A fotózás kémiája 1. rész
2000/05/14 00:00
3698 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A fényképezés közel 200 éves múltra tekint vissza. A szép felvételek színfalai mögött azonban számos kémiai anyag játszik fő- és mellékszerepeket. Ebbe a világba tekintünk be.

Fotózás és kémia

I. rész: Negatívhívás

Egy kis történelem

Az ezüst vegyületeinek fényérzékenységét már nagyon régen felismerték. A középkorban Albertus Magnus ezüst-nitráttal (AgNO3) folytatott kísérleteket. A XVII. század elején az ezüst-klorid (AgCl) került előtérbe, míg 1727-ben Heinrich Schultze hallei német orvos krétaporral és ezüst-nitráttal bevont papíron már írásokat reprodukált.
A fényképezés felfedezésére a XIX. században került sor. Először 1802-ben T. Wedgowood ezüst-kloriddal érzékenyített papíron és bőrön képet fogott fel, néhány évvel később Humphry Davy felfedezi az ezüst-jodid (AgI) fényérzékenységét, majd 1819-ben Herschel felfedezi a nátrium-tioszulfát (Na2S2O3) az ezüst-kloridot oldó hatását.
A francia Niepce és Daguerre kísérletei nyomán 1838-ban Daguerre bemutatja a jódgőzzel (I2) kezelt ezüstlemezzel történő fényképezést. A képet higanygőzökkel hívta elő és nátrium-tioszulfáttal rögzítette. 1839-ben a francia állam megvásárolta a találmányt és dagerrotípia néven hozta nyilvánosságra.
Ugyanebben az évben Fox Talbot ezüst-jodiddal bevont papírra negatívot készített és ezt másolta át ezüst-kloriddal érzékenyített papírra, így feltalálta a negatív-pozitív eljárást (talbotípia).
1851-ben az angol Archer nedves eljárást dolgozott ki az előhívásra, így lehetővé téve a tetszés szerinti sokszorosítást.
1871-ben az ezüst-bromidot már zselatinemulzióban vitték fel a fotólemezre, 1887-ben pedig lemez helyett már celluloidfilmet hozott forgalomba G. Eastman, a Kodak gyár alapítója.

Vegyszerek

A fényképészeti eljárásokban nagyon sokféle anyagot használnak, ezeket mutatjuk be a teljesség igénye nélkül.
Az előhívók azok az anyagok, amelyek a megvilágított ezüstsókat fémezüstté alakítják. Ezek általában benzolszármazékok. Pl. metol, hidrokinon, pirokatechin.
Az előhívó oldat tartóssá tételéhez szükségesek és az ezüstsók oldását segítik a konzerváló anyagok. Ilyen pl. a nátrium-szulfit (Na2SO3).
A lúgosító anyagok gyorsítják az előhívást biztosítva a bázikus kémhatást. Ezek közé tartozik a nátrium-hidroxid (NaOH), a nátrium-karbonát (szóda, Na2CO3), a kálium-karbonát (hamuzsír, K2CO3), a trinátrium-foszfát (trisó, Na3PO4), nátrium-tetraborát (bórax, Na2B4O7 . 10 H2O).
A késleltető- és egyben fátyolgátló anyagok az ezüstsók oldhatóságát csökkentik, növelik a negatív kontrasztját és visszatartják a fátyolképződést. Ilyen anyag a kálium-bromid (KBr) és a benztriazol.
Előhívás után szükség van a meg nem világított ezüstsók eltávolítására, azaz a kép fixálására. A legfontosabb fixáló anyag a fixírsó, a nátrium-tioszulfát (Na2S2O3), de használnak ammónium-tioszulfátot ((NH4)2S2O3)és ammónium-kloridot (NH4Cl) is.

Néhány recept

Az alábbiakban néhány olyan recept következik, amelyet negatívok hívásához használhatunk.

ÖsszetételHívási idő
Kodak D76
750 cm3 50°C-os vízben
2 g metol
100 g kristályos nátrium-szulfit
5 g hidrokinon
2 g bórax
(ezt külön kell feloldani 70 °C-os vízben és lehűlés után hozzáadni)
1 dm3 vízre feltölteni
18 °C-on
20-25 perc
AGFA - 45
6x6-os filmekhez
1 g metol
13 g nátrium-szulfit
1,8 g hidrokinon
4,5 g nátrium-karbonát
0,6 g kálium-bromid
1 dm3 víz
18 °C-on
10-15 perc
FORTE F:D.225 g metol
100 g nátrium-szulfit
1 dm3 víz
18 °C-on
15-20 perc
AGFA 144,5 g metol
85 g nátrium-szulfit
1 g nátrium-karbonát
0,5 g kálium-bromid
1 dm3 víz
18 °C-on
16-22 perc

Az oldást a fenti sorrendben kell megtenni!

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó oldalak

Scientix A természettudományos oktatás közössége
All you need is code Minden a kódolás tanulásáról
A National Geographic A National Geographic honlapja.
Interpress Magazin Az IPM honlapja archívummal
Világtudomány.hu A magyar és nemzetközi tudományos élet hírei
Űr világ Asztronautikai hírportál