A biomok áttekintése - északi félteke
2014/06/05 15:44
863 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Ezúttal az északi félteke biomjaira koncentrálunk, a mérsékelt övtől egészen a hideg éghajlati övig.

Mérsékelt övi erdők

A mérsékelt öv talán legjellegzetesebb éghajlati vonatkozása a négy évszak, amely mind hőmérsékletében, mind csapadékmennyiségében rendkívül jellegzetes. Az évi középhőmérséklet nem haladja meg a 15 Celsius-fokot, az éves csapadékmennyiség 500-1000 mm között alakul. Ennek köszönhetően számos erdőalkotó fafaj jelenik meg, melyek döntő többsége az évszakok változásához alkalmazkodva lombhullató. Eurázsia területén tipikus képviselői a tölgyesek és a bükkösök, ezek alkotják az ún. mérsékeltövi lomberdőt. Észak-Amerika lomberdői rendkívül hasonlítanak az Európaihoz, tölgyek, juharfélék jelentős állományával találkozni. Színesíti a képet az amerikai gesztenye és a kanadai nyár. Ázsiai jellegzetes erdőalkotói a rezgőnyár, a tövises lepényfa és a fehér eperfa. A patások közül jól ismert a szarvas és az őz, csúcsragadozók közül a farkas és a barnamedve, de említhető a nyest, a nyuszt és a vadmacska.

Tűlevelű erdők

tulevelo-erdo-horizontal

A tajga az 50. szélességi körtől északra kezdi el felváltani a lombhullató erdők övét. Ugyan még itt is körvonalazódik a négy évszak, azonban a leghosszabb időtartamú a hideg tél. A tavasz és az ősz rendkívül rövid, és a nyár sem mondható hosszúnak. A tajga a jelentős hóborítás ellenére száraz területnek tekinthető, az éves csapadékmennyiség alig éri el a 400 mm-t. A jellegzetes luc-, erdei és vörösfenyő mellett jelentősebb állományú nyír és nyár fajok fordulnak elő. Patásai közül ismert a jávor- és a rénszarvas, csúcsragadozói közül a barnamedve, a farkas és a hiúz. Jellegzetes madara a siketfajd, a nyírfajd és a császármadár.

Tundra

Észak-Amerikában már nem sokkal az 50. szélességi fok felett is találkozhatunk vele, Ázsiában főként a 60. foktól jelenik meg. Éghajlata rendkívül hűvös, a nappali középhőmérséklet a rövid nyári napokon sem haladja meg a 10 Celsius-fokot. A hideg mellett nehezíti az életet az alacsony csapadékmennyiség – éves szinten kb. 150-300 mm - továbbá a hosszú nappalok és hosszú éjszakák periodikus váltakozása.  Ilyen körülmények közt csak a legalkalmazkodóbb növényfajok képesek megélni, egyes fenyő és nyírfajok (erdőt nem alkotnak), kifejezetten alacsony termetűek. Jellegzetes tundrai fajok az áfonyák és  a tőzegmohák. A gyér növényzethez gyér állatvilág társul. Elsősorban a már említett jávor- és rénszarvasok említhetők meg.

Magashegységi élővilág

Magashegységek esetében nem a földrajzi szélességi fok, hanem a tengerszint feletti magasság a meghatározó az élővilág kialakulása szempontjából. Európa két legjelentősebb hegyvonulata az Alpok és a Kárpátok, ún. azonális, azaz földrajzi szélességhez nem kötött mintázatot mutat. A tengerszint feletti magasság emelkedésével az évi középhőmérséklet és csapadékmennyiség is jelentősen változik, ennek megfelelően a lombhullató illetve a tűlevelű erdőkre jellemző élővilág alakul ki. Kb. 900-1000 m magasságig bükkösök, efellett fenyvesek jelennek meg. Az állatvilág sem mutat jelentős eltérést az említett két erdőtípushoz képest.

Erdőgazdálkodás és természetvédelem

A 20. századi erdőgazdálkodás jelentősen rátette bélyegét a lombhullató és fenyőerdők övezetére. Jelentős mennyiségű erdőt irtottak ki a telepítésre nem gondolva. A tarvágásnak köszönhetően sok helyen azonos életkorú egyedek alkotják az erdőket, így rendkívül érzékennyé válva a betegségekre, vagy akár egy természeti katasztrófákra. Sok helyen a tájidegen, betelepített fafajok jelentenek előbb-utóbb problémákat.

Marsi Zoltán cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó oldalak

Scientix A természettudományos oktatás közössége
All you need is code Minden a kódolás tanulásáról
A National Geographic A National Geographic honlapja.
Interpress Magazin Az IPM honlapja archívummal
Világtudomány.hu A magyar és nemzetközi tudományos élet hírei
Űr világ Asztronautikai hírportál