Ozirisz földjén – szavazz a legjobbakra! - 2. forduló

A hagyomány szerint Ozirisz tanította meg az ókori egyiptomiakat a földművelésre, neki köszönhették a civilizáció létrejöttét, és hitük szerint Ozirisszá válva nyertek örök életet. A Szépművészeti Múzeum egyiptomi vetélkedője azért róla nyerte nevét, mert az ő földjén kialakult kultúra tárgyi emlékeit, szellemi örökségét dolgozza fel.

Az egyiptomi program részeként megrendezésre kerülő vetélkedő idén az agyagművesség és domborműkészítés tanulmányozását tűzte ki célul, melyben ismét gyermekek kalandjait elmesélő történetek segítenek a csapatoknak.

A vetélkedő 3 fordulóból áll, és döntővel zárul, ahol 10 csapat mérheti majd össze tudását május 25-én, a Szépművészeti Múzeum épületében. A döntőn jelen lesz Tóth József Füles, akit először karikatúrái majd a fotó és grafika együttes alkalmazásával létrehozott reklámfényképei tettek híressé.

A jelentkezők a tanév folyamán háromszor kaptak feladatsorokat. Ezen az oldalon a mindhárom forduló alkotásaira szavazhatsz. Itt következnek az első fordulóra beküldött munkák. Rövidesen láthatod majd a 2. és 3. forduló eredményeit is. A legtöbb szavazatot kapott csapat értékes különdíjban részesül!

Helyhiány miatt nem tudunk mindent bemutatni, a pályázatok teljes anyaga elérhető vagy letöltehető innen:

Abüdosz népe

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Drága hitvesem!

Messzi földről írok neked. Szeretve tisztelt uralkodónk, élet, üdv, egészség neki! távoli tájakra vezetett minket. Az Eufrátesz-vidék felső részén, Naharina földjén járunk. Furcsa idegen világ ez, idegen emberek, ismeretlen lények földje. Uralkodónk fényes győzelmet aratott ellenségei felett, bevette Ni várát. Utána tovább vonultunk észak felé, és egy elhagyatott, vad vidékre kerültünk. Épp sátrainkban pihenünk egy végtelennek tűnő, fáradságos nap után. Egy hihetetlen kalandban volt részem, drága feleségem, amellyel dicsőséget szereztem nevemnek. Megmentettem szeretve tisztelt fáraónk életét!

Ez a vidék nagyon kopár és száraz. Harmadnapra fogytán volt a vizünk, kutat vagy forrást kellett találnunk. Urunk parancsára szétküldtem embereimet, keressenek itatóhelyet. Kora este tért vissza az egyik hírnök, hogy egy hatalmas vizesgödörre bukkant, nem messze táborunktól. Rengeteg friss nyom mutatja, hogy elefántok járnak oda inni. Hajnalban biztos találunk ott néhányat. Gyorsan uralkodónk elé siettem a hírrel. A ritka állatoknak és a kincseket érő agyaraknak reménye felébresztette fáraónk vadászszenvedélyét. Parancsára legjobb harcosaiból csapatot szerveztem, és kora hajnalban vadászatra indultunk. Óvatosan közelítettük meg az itatóhelyet. Már messziről hallottuk az elefántcsorda zaját. Figyelni kellett a szélirányra, mert kiváló a szaglásuk. Ha megriadnak, végünk. Homokot pergettem ki ujjaim közül, így kémleltem a szelet.

A víznél hatalmas elefántcsorda ivott, lehettek vagy százan. Egy hatalmas bika tűnt ki az elefántok közül óriási méreteivel. Szélcsend volt. Óva intettem urunkat, hogy ne csapjon zajt, mert megriadnak, és oda a zsákmány, vagy az életünk. Dicső fáraónk, élet, üdv, egészség neki! azonban elfeledte intelmem, felugrott, és nagy hangon parancsot adott a támadásra. Az a sok harcos ordítva zúdult le a domboldalról. Mivel szinte körbezártuk őket, menekülni, elfutni nem tudtak. Ellenünk fordultak! A harcosaink bátran törtek előre dárdáikkal, harci fegyvereikkel, és pontosan célozva sorra döntötték le a hatalmas állatokat. Dicső fáraónk is, élet, üdv, egészség neki! kivette részét a vadászatból! Sorra döfte le az állatokat. Azonban az a hatalmas vezérbika, amely hihetetlen erejével tombolt, és ormányával, mellső lábaival tiporta el a katonákat, urunk közelébe ért. Felkapta hatalmas fejét, felé fordult, és egyenesen nekirontott! Az utolsó pillanatban értem oda. Hogy uram életét mentsem, hatalmas csapást mértem rá kardommal. Lemetszettem a dühös óriásbika ormányát. Csak úgy áradt belőle a vér, mindenfelé folyt. Azonban nem volt halálos a sérülés. Sőt, még jobban feldühítette. Felém támadt, utolsó erejével engem akart eltiporni. Elfutottam a sziklák közé, ahová már nem volt ereje utánam jönni. Összeesett. Még élt, amikor kimetszettem hatalmas agyarát. Urunk az isteneknek hála, nem sérült meg. Ahogy visszaértem, hívatott, és megköszönte, hogy kockáztattam miatta az életemet. Őfelsége, élet, üdv, egészség neki! arannyal jutalmazott meg, és három viselet ruhával.Szeretett családom! Büszkék lehettek rám!

Megmentettem fáraónk életét! Egy pillanatig reád gondoltam, imádott hitvesem, és születendő fiunkra, de nem tétovázhattam. Bocsásd meg, hogy ilyen meggondolatlan voltam. De az én életem nem számít. Csak egy porszem vagyok a sivatag homokjában. Fáraónk élete mindennél értékesebb. Megtettem kötelességemet, életem áldoztam Őfelségéért. Az isteneknek hála, megmenekültem.

Adrenalin

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Amenemhab levele családjához

Kedves apám, anyám, testvéreim!

Napokkal ezelőtt fáraóm, élet, üdv, egészség neki!, felszólított engem, hogy segítségére legyek egy hatalmas vadászatban. Isteneink áldásáért könyörögtünk a szerencsés zsákmányszerzéshez, hogy dicsőséggel térjünk haza, és hogy élelmet adjunk a népünknek. Pirkadatkor indultunk utunkra a végtelen sivatagon keresztül. Órák óta gyalogoltunk, mikor hirtelenjében egy óriási elefántcsordával találtuk szembe magunkat. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű a harc a nagyvadakkal, mégsem futamodtunk meg. Mikor már éreztük, hogy elveszítjük a küzdelmet, abban a pillanatban az istenek természetfeletti erőkkel ruháztak fel minket, így sikerült felülkerekednünk a veszedelmes állatokon. Sok bajtársunk életét vesztette, ám fáraóm, élet, üdv, egészség neki!, velem együtt megmenekült. Mikor hazaértünk, dicsőítő énekkel és tánccal ünnepeltek bennünket. Felejthetetlen kaland volt!

Aszúszemek

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Amenemhab levele

Őfelségével, üdv, egészség neki, Nyában vadásztunk 120 törpeelefántra, melyeket csak az agyaraik miatt vadásztunk le. Királyom élet, üdv, egészség neki! Azt kérte, hogy végre valami izgalmas vadászat legyen, mert már unja. Sokat gondolkodtam, és fohászkodtam az istenekhez, segítsenek! Mi lehet az, ami méltó királyom vadászkedvéhez? Valami olyan, ami felpezsdíti a vért, de szívszorító hatású is…? Az elefántok már nagyságuk miatt is veszélyesek, fegyvereink hatása, mint szúnyogcsípés számukra. Az elefántok egy csoportba terelése is sok emberem életébe került, de most, hogy a hajtók megriasztották a csapatot, megsebezve a vezérbikát, félelmetes dübörgéssel verte fel a port a száguldó csorda. Mi még messze voltunk a veszélytől, de már látszott fáraóm arcán az izgalommal telt várakozás. Intett a hajtónak, aki a lovak közé csapott, és a harci kocsi megindult a csorda irányába. A lovak örült vágtával tartottak előre mintha nem látnák micsoda erő, tornyosul előttük. A Fáraó már a nyílvesszőt vette elő és készült a lövésre, amikor egy dühöt nőstény elefánt oldal irányból támadt a kocsira a lovak hirtelen irányt váltottak és a meglepett hajtó a kerekek alá zuhant és a Fáraó is csak nagy nehezen tudott meg kapaszkodni és lábai már aföldet súrolták. Csak a szememmel intettem a hajtómnak és ő már tudta is a dolgát, harci vágtával iramodtunk utána a másik a négy kocsi kiegészítve a gyalogos íjászokkal, nyílzáporral fékezték meg a vadakat. Eközben utolértük Fáraóm száguldó kocsiját és átsegítettem az én kocsimra és kezébe nyomtam az íjamat. Fáraóm üdv, egészség neki erőre kapva rögtön megcélozta az egyik bikát, és néhány nyíllövéssel leterítette. Majd leugorva a szekérről a lándzsájával szúrta szíven a bikát. Elégedetten szemlélte a bikaagyarát ilyen szép zsákmány ekkora küzdelem és életveszély árán még soha sem került a markunkba. Miután vége lett a vadászatnak megjutalmazott 3 zacskó arannyal és 3 ruhával. Én csak azt remélem, máskor nem nekem fogja adni a vadászat szervezését hanem másnak…

Egyiptom gyermekei

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Üdv nektek!

Egy napon, mikor a Két Ország népére új hajnal virradt, nagy vadászatra indultam őfelsége, Felső- és Alsó Egyiptom királya, Thotmesz Neferheperu Menheperré, élet, üdv, egészség neki! kíséretében. Korán útra keltünk, Ré, a Két Horizont Hórusza csak nemrég kezdte égi útját az Évmilliók Bárkáján, mivel a vadászatot megelőző napon a fáraó, élet, üdv, egészség neki! igen kedvező álmot látott, amely nagy zsákmányt jövendölt neki.

Soká éljen Hórusz, az erős bika, aki felragyog az igazságban, a két Úrnő, aki megszilárdítja a törvényt és megbékélteti a Két Földet, az Arany Hórusz, erős karú, Mitanni eltiprója, Felső- és Alsó Egyiptom királya, Thotmesz Menheperré, éljen! Alázatos szolgája, Amenemhab láttam azt a kiváló tettet, amit a Két Ország ura Nyjben tett, rengeteg elefántot ejtett el agyaruk miatt. Én szálltam szembe a legnagyobbal, amely Őfelsége, élet, üdv, egészség neki! ellen fordult.

A dolog úgy történt, hogy az előretörő dárdások a megriadt és békés legelészésük közben megzavart állatokat üldözni kezdték, mire a felbőszült vezérelefánt egyenesen Thotmesz Neferheperu Menheperré fáraónak, élet, üdv, egészség neki! rohant. Az utolsó pillanatban kardommal a támadó elefántbika ormányát átvágva magam ellen ingereltem a vadállatot.

Az elefánt, noha erősen vérzett, utánam iramodott, úgyhogy kénytelen voltam egy közeli folyó sziklái közé menekülni. Egy ideig azt hittem, ott fog a végzet utolérni, noha egy jóslat szerint hosszú éveim vannak még hátra, míg Jaru mezejére kell távoznom. Végül szerencsésen megmenekültem, Őfelsége, élet, üdv, egészség neki! arannyal jutalmazott meg és három viselet ruhával.

Elhatároztam, hogy e nap történéseit sírhelyem falára is felvésetem, oly büszke vagyok rá, hogy a Két Ország királyának, élet, üdv, egészség neki!, életét megmenthettem. Tettem nem mérhető Thotmesz Menheperré, élet, üdv, egészség neki! hősiességéhez, ki 120 elefántot ejtett el a vadászat alkalmával.

Soha nem cselekedett hasonlót még király az isten óta, aki először ragadta meg Felső-Egyiptom fehér koronáját, élet, üdv, egészség neki!

Remélem, jól megy sorotok és hamarosan felkereshetlek titeket. Semu évszak második hónapjában, a völgy gyönyörű ünnepén mindenképpen szeretnék hazalátogatni.

Szerető fiatok, Amenemhab

Hórusz szeme

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Kedves Szüleim!

Képzeljétek mi történt velem, olvassátok el ezt a történetet, amire én nagyon büszke vagyok.Mint a fáraó legjobb tábornoka, meghívott engem a kedvenc szórakozására, a vadászatra. Nem ám akármilyen vadászatra, elefántvadászatra. Elfogadtam a meghívást és örömmel vártam azt a napot.

Mentem III. Thutmoszisz fáraóhoz a kijelölt napon. Már jól felszerelt lovak álltak az udvarban. Volt ott egy fél tucat hajítófa, hogyha egy szép madár az utunkba esne, legyen mit megsütnünk vacsorára. De ám íjjakkal és nyilakkal is fel voltunk szerelkezve. Ekkor megjelent a fáraó, nyeregbe szálltunk és elindultunk. Egy százhúsz fős elefántcsordát kerestünk, de nem kellett sokáig várnunk, mert hamar meghallottuk a robajt, amivel közeledtek. Kikövetkeztettük, hogy merre haladnak az elefántok, és az útjukba ástunk egy gödröt, majd lefedtük, hogy ne lehessen észrevenni. Sajnos azonban a csapda elé kúszott egy kígyó, és elijesztette az elefántokat. Letértek a gödörhöz vezető útról és ijedten menekültek.

Mivel láttam a fáraó csalódottságát, gyorsan kieszeltem egy tervet. El is mondtam a fáraónak a tervem, ő meg örömmel fogadta. Kettéosztottuk a csapatot, az egyik fele az elefántok mögé lopódzott, a maradék meg elrejtőzött a Nílus melletti mocsárnál. Az elefántok mögött lévő csapat a terv szerint elkezdte nagy robajjal bekergetni az állatokat a mocsárba. Szerencsére az állatok nem vették észre az ingoványos területet, így könnyűszerrel hozzáférhettünk az agyaraikhoz.

Egy nappal a vadászat után hívatott a fáraó. Meg is jelentem nála nyomban. Megdicsért remek ötletemért, ügyességemért, ezen felül megköszönte, hogy vele vadásztam. Megajándékozott három viselet ruhával és tömérdek arannyal. Édes Szüleim, remélem, hamar megérkezik hozzátok a három láda arany, amit küldtem Nektek. Éljetek egészségben, és lássátok el magatokat bőségesen!

Szerető fiatok: Amenemhab

Hupikék múmiák

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Kedves családom!

A mi fáraónk nagyon szeret vadászni, mint tudjuk. Segítettem neki a stratégiát kitalálni, hogy hogy tudná bekeríteni az elefántcsordát. 120 elefántot kellett tőrbe csalni és ezt úgy, hogy közben ne sérüljünk meg. De III. Thutmoszisz fáraó nagyon bátor akár azt is kijelenthetem, hogy a világ legbátrabb fáraója. Mikor kiértünk a terepre nagyon meglepő volt látni a sok törpe ázsiai elefántot, hogy épp isznak a Nílusból és leveleket eszegetnek. Mikor rájuk rontottunk nagyon bedühödtek. A fáraó ekkor sem hátrált meg, bátran szembeszállt velük. Ádázan lőtte az elefántokat, és már a felét lelőtte, mikor az egyik hátulról majdnem felöklelte, de én hősiesen előrántottam a kardom és levágtam a fejét. Ezután hamar vége lett a vadászatnak és a fáraó hálája jeléül kinevezett.

Nagyon hiányoztok nekem, a nővéremet és öcsémet pedig csókolom.

Üdvözlettel: fiatok

Ízisz

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Drága Szüleim!

Hogy vagytok? Atyám kigyógyultál-e betegségedből, és Te, Anyám, hogy szolgál az egészséged? Hamarosan meglátogatlak benneteket, de addig is elmesélem Nektek legutóbbi vadászatomat.

Már írtam a nagy megtiszteltetésről, hogy magával a nagy III. Tuthmoszisz fáraóval – a nagy Ré tartsa meg! – vadászhatok. Legutóbb Nityben voltunk és százhúsz elefántot üldöztünk.

Szórakozásból, és persze, hogy az agyarak őfelsége ékei legyenek. A jó szerencse mellénk állt, és már az elején elejtettünk több elefántot. A pompás állatoknak az utolsó tőrdöfést mindig a Fáraó – a nagy Ré tartsa meg! – adta.

Míg az elején inkább a puszta sivatagban vadásztunk, lassan beüldöztük őket a szűk sziklák közé. Ott meg sikeresebbek voltunk, ámde egyszer csak én és őfelsége véletlenül letértünk a csapat útjáról. Nem találtuk a kíséretet és védtelenek voltunk a szűk sziklák között. Kissé aggódtunk, hátha ezt az elefántok is észreveszik, de ez szerencsére nem történt meg. A csapatot is hamar megtaláltuk és a vadászat után az a megtiszteltetés ért, hogy vacsoránál a Fáraó – a nagy Ré tartsa meg! –jobbján ülhettem és a beszédében is megemlített. Ennél többet egy tábornok nem is remélhet.

Ígéreteimet betartva hamarosan megyek hozzátok.

Addig is ölel:

Szerető fiatok, Amenenhab

Napistennők

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Drága Szüleim!

Remélem, levelem jó egészségben talál benneteket és büszkeséggel olvassátok majd e sorokat. Hihetetlen vadászkalandomat szeretném megosztani veletek, amit dicső és halhatatlan urunk oldalán élhettem át a napokban.

Uram és éltetőm, őfelsége, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, a hős III. Thutmoszisz fáraó, élet, üdv, egészség neki!, a vadászat harmadik napján Niy vizénél azt parancsolta nekem, hogy a sok leterített oroszlán, gazella és antilop után hajtsak fel neki egy nagyobb abucsordát. Kiváló vadászaim és a fáraó különleges agarai segítségével hamarosan rá is bukkantunk egy óriási, 120 fős csordára. Hiába próbáltam rábeszélni arra a fáraót, élet, üdv, egészség neki! , hogy az elefántok egy részét leválasztva csak egy kisebb csapattal küzdjünk meg. Amikor meghallotta, milyen fenséges csorda tartózkodik a közelben, mintha megszállottság vett volna rajta erőt és azt mondta:

„Soha nem tett hasonlót még király, az isten óta, aki először ragadta meg Felső-Egyiptom fehér koronáját.”Vagy 120 pár agyarral térek haza vagy eggyel sem.

Amon-Ré azonban, aki nagyon kedvelheti urunkat, élet, üdv, egészség neki!, most is – mint annyiszor már – segítségünkre sietett. Ő irányított engem, hatékony tervének az útján, mert hetek óta tartó szárazsággal megapasztotta a Niy vizét és „egyesítette nekem a fekete földet és vörös földet, és amit a nap körbejár körülöttem.”

Hű embereimmel csapdát állítottunk az elefántoknak. Pirkadat előtt a kemet mindkét oldalán fáklyákkal tüzeket gyújtottunk, melyek fényükkel a zátonyos folyómeder mentén egy egyre keskenyedő csatornát jelöltek ki. Amikor mindenki a helyén volt, ketten dobokkal és kürtökkel felriasztották a még szendergő csordát. A következő pillanatban pokoli dobogás és trombitálás verte fel Széth birodalmát. A megriadt csorda hihetetlen gyorsasággal indult meg a zajjal ellentétes irányba, a tüzekkel szegélyezett csatorna felé. Körülbelül félmérföldnyire tőlünk sötét tömeg hullámzott, hömpölygött felénk a síkon, száz ölnyi szélességben. Olyan volt, mint mikor a part közelében fölemelkedik egy roppant hullám, s harsogva tör előre a sziklák felé. A föld már remegett a szörnyű csorda dobogó lábaitól, a bőgés pedig irtózatos, vérfagyasztó lett: a száz vastagbőrű egyszerre trombitált, s ez a fülrepesztő hangverseny olybá tűnt, mintha száz meg száz vadászkürtöt tele tüdőből egyszerre fújtak volna meg.

A csapda bevált. A zajtól megriadt, de a tűztől is félő állatok megnyúlt ékként rohantak előre az egyre szűkülő folyómederben. A csorda elején már csak két-három állat fért el fej-fej mellett haladva, amikor elérték a folyó zátonyos szakaszát, ahol az alacsony vízállás miatt méteres sziklák állták útjukat. A megbotlott elefántok egyensúlyukat veszítve egymás után buktak fel és dőltek el, a mögöttük haladók egy része pedig menthetetlenül beléjük rohant és agyontaposta őket. Ekkor körbefogtuk az egymásra torlódott csordát és a fáraó, élet, üdv, egészség neki!, parancsára egyszerre több irányból támadtuk meg azt. Dárdák s nyílvesszők fúródtak bele az állatok testébe, így azok fejvesztve, riadtan előre-hátra szaladgáltak, de nem menekülhettek.

Ekkor én szálltam szembe a legnagyobbal, amely Őfelsége, élet, üdv, egészség, neki! ellen harcolt. A borzasztó állat ormányát az égnek emelte a végét bekunkorítva, fülei elálltak és megmerevedtek, a farkával körbecsapkodva ágaskodott. Az eleje, mintha megnőtt volna, az izgalomtól hörgött, zihált, dohogott meg bőgött, és feltartóztathatatlanul nyomult támadója felé. A vízben álltam, két szikla között, amint jól irányzott dárdám erejével leterítettem a felbőszült fenevadat. Heper felkelő sugarai már a fáraó, élet, üdv, egészség, neki! dicsőségét hirdették. Miután levágtuk a kiterített állatok agyarait, haza indultunk a páratlan trófeákkal.

Bátorságomért „Őfelsége arannyal jutalmazott meg, és 3 viselet ruhával.”A jutalom egy részét hálából felajánlom Ámon-Ré ünnepén áldozati ajándékul. Kérlek benneteket, ti is hasonlóképpen cselekedjetek!

Sokszor ölel benneteket szerető fiatok:

Amenemhab.

Nefertiti gyermekei

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Drága szeretteim!

Nagyon hiányoztok, jó volna veletek lenni, de azért nem szeretnék panaszkodni sem, mert rengeteg érdekes dolog történik velem mostanában. A napok gyorsan telnek, mint tudjátok Őfelségének, élet, üdv, egészség neki! kedvenc időtöltése a vadászat, ezért gyakran kimegyünk a sivatagba nagyvadra vadászni.

A minap Niy vizénél várakoztunk Őfelsége III. Thutmoszisz fáraó, élet, üdv, egészség neki!, és Egyiptom előkelőségei, amikor hirtelen egy 120 fős elefántcsordát pillantottunk meg. Őfelsége, élet, üdv, egészség neki! megparancsolta nekem, hogy felhajtsam a csordát. Felségem bátran harcolt ellenük, soha nem tett hasonlót még király, az isten óta, aki először ragadta meg Felső-Egyiptom fehér koronáját. Egyszer csak a szikrázó napsütésben megpillantottam egy hatalmas elefántot amint Őfelsége, élet, üdv, egészség neki! felé rohan. Nem tétováztam kettejük közé álltam, kinyújtottam kardomat és az elefánt belerohan és elterült a földön. Felségem nagylelkűen aranyat és három viseleti ruhát ígért jutalmul, amiért megmentettem életét. A küzdelem az elefántokkal nagyon hosszú ideig tartott. Már ránk esteledett, az est hűvössé vált de mi semmit nem éreztünk ebből. Ekkor váratlanul egy újabb elefánt támadott Őfelségére, élet, üdv, egészség neki!. Igyekeztem végig felségem mellett maradni, így most is a közelében voltam és talán lélekjelenlétemnek köszönheti felségem, hogy az elefánt nem vetette földre és nem tett kárt benne. Már másodjára mentettem meg aznap életét, igaz én súlyosan megsebesültem.

Megdicsérte bátorságomat és ismét jutalmat ígért, most már öt viseleti ruhát. Az elefántcsordát teljes egészében megsemmisítettük, csak egy elefántborjú élte túl, amelyet felségem hazavitt az udvarába a többi idegen népektől ajándékba kapott állatok mellé. Rengeteg trófeát vittünk aznap haza, szebbnél szebb agyarakat amellyel felségem elkápráztathatja majd idegen vendégeit.

Dicsekvés nélkül mondhatom Atyám, Amon-Rének köszönhetően ez a nap volt életem legjobbja. Végig az ő terve szerint cselekedtem, aki irányított engem, hatékony tervének az útján. Egyesítette nekem a fekete földet és vörös földet, és amit a nap körbejár körülöttem. Szerencsés embernek mondhatom magam, hogy Őfelsége, élet, üdv, egészség neki! mellett tevékenykedhetek és remélem ti is büszkék vagytok rám kedves családom.

Üdvözöllek titeket innen a messzi távolból

a ti Amenemhabotok.

Ozirisz gyermekei

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Kedves családom

El nem hinnétek mi történt velem.

Én és Ramszesz a vadászok és katonái elmentünk vadászni (ebben a kutyái is segítettek.

Mikor elindultunk azonnal felkiáltott egy barátunk mert meglátott egy sivatagi démont távol is maradtunk az érdekes lénytől. De az idegen utána eredt és megpróbálta levadászni ami nem sikerült közben megnézte, hogy meg van-e még a fáraónak hozott levél. Amikor megmentői megérkeztek megitatták, elvezették a városba.

Ptah szolgái

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A nagy vadászat

Én, Amenemhab gazdámmal, a fáraóval, élet, üdv, egészség neki! elmentünk vadászni. Fogtunk egy városi szekeret, melyre felraktuk harci felszerelésünket. Két szép lovat választottunk, befogtuk a kocsi elé. A nagy útra sok vizestömlőt vittünk magunkkal.

Jó ideje úton voltunk, nagyon messze jártunk városunktól, de még nem kedvezett nekünk a vadászszerencse. Már vissza akartunk fordulni, egyszer csak megláttunk egy antilopot. Megálltunk, az állat éppen legelészett, és nem vett észre minket. Halkan kivettem a szekérből a nyilat, közelebb mentem az állathoz, céloztam és ellőttem a nyilamat. Az állat abban a pillanatban elterült. Odamentem az elejtett antilophoz, és felraktam a szekérre. Őfelsége, élet üdv, egészség neki! így szólt hozzám:

- Ügyes voltál Amenemhab!

- Semmiség volt az egész – válaszoltam.

Tovább folytattuk utunkat, hátha tudunk még zsákmány ejteni. Időközben nagyon megszomjaztunk, a vizünk pedig fogytán volt.

- Forduljunk vissza! – kértem kétségbeesetten.

- Még tarts ki egy kicsit! – válaszolta őfelsége, élet üdv, egészség neki!

Csak mentünk és mentünk… Már azt hittük, ott fogunk meghalni, mert minden vizünk elfogyott, ám még nagyon messze voltunk hazánktól. Egyszer csak mind a ketten a szomjúságtól és a kimerültségtől a kocsiról a földre szédültünk. Nem tudom, mennyi ideig feküdtünk aléltan a forró homokban, Su kertjében tértünk magunkhoz.

- Fáraóm, most hol vagyunk? – kérdeztem csodálkozva.

- Nem tudom – felelte ijedten parancsnokom, élet üdv, egészség neki.

Sejtelmes hang szólalt meg: - Az én kertemben vagytok. -, felelte Su.

- Su! Kérlek! Segíts rajtunk, szomjazunk!

- Most visszaküldelek benneteket a sivatagba. Meglátjátok, nem lesztek szomjasak. – válaszolta. Visszatértünk, és gyönyörű oázisban találtuk magunkat. Tömlőinket teletöltöttük az éltető vízzel. Hirtelen egy hatalmas elefántcsorda tartott felénk. Legalább százhúszan voltak. Odaértek hozzánk, és körbevettek bennünket.

- Fáraóm, ezek eltipornak minket! – Kiáltottam kétségbeesetten.

- Ne add meg magad, katona! Ré majd segít! Gyűjts erőt, és küzdj! – bátorított a fáraó, élet, üdv, egészség neki!

Kihúztam a kardom, és levágtam az egyik elefánt agyarát. Erre a többi állat megrémült és elmenekült, mi pedig hazavágtattunk.

Otthon a fáraó, élet üdv, egészség neki! megdicsért és megjutalmazott bátorságomért.

Ré gyermekei

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Drága Szüleim!

Nagyon régen írtam már nektek levelet, mert itt a fáraó mellett - élet, üdv, egészség neki! - igen elfoglalt vagyok. Alig egy hete érkeztem meg a hazámba a messzi Dzsáhiból hajóval. Este őfelsége, III. Thutmoszisz fáraó - élet, üdv, egészség neki! - vacsorát adott, ahol száz táncosnő szórakoztatta a sok vendéget. Nem volt időm sem kipihenni magam a fárasztó út után, amikor a fáraó vadászatra hívott.

Niy vizéhez indultunk. Már útközben elefántcsorda nyomaira bukkantunk. Nem kellett sokat mennünk, a távolban hamar megláttuk őket. Rengetegen voltak.

Bár ezek törpe elefántok, mégis hatalmas állatok. Még nekem is félelmetes volt szembeszállni velük. Amikor meghallották, hogy közeledünk feléjük, először futásnak eredtek. Mi addig kilőttük nyilainkat. Az elefántok megálltak, szembefordultak velünk. Azok az óriási állatok hatalmas agyaraikkal, támadásba lendültek. Nem kevés emberünket vesztettük el a csatában. Az egyik engem vett célba, és nagy sebességgel rohant felém. Szerencsémre a fáraó - élet, üdv, egészség neki! - dárdájával pontosan az elefánt nyakát találta el, amitől az állat meglepődött, ránézett és elernyedt végtagokkal a földre zuhant. A többiek nem voltak ilyen szerencsések. Sokukat az elefántok eltaposták, agyaraikkal felnyársalták, ormányukkal fellöktek. A fáraó derekasan küzdött, szekeréről kardját jobbra is, balra is, egy-egy állatba döfte, dárdáját is sűrűn használta, pedig a csata hevében a lova is megsérült, és földön állva védte magát és vadászait. Százhúsz elefánt került végül terítékre.

Emberáldozattal bár, de csodálatos vadászatot éltünk meg.

Ne féltsetek engem, Amon-Ré mindig velem van!

Üdvözöl hű fiatok:

Amenemhab

Ré ragyogása

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Kedves Feleségem és Gyermekeim!

Most egy kiváló tettről írok nektek levelemben, amit a Két ország ura Niy-ben tett: 120 elefántot ejtett el agyaruk miatt. De ezt könnyebb leírni, mint véghezvinni. Kezdem is az elején, seregünk épp pihenőt tartott, amikor a közeli vadonban legelésző állatcsordát pillantottunk meg. Különös állatok roppant tömegét, mintha valaki vízilovakat hajtott volna egy erdőbe és agyarat meg nagy füleket ragasztott volna rájuk. Egészen ártalmatlanoknak tűntek, ahogy legelésztek. Ormányuk hosszúra nőtt, azzal csipkedték le a táplálékot, majd tették a szájukba. Őfelségét örömmel töltötte el, hogy Amon-Ré az útjába terelte ezeket a különleges állatokat. Szívében úgy gondolta, Isteni Atyja terve szerint cselekszik, ha vadászatot tart. Micsoda pompás zsákmány, mennyi agyar, elefántcsont! Milyen nagyszerű lesz majd Őfelsége kincstárában és Uaszetben is örvendeznek majd Amon papjai az istennek juttatott ajándék láttán.

A vadászat elkezdődött, Őfelsége egymaga tört előre az elefántok sűrűjében. Dárdájával igyekezett ledöfni őket. Ám az eddig oly szelídnek tűnő állatok teljesen megváltoztak. Ormányuk a fejük fölé emelve fura hangot adtak, lomha mozgásuk gyorsra váltott, a kezdeti riadt menekülésük közben némelyik állat szembefordult támadóival. Bizony az egyik legveszedelmesebb ellenfél egy sebektől vérző, felbőszült elefánt. Őfelsége dárdája épp kettétört az egyik összeroskadó elefánt súlyától, ahogy alászorult, amikor a legnagyobb a fegyvertelenné vált Őfelségére rontott. Én szálltam vele szembe. Levágtam agyarát, amikor még élt, a vízben álltam, két szikla között, mert egész a vízig kellett hátrálnom a támadó állat elől, míg végre sikerült legyőznöm. A vadászat folytatódott. Őfelsége kísérői gyorsan újabb dárdát adtak Őfelsége kezébe, aki oly fáradhatatlanul harcolt az állatokkal, mintha maga az isteni Amon-Ré lenne. A vadászat elhúzódott egészen addig, míg Ré Bárkája nyugaton leszállni kezdett.

A katonák a vadászat végén összegyűjtötték az elejtett elefántokat. Az agyarakat kivágták és külön kupacba hordták, ahol a sereg írnoka gondosan feljegyezte őket. Közben a szakácsok már kezdték is a húst az ünnepi lakomára elkészíteni. Az írnok hamarosan jött Őfelségének jelenteni a zsákmányt: 120 elefántot ejtett el Őfelsége!

Mi többiek addig visszavonultunk, hogy megtisztálkodjunk a vértől, portól a Niy vízében, majd tiszta ruhát öltsünk az esti lakomához. Az este azonban nem csak finom falatokat hozott, Őfelsége maga elé hívatott és arannyal, 3 viselet ruhával ajándékozott meg. Őfelsége a hadjáratról feljegyzést készítő írnoknak rögtön lediktált egy szöveget, amit majdan feliratként kőbe akar vésetni ennek a napnak az emlékére. Erről az a gondolat jutott a szívembe, hogy a majdani síromban én is szeretném ennek a napnak az emlékét megörökíteni.

Kedveseim, az Istenek óvjanak benneteket!

Amenemhab

Ré szívének öröme

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Drága Szeretteim,

Izisz édes teje tápláljon benneteket és Ré ragyogása vidámítsa napjaitok. Legutóbb Őfelsége (élet, üdv, egészség neki!) sikeres hadjáratáról írhattam nektek, most egy izgalmakkal teli vadászatról számolok be. Niy vizeinél történt, hogy miután a várost bevettük egy vad vidékre tévedtünk. A felderítők egy hatalmas állatcsordáról hoztak hírt, mely a közelben legelészik. A beszámoló elég zavarosnak tűnt, elmondásuk alapján én bizony elképzelni sem tudtam azokat a fura állatokat. Őfelsége (élet, üdv, egészség neki!) úgy döntött, hogy vadászatot rendezünk az elejtésükre, maga akarta ezeket a furcsa teremtményeket elejteni Amon-Ré dicsőségére.

Ezért aztán meghagyta, hogy a sereg dárdákkal és íjakkal felszerelkezve kerüljön a csorda elé, hogy az állatok ne menekülhessenek el előle, míg ő fenséges karjaival le nem csap rájuk Én azon kevesek közé tartoztam, akik Őfelsége (élet, üdv, egészség neki!) mellett tartózkodhattak a vadászat idején.

Elindultunk a jelzett irányba, hamarosan meg is pillantottuk a legelésző állatokat. Hatalmas hullámzó szürke tömeg, amíg a szem ellát. Békésen legelték a füvet, tépkedték a fák leveleit. De el nem tudjátok képzelni, hogyan! Fejükből nőtt hatalmas egyetlen ujjal tekerték körül a füvet és ágat, majd egyetlen ügyes sodorintással már le is tépték, és lassú mozdulattal a szájukhoz vitték. Nagyon ostoba és lomha állatoknak tűntek. Testük nagyobb volt egy lóénál, de sokkal testesebb, füleik mint két nagy királyi legyező, úgy is mozgatták őket. Szemük apró pontocska, szinte alig látszott a fejükön. Oszlopszerű lábaikon lustán lépegettek. Elefántok, magyarázta Őfelségének (élet, üdv, egészség!) az egyik jól értesült kísérő, aki már Kúsban is megfordult. Én pedig ekkor meredtem rá a nagy ujj mellett kétoldalt lévő agyarakra. Hát innen nőnek ki! Eddig még csak Kústól kapott ajándékok között láttam, de élő állaton még sohasem. Valahogy rossz előérzetem támadt. Ezeket a békésen legelésző állatokat nézve szívembe az a gondolat hasított, hogy hányszor csapott be vadászként, katonaként már a szemem, az óvatosság pedig mindig megtérült. De nem volt idő a további gondolatokra, mert Őfelsége felajzotta íját, és már reppentek is egymás után sűrű, halálos esőként róla a nyílvesszők. De úgy tűnik, ezek az elefántok íjjal nem könnyen elejthetők, mert akadt közöttük olyan is, amelyből négy-öt nyílvessző is kiállt, ám mégsem terítette le őket. Ellenkezőleg, a békés állatok egészen megvadultak tőle, mintha darázs csípte volna őket. Az eddig lomha lábakról kiderült, hogy roppant gyors és váratlan rohamra képesek. Az a furcsa hatalmas ujj pedig veszedelmes is lehet. Őfelsége épp dárdát vetett az egyik állat szügyébe, amikor egy a többieknél nagyobb és vadabb bika rontott Őfelségére (élet, üdv, egészség neki!). Őfelsége fegyvereit hordozó segítőt az a furcsa ujj felkapta könnyű tollpiheként a levegőbe, majd a földhöz vágta, már tiportak is rajta azok az oszlopszerű lábak. De már fordult is a bika Őfelsége felé, akinél nem maradt több fegyver a tőrén kívül, a kíséret többi tagja pedig leszakadt az elefántok felbolydult tömegében. Gyorsan a kardommal átvágtam azt a furcsa ujjat, az állat megtorpant, a király helyett most már engem vett célba. Én pedig kétségbeesetten néztem gyorsan körül, merre is csalhatnám magam után ez a felbőszült vadállatot. A folyó sziklái felé vettem az irányt, a sziklák némi oltalmat adtak. Fáradt karommal egyre döftem, kaszaboltam az állat felé, hogy feltartóztassam vad rohamát. Végre az egyik szúrástól térdre rogyott. Még élt, mikor agyarait levágtam. Őfelsége (élet, üdv, egészség neki!) arannyal jutalmazott meg, és 3 viselet ruhával.

Úgy gondolom, hogy hazatérve újra beszélnem kell a sírom készítőivel, Őfelsége csodálatos vadászatát meg kell örökíteni, ahogy 120 elefántot ejtet el.

Bész tartsa távol tőletek a bajt és betegségeteket!

Amenemhab

Szerápisz

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Hőn szeretett feleségem és magzataim!

Ma reggel, amikor felkeltem csend volt és perzselő forróság, a levegő sem mozgott. A csöndet egyedül a szolgasereg mozgolódása zavarta meg. Őfelsége élet, üdv, egészség neki! is készülődött már a nagy vadászatra. Megparancsoltam a kutyákkal foglalkozó szolgáknak, hogy a fáraó élet, üdv, egészség neki! különleges agarait jól etessék meg és készítsék fel őket a hosszú és fárasztó napra. A többi szolgának pedig kiadtam, hogy ellenőrizzenek minden íjat és dárdát.

Már a Nap észak-keleti irányba állt mikor elindultunk. A táj sivár volt és iszonyú hőség köszöntött ránk. Őfelsége élet, üdv, egészség neki! éppen célba vett egy nyársas antilopot mikor a palotából jött a hírnök és megzavarta Őt. Ennél rosszabb hír nem is jöhetett volna: kiszöktek az ázsiai uralkodótól kapott törpe elefántok a karámból. Drága Asszonyom, képzelheted, hogy a fáraó élet, üdv, egészség neki! mily éktelen haragra gerjedt!! Azonnal parancsot adott a csorda felhajtására. Felderítőket küldetett az elefántok nyomába. Délutánra jött is a hír, hogy Niy vizénél megálltak az állatok inni. Alsó- és Felső-Egyiptom királya élet, üdv, egészség neki! atyja, Ré sugallatára azonnal neki indult bekeríteni a jószágokat. Megérkezvén a folyóhoz, a szolgák, a vadászok és a fáraó élet, üdv, egészség neki! különleges agaraival bekerítettük a mit sem sejtő elefántokat. Őfelsége nyílzáporba kezdett, erre a vadászok is elkezdték dobálni dárdáikkal, a szolgák elengedték a kutyákat. Az elefántok megzavarodva minden irányba trappolni kezdtek. Fedezékünkből csak lőttük és lőttük a nyilakat, míg már csak 1-2 eltévelyedett jószág maradt. De ők is elegek voltak ahhoz, hogy majdnem tragédiába torkollott a vadászat. Az egyik megszédült állat megindult felénk és Őfelsége élet, üdv, egészség neki! hatalmas és éles dárdájával szíven szúrta az elefántot, így megmentette az életemet!!

Felségem hősiesen megküzdött a maradék elefánttal szemben. Hazugság nélkül állíthatom, királyunk élet, üdv, egészség neki! ezen hőstettével beírta magát Alsó- és Felső Egyiptom történetébe.

Már a Nap nyugati irányba fordult, mikor levelemet írom hozzád drága feleségem. A szívem még mindig hevesebben dobog ha belegondolok a mai nap történt eseményekbe.

Milliószor csókollak téged és a gyerekeket.

Férjed

Thot gyermekei

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Kedves feleségem, Mesiszisz!

Rég volt már alkalom arra, hogy írjak neked, pedig tudod, mennyire várod a híreket rólam. Őfelsége, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, III. Thutmoszisz (élet, üdv, egészség neki!) vadászni kívánt, el kellett kísérnem.

Drága uralkodónk országa gyönyörű és hatalmas, szemet kápráztató állatokat és növényeket láttam. Minden Őfelsége nagyságát dicsérte!

Ahogy Niv vizéhez értünk, porfelhő kerekedett. Nem ijedtünk meg, Őfelsége, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, III. Thutmoszisz (élet, üdv, egészség neki!) Ré bátorságát mutatta, így én is megnyugodtam. A porfelhő egyre gyorsabban közeledett hozzánk, fegyvereinkért nyúltunk, bármi jön is.

A felhőből 1, majd 2 és egyre több törpe ázsiai elefánt körvonala bontakozott ki! (Gondolom, most nevetsz, ugyan már, a törpe elefánt nem is nagy. Pedig tévedsz. Akár 4 királyi könyöknél is nagyobb lehet eg yilyan fenevad!)

Megkezdődött a harc, végeztem az első ormányossal! De egyre többen lettek. Mi csak szúrtunk és vágtunk, szúrtunk és vágtunk. A sivatag vérfolyóvá változott, az állatok tetemei halmokban álltak, de a csatának még nem volt vége.

Őfelsége, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, III. Thutmoszisz (élet, üdv, egészség neki!) úgy harcolt, mintha magát Amon-Rét láttam volna.! Isteni látványt nyújtott! Az elefánthalom tetején állva harcolt, teste vérben és Napisten fényében fürdött.

A végén egy elefánt maradt, Urunk kegyesen megengedte, hogy vele harcolhassak, így közösen támadtunk a fenevadra. Az elefánt először csak körbe- körbe járt, majd ellenünk fordult. Ormányával csapkodott, agyarával szúrt és megpróbált eltaposni minket. Ekkor Urunk csodás harci taktikát eszelt ki. Kettéváltunk, ő elölről támadt, én megkerültem az elefántot és hátulról rontottam neki. Csak egy villanást láttam és Őfelsége, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, III. Thutmoszisz (élet, üdv, egészség neki!) kardja lecsapott, az állat holtan terült el. Győztünk!

Fényes győzelmet arattunk, a szolgák 120 elefánttetemet találtak. A sivatag közepén elefánthegy emelkedett!

Visszatérve a palotába Urunk, Felső- és Alsó-Egyiptom királya, III. Thutmoszisz (élet, üdv, egészség neki!) gazdagon megjutalmazott, de még nagyobb dicsőség, hogy a Napatában felállított faragott kőtábláján megörökítette a vadászatot és az én nevemet is feljegyeztette rá. Ekkora jutalmat nem is vártam! Köszönet neki!

Drága feleségem! Remélem, jól vagytok! Pahet vigyázzon rád! Gyermekeinket öleld meg helyettem is!

Bízom benne, hogy hamarosan én magam is megölelhetlek benneteket!

Szerető férjed: Amenemheb

Thot népe

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Drága Családom!

Hihetetlen dolgok sora történt velem, mióta nem találkoztunk. Ezek közül a legérdekesebb, egy vadászattal kezdődött. Ez nem egy közönséges vadászat volt, hanem a fáraó hívatott, hogy segítsek az ázsiai törpe elefántok keresésében. Harci kocsikkal útra keltünk . Elértük a Niy vizét , de már besötétedett . Másnap hajnalban elindultunk egy közeli itató felé . A dűnék között megpillantottuk az itatót , és ott az elefántokat. A fáraó azt parancsolta, hogy tereljük az állatokat felé. Mi elindultunk, de az elefántok megijedtek és a fáraóra támadtak. Ő egymaga kevés volt a 120 elefánttal szemben. Én ekkor az elefántok elé ugrottam, elővettem a dárdámat, és leszúrtam a csordájuk vezérét. Ekkor már megérkeztek a katonák és körbevették a csordát. Ekkor egy csodálatos dolog történt: uralkodónk, Ré fia áldás és igazság neki , mint egy arany Hórusz csapott le az elefántokra . Mind a 119-et megölte.

Kedveseim , én még ilyen csodát életemben nem láttam, ezért írtam nektek is a levelet. Könyörögjetek Bész istenhez, hogy Urunk élet, üdv és egészség neki, dicső helyének falára engem is felvésessen, hogy fiaim és feleségem büszke lehessen rám.

Amenemhab,a fáraó tábornoka

Thot taníványai

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Szeretett családom!

Dicsőséges vadászaton vehettem részt Ámon-Ré „örök hála neki!" segítségével. Remélem, e levél eljut hozzátok.

Ma egy olyan nehéz feladatot kellett teljesítenem, amit még a hadvezérségem idején még sohasem. A fáraó „élet, üdv, egészség neki!” öt legjobb vezírét - köztük engem is - vadászatra rendelt a Nílus partjához: 120 törpe elefánttal kellett megküzdenünk. Mivel az agyaruk értékes volt, a parancs úgy szólt: a lehető legtöbb elefántot el kell ejteni. Már hetek óta folytak az előkészületek. Először csapdákat állítattunk a rabszolgákkal. Mély gödröket ásattunk, majd éles lándzsákat állítattunk a mélyedésekbe és ezeket papirusz náddal takartuk le. A szolgák a mélyedések felé próbálták terelni az abukat, ám közülük sokat a rémült állatok agyontapostak. A csapdák ugyan megtették hatásukat, ám ezzel a módszerrel csupán pár elefántot sikerült elejteni, ezért új tervet kellett kidolgozni. Megindultunk mérgezett nyilainkkal az ekkor már megvadult csorda felé. Idomított agaraink segítségével rátámadtunk az elefántokra. Megkezdődött a harc. Javaslatomra öt különböző irányból támadtunk. Sajnos azonban nem számoltunk az állatok gyorsaságával, így jócskán lemaradtunk mögöttük. A közeli sziklákra felmászva tudtuk követni az elefántok mozgását. Idomított agaraink ismét segítségünkre voltak, mert egy szikla lábához terelték az állatokat. Mögöttük az agarakkal, előttük a felfegyverzett szolgák hadával vették fel a harcot. Mellettük a magas sziklafal, amely tetejéről nyilaztuk őket. A legtöbb nyílvessző halálos sebet ejtett az elefántokon. A szolgák lándzsája is sok vadat megsebesített, ám közülük többen odavesztek a vadászaton. Továbbiakban nem számíthattunk erejűkre. Agaraink száma is fogytán volt, mert oldalukat agyarukkal felhasították az állatok. Szerencsére már csak egyetlen elefánt maradt: a legnagyobb, a legerősebb, a leggyorsabb. Ez lehetett a vezér. A fáraó „élet, üdv, egészség neki!” ragaszkodott hozzá, hogy maga ejtse el. Óvatosan leereszkedett a szikláról, és mérgezett hegyű lándzsájával megközelítette a megvadult állatot. Az elefánt nekiiramodott, az agyarát előreszegezve megpróbálta felöklelni Őfelségét „élet, üdv, egészség neki!” aki gyorsabbnak bizonyult és elugrott előre. Azonban lándzsáját kiejtette kezéből. Ekkor gondolkodás nélkül, fenevad ellen törtem. Épp időben érkeztem, mert az elefánt úgy támadott, mint ha démon bújt volna belé. Gondolkodás nélkül a fáraó „élet, üdv, egészség neki!” és az elefánt közé vetettem magam. Szerencsére az állat elvétette a támadást és jobb oldali agyara beszorult egy sziklahasadékba, amit kétségbeesetten próbálta kirántani. Előkaptam az éles késemet, ám ebben a pillanatban egy meglazult szikladarab zuhant az állatra, mely ettől a földre dőlt. A beszorult agyara tőből kitört. A vonagló állat utolsó perceit élte, ezt kihasználva lecsaptam másik agyarát is. Hagytam elvérezni. A fáraóhoz „élet, üdve, egészség neki!” siettem és boldogan láttam, hogy nem sérült meg. Térdre borultam előtte és átnyújtottam neki a két elefánt agyarat, mutatva, hogy ez az ő zsákmánya.

A vadászkaland így szerencsésen véget ért. A fáraó „élet, üdv, egészség neki!” hálája jeléül, vendégül látta a vadászokat, amely nagy megtiszteltetés volt számunkra. A lakomán különféle gyümölcsöket, gabonából készült kenyérféléket és mártással elkészített vadhúst tálaltak fel a királyi módon díszített asztalokon. A fáraó „élet, üdv, egészség neki!” Megjutalmazott, annyi arannyal, amennyit a vezér elefánt agyara nyomott. Valamint három hímzett, redőzött, len vászon ágyékkötővel és faragott elefántcsonttal díszített bőrövvel. Ráadásul még három különlegesen finom anyagból készült köpenyt is kaptam. Ekkora megtiszteltetésre nem is számítottam. Alig vártam, hogy megoszthassam veletek örömömet.

Remélem, napjaitok gondtalanul telnek, adjatok hálát érte Ámon-Rének!

Üdvözlettel: Amenemhab

Írtam:

III. Amenhotep uralkodásának 10. évében, Semu(forróság) idejének Meszoré hónapjában

Uaszet gyermekei

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

A nagy veszély

Kedves Családom!

Elnézéseteket szeretném kérni, hogy az utóbbi időben nem adtam hírt magamról, de levelemet olvasva késlekedésemet biztosan megértitek majd. Tudjátok, hogy fáraóm, III. Tuthmoszisz (Menheperré) sok katonai expedíciót vezet idegen országokba, és nekem, mint az ő tábornokának számtalan veszélyes feladatom van. Királyomat a „vadtekintetű oroszlánnak” is nevezik, hiszen rendszeresen járunk nem kevés izgalmat jelentő vadászatokra. Három hónapja egy pompás gazellát ejtettünk el. Szobrászunk már kifaragta képmását, ennek a pompás gazellának, a Hathor-tácosok hangszereit díszíti. Sikerült még egy nagyobb csoport káma antilopot is befognunk, és már megszelídítésük is kezdetét vette.

Késlekedésem legfőbb oka pedig az a nagy veszély, amibe az elmúlt hónapban kerültem a szíriai Niy területén. Ne ijedjetek meg, mert nagyon erős és bátor voltam, de egy kicsit megsérültem, és úgy gondoltam, hogy csak akkor írok nektek, amikor már teljesen felépültem. Történt, hogy ezen az elhagyatott vad vidéken a Két ország ura véletlenül rábukkant egy elefántcsapatra. Ré parancsára felhajtottam Őfelsége, élet, üdv, egészség neki! számára az elefántcsordát. Képzeljétek el, hogy százhúsz elefántból állt ez a csorda, szebbnél szebbek voltak. Jellegzetes nagy fülüket, dudormentes homlokukat, kissé homorúan ívelt hátukat most közelről is megfigyelhettem. Felségem hősiesen küzdött az állatokkal, király még soha nem harcolt így és ennyi elefánttal. Korábban is megküzdöttünk kisebb-nagyobb elefántcsapattal, hiszen az agyaruk nagyon értékes, kincseket ér, még mindig nagy a kereslet irántuk. Lenyűgöző az elefántcsont finom szemcsés jellege, halványsárga színe, sima felülete, lágy fénye. Szobrászműhelyeinkben nagyon sok faragvány és dísztárgy készül elefántcsontból, különösen értékesek az elefántcsont-amulettek. Most azonban nagyon veszélyesnek bizonyult a vadászat, hisz’ maga fáraó is majdnem az életével fizetett vakmerőségéért. Amint a dárdások üldözni kezdték a legelésző állatokat, a felbőszült vezérelefánt, amelyik a legnagyobb volt az összes közül, fáraómnak rohant, aki sziklák között keresett menedéket. Az állat ekkor már több testrészén megsérült, ennek ellenére azonban még támadó erő tombolt benne. Hirtelen aztán én szálltam szembe a hatalmas állattal, és két szikla között, a vízben állva levágtam az agyarát. Nem is tudom, hogyan voltam erre képes, hiszen az állat ekkor még élt.

A nagy küzdelemben eltört a lábam és egy bordám, de mostanra már teljesen felépültem. Nagyon sokszor eszembe jutnak azonban azok a félelmetes percek, amikor az elefánttal harcoltam. Őfelsége nagyon hálás volt, amiért megmentettem az életét, és arannyal, valamint három viselet ruhával jutalmazott meg. Mindezeket egy lakoma keretében adta át nekem, ahol olyan három deciliteres márgás korsóból öntötték az ivótálkákba az italt, amilyenből otthon is csak egy van. Bízom benne, hogy otthon mindenki jó egészségnek örvend. A kámaantilop-vadászat után hamarosan én is hazatérhetek hozzátok egy kis időre.

Amenemhab

Újpesti Ízisz

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Mikor őfelségével, a fáraóval és hűséges embereivel vadászni utaztunk a Niy vizéhez, az alábbi történet játszódott le.

Miután megérkeztünk, a nagy vadászat előtt kipihentük magunkat, s nagy lakomát csaptunk. Másnap kora hajnalban a vadászat sikeresen kezdődött. Elejtettünk egy-két antilopot, gazellát. Innentől már nem jött vad a közelünkbe, mi sem találtunk. Elkezdtünk menni, menni, hátha találunk vadat, ezen a kietlen tájon. Igazunk volt, jó néhány kecskét, antilopot, gazellát s vadmarhát ejtettünk el. De itt sem jártunk nagyobb sikerrel, innen is elmenekültek a vadak. Aztán egy-két törpeelefánttal találkoztunk. Utána derült ki, hogy még százhúsz ilyen elefánt közeledik felénk. III. Thutmoszisz fáraó hősiesen harcolt az elefántokkal, úgy, mint ahogy az Ré fiához illik. De mit tehetett volna egy isten is ezek ellen a vadak ellen! Már néhány emberünk elesett, elefánt viszont alig. Ilyen erővel szemben nem sokáig tarthattunk volna ki, ha nem sugall nekem Ámon egy ötletet. Ez ötlet alapján, akik még életben maradtak, azokkal elkezdtünk futni, visszavonulni. Persze az elefántok nyomban űzőbe vettek minket. Találtunk egy fás területet. Oda magunk után csaltuk az elefántokat, és ők a fák rengetegében nem találtak meg minket, míg mi a hátuk mögött egy egész nagy csapatba tömörülve rájuk támadtunk, s néhány emberélet árán az elefántokat lemészároltuk. Miután megszámoltuk halottainkat, sebesültjeinket, akkor vettük észre, hogy bizony messze távolodtunk szálláshelyünktől. Aznap egész végig csak kutattuk, hogy lehet a kis város, ahol megszálltunk. Már egész este lehetett, mikor lámpások fényét pillantottuk meg. Kiderült, hogy a helyi földesúr nagyon óvott minket, s azt a feladatot bízta szolgáira, hogy keressenek meg minket, ha ugyan megtalálnak. Mikor ránk találtak, örvendeztek ők is és mi is. Kiderült nem messze vagyunk a városkától, s egy óra alatt odavezettek minket. Mindenki fáradt volt, s jó néhányan megsebesültek. Maga a fáraó is sebet kapott, de hála atyjának, Rének, nem súlyosat. Amint megérkeztünk, első kívánságunk az volt, hogy kipihenhessük ezt a vadászatot. Mikor reggel felébredtünk, sokan szerették volna tudni, hogy mi volt, hogy volt, mi történt a vadászaton. El is beszéltünk nekik mindent szép sorjában, de mikor végére értünk, már ugyancsak délre járt az idő. Ekkor nagy lakomával ünnepeltük a sikeres vadászatot. A fáraónak még ennyi temérdek elefántot nem sikerült elejtenie. Hatalmas dicsőség volt ez mind nekünk, mind a fáraónak.

Ez a története ennek az emlékezetes vadászatnak.

Újpesti Ozirisz

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Kedves családom!

Éppen vadászni mentünk Thutmoszisz fáraóval.Már elkeseredtünk,mert nem volt "kapás",de ekkor megjelent Ré,és megsegítette a királyt.Így legyőzték a 120 fős elefántcsordát.De ezen nagyon csodálkoztam,mert tudtommal azelőtt ilyet senki sem tett.A fáraó ezt mondta nekem: "Atyám,Amon-Ré...terve szerint cselekedtem,aki irányított engem,hatékony tervének az útján.Egyesítette nekem a fekete földet és a vörös földet,és amit a nap körbejár körülöttem".Azt is hozzátette,hogy ezt leírja valahova.Kiváncsían várom,ő hogy meséli el,de egy biztos én mindig segítem őt útjaim során.

Üdvözlettel:Amenemhab tábornok

Viema

2. forduló

Kézműves és rajz feladat

Irodalmi feladat

Drága családom!

Szeretnék elmesélni egy történetet nektek. Éppen a fáraóval vadászni indultunk. Nagy vadat szeretett volna az Úr lőni. Órákon keresztül bolyongtunk a déli forróságban, de egy nagy vadra sem találtunk. A nap már nyugodni készült, amikor Niy vizénél megláttunk egy elefántcsordát. A fáraó roppant módon megörült a gyönyörű állatok láttán. Bátran elindult a csorda felé, hogy a vezérbikát megszerezze. Mikor az állatok felé kezdett lopózni, egy ág megreccsent a lába alatt. Erre a hangra az elefántok felfigyeltek. A nagy bika trombitált egyet az ormányával, és a csorda a fáraó felé fordult. A következő pillanatban az elefántok üldözőbe vették a fáraót. Ekkor már láttam én is, hogy ennek a fele se tréfa. Gyorsan felmásztam egy pálmára, és kókuszokkal kezdtem dobálni a vezér bikát. Az egyik kemény jól fejen találta a hatalmas állatot, amely erre eldőlt. Igy menekült meg a fáraó. Ha én nem lettem volna ott, nagy baj történhetett volna.

Sokszor ölel benneteket:

Amenemhab.

Ozi2szavazas

Ozirisz földjén - 2. forduló

*Kötelező

Csak a regisztrált Sulinet felhasználók szavazatait tudjuk elfogadni.