítja a koponyákat, amelyek belsejében fény gyullad fel); Baba Jaga kunyhója (az orosz népmesék vasorrú bábájának kacsalábon forgó háza és a lármás boszorkányszombat); A kijevi nagykapu (diadalmas orosz népi hangú finálé).

Linkek

Csatlakozz hozzánk!

Ajánljuk

European Schoolnet Academy Ingyenes online tanfolyamok tanároknak
School Education Gateway Ingyenes tanfolyamok és sok más tanárok számára
ENABLE pilot Program iskoláknak a bullying ellen
eBiztonság Minősítés Minősítési rendszer oktatási intézményeknek