Asztrológia - a legvalódibb áltudomány
Huszár Tamás
2002/12/11 11:37
2916 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az asztrológusok több ezer éve hangoztatják, hogy a bolygók mozgása befolyásolja az emberek sorsát. Ám ezt a feltételezést semmilyen bizonyíték nem támasztja alá, így kijelenthető, hogy az asztrológia megközelítési módja, összefüggései és eredményei tudománytalanok.

A félreértés kezdetei

Az éjszakai égbolt tanulmányozása valószínűleg az ember legősibb tudományos tevékenysége. Így egyáltalán nem meglepő, hogy bolygónk legtöbb kultúrájában félelemmel vegyes érdeklődés alakult ki az égi jelenségek szabályos rendje iránt. S miközben a civilizációk hajnalán élt elődeink a környezetükben zajló folyamatok magyarázatát keresték az égen, mítoszokkal és legendás hősökkel népesítették be a csillagok világát. Ezek pedig gyakran egységes mitológiává forrtak össze, majd vallássá nőttek az eltelt évszázadok során azt hangoztatva, hogy az égi és földi világ egymás tükörképei, vagyis hogy misztikus kapcsolat áll fenn az égitestek és az emberi sorsok között. Ezzel párhuzamosan azonban pontos és rendszeres leírások is születtek az égi megfigyelésekről, amelyek óriási mennyisége és tárgyilagos elemzése lehetőséget teremtett az égbolt tudományos vizsgálatára.

Kezdetben az égi jelenségek tanulmányozása tehát egyszerre szolgálta az asztrológia (csillagjóslás) és az asztronómia (csillagászat) haladását, s még nem feszült kibékíthetetlen ellentét a horoszkóp-készítők, illetve a csillagtérkép-szerkesztők között. A legismertebb példa talán az ókori Egyiptomból származik, ahol a papok vallási hatalmának alapját féltve őrzött csillagászati ismereteik jelentették. Megfigyeléseik szerint ugyanis az égbolt legfényesebb csillaga, a Szíriusz évi első heliákus kelése (amikor a Nappal együtt jön fel a hajnali égre) néhány nappal mindig megelőzte a Nílus nyári áradását, amely termékeny iszapot terített szét a megművelt földeken. Ezért, amint észlelték a Szíriusz első heliákus kelését az évben, jelentették a fáraónak, hogy hamarosan bekövetkezik a folyó áradása.
Az asztrológia és asztronómia ádáz küzdelme azonban az ókortól egészen napjainkig tart, amelyben mindkét fél állítja, hogy a másiknál jobban eligazodik a csillagok kiismerhetetlen világában.

Milyen a tudomány?

Vitathatatlan, hogy a csillagászat tudománya sokat köszönhet az asztrológiai célú megfigyeléseknek, mert a csillagjósok óriási mennyiségű adatot halmoztak fel elsősorban az állócsillagokhoz képest bolyongó égitestekről, mai nevükön bolygókról. Ám ahhoz sem fér kétség, hogy az asztrológia igen sokat és sokféle formában ártott is a csillagászatnak: tévesen magyarázta az égi jelenségeket, akadályozta az asztronómia tudományos előrehaladását s nem utolsó sorban értelmetlen többletfeladatok formájában hátráltatta csillagászati lángelmék munkáját (Madách Imre Az ember tragédiája című művében be is mutatta Johannes Kepler gyötrelmeit, amelyeket Rudolf császár udvari csillagászaként, asztrológusaként és horoszkóp-készítőjeként élt át).

Az asztrológia legnagyobb hibája mégis az, hogy tudománynak vallja magát. Ez egyrészt azért probléma, mert sokan komolyan veszik a csillagjóslást, másrészt pedig azért, mert az emberek jelentős része minden valódi tudományt is olyannak képzel, mint ahogy az asztrológiát ismeri, s ezért nem tartja sokra a tudományos gondolkodást. Az asztrológia azonban egyértelműen nem felel meg a modern tudományok ismérveinek. A 17. század eleje óta ugyanis az olyan módszereket nevezik tudományosnak, amelyek megfigyelésekre alapulnak, ezekből logikus következtetéseken keresztül tapasztalati úton igazolható szabályokat alkotnak, valamint állításokat fogalmaznak meg egyes jövőbeli eseményekre nézve, s ezek bekövetkezése bizonyítja a szabályok helyességét.

Az asztrológia következtetései ezzel szemben egyáltalán nem logikusak, hanem rendszertelenek és ellentmondásosak, szabályai teljesen szubjektívek így egyáltalán nem igazolhatók, jóslatai pedig csak véletlenszerűen teljesülnek be. Ennek ellenére számos csillagjós hangoztatja, hogy az asztrológia tényleg tudomány, ezért számos valódi tudós végzett igazi tudományos kísérletet a kérdés eldöntése érdekében.

Az asztrológia tudományos kritikája

Az asztrológia központi állítása, amely szerint az emberi jellemek és sorsok összefüggésben állnak az égitestek járásával, többféleképpen értelmezhető.

Egyrészt tényleges, fizikailag leírható s kiszámolható erejű kölcsönhatásként, ám ezt napjainkban már csak a legelvakultabb csillagjósok állítják. Ugyanis közismert adat, hogy a Naprendszer összes tömegének 99,87 %-a a Napban, 0,1 %-a a Jupiterben összpontosul, s a fennmaradó töredéken osztozik a többi égitest. Ezért kizárható, hogy bolygószomszédaink tömegének hatásai a Föld gravitációs erejével összevethető mértékben érvényesüljenek bolygónkon. Gyakori ellenérv a Hold által okozott árapály-jelenség, de ennek helyes értékeléséhez nem szabad figyelmen kívül hagyni a bolygók Földtől mért távolságát. Igaz ugyanis, hogy a Hold tömege kb. 1 %-a a Föld tömegének, de távolsága csupán 384 000 kilométer. Ezeket kell összehasonlítani a bolygók megfelelő értékeivel szem előtt tartva, hogy a tömegvonzás ereje a távolság négyzetével fordítottan arányos. De további problémák is felmerülnek ezzel az értelmezéssel kapcsolatban. Például hogy az ókori és középkori asztrológusok még csak nem is feltételezték a Szaturnusz pályáján túl keringő bolygók létezését. Ám William Herschel 1781-ben felfedezte az Uránuszt, 1846-ban Johann Gottfried Galle megpillantotta a Neptunuszt, végül 1930-ban Clyde Tombaugh rátalált a Plútóra. Ám az asztrológusok jóslatai nem változtak meg ezen felfedezések hatására, ami jelzi, hogy a bolygók száma egyáltalán nem fontos a csillagjóslás szempontjából, kizárva az említett fizikai kölcsönhatások létezésének legkisebb gyanúját is.

Gyakran képezi rémület forrását a napfogyatkozás és a bolygók különleges helyzete, együttállása. Az utóbbi évek bővelkedtek ilyen eseményekben, 1999. augusztus 11-én teljes napfogyatkozás száguldott végig hazánk területén, a szabad szemmel látható égitestek pedig majdnem egy vonalban álltak az égen 2000. május 5-én, a hevesen jövendölt világvége azonban mint oly sokszor eddig, szerencsére mindkét alkalommal elmaradt. Továbbá a bolygónk mellett igen gyakran elszáguldó földsúroló kisbolygók sem érdeklik az asztrológusokat, mert ha az emberi sorsokból ki tudnák olvasni ezen tömegek hatását, akkor nem történhetne meg, hogy egy ilyen aszteroidát csak néhány nappal legkisebb földközelsége után vesznek észre csillagászati távcsöveink. A csillagjegyek tulajdonságait meghatározó csillagképek pedig végképp nem léteznek, mivel a fényes csillagokat alakzattá összekötő vonalakat csak az ember képzeli az égre, azoknak semmilyen fizikai alapja sincs.

Felismerve a fenti álláspont tarthatatlanságát a legtöbb csillagjós szerint inkább valamilyen transzcendens szinkronicitás, együttjárás mutatható ki az égitestek mozgása és az emberi világ eseményei között, bármiféle ok-okozati összefüggés nélkül. Ebben az értelemben az asztrológiát egyfajta szimbólumkészletnek vagy nyelvezetnek tekinthetjük, amely egyes elvakult emberek számára még jótékony hatású is lehet.

Kulturális különbségek

Az asztrológia univerzális igazságai ellen szól a Föld eltérő kultúrájú társadalmainak különböző asztrológiai rendszere is. Ugyanis ha a csillagjóslás alapját valódi összefüggések jelentenék, akkor egy adott személy születési időpontjához nem tartoznának egymásnak ellentmondó személyiség-leírások attól függően, hogy az illető milyen kultúrához tartozik.
Kiválasztva például 1986. december 10-ét, amely pontosan 16 évvel ezelőtt volt, összehasonlíthatjuk a különböző asztrológiai rendszerek jóslatait erre az időpontra vonatkozóan.
A nyugati asztrológiában ez a Nyilas csillagjegynek (november 23. és december 22. között) felel meg, amelynek vonásai még a különböző asztrológiai weboldalakon sem egyeznek meg. A kínai asztrológiában ez a születési dátum a Tigris jegyhez tartozik, az indiaiban a Skorpió jegyhez, a kelta asztrológiában pedig egyes források alapján a Gyertyánfa, más írások szerint viszont a Bodzafa felel meg ennek az időpontnak.
A születési dátum mellett természetesen számtalan más szempont szerint is csoportokba sorolhatók az emberek, például a szemszín, testmagasság vagy vércsoport alapján, s nagy számú személy alapos vizsgálatát elvégezve bizonyára ezen csoportok tagjaiban is kimutathatók közös vonások.

Az eddig leírtak ellenére az asztrológia újra virágkorát éli, amely részben a nyomtatott sajtótermékek szélesedő választékának, részben pedig az internet lehetőségeinek köszönhető. Napjainkban tulajdonképpen bárki üzemeltethet horoszkóp-készítő vagy tágabb tartalmú asztrológiai weboldalt akár az eszme terjesztésének céljából, akár pénzkeresési szándékkal (szándékosan nem került asztrológiai témájú weboldal az ajánlott linkek közé, nehogy valaki számára ez a találkozás legyen a végzetes kísértés).

Az asztrológia tehát felkészült és türelmes áltudomány, amely bizonyos szempontból nézve mindig tartogat magában üzleti lehetőséget. Ha ügyesen bánnak vele, pénzért árusított remény is lehet, ha pedig felelőtlenül adagolják, szükségtelen tragédiák forrásává is válhat.

Sik András (sikandras@ludens.elte.hu)

Kisenciklopédia

Állócsillag
Szabad szemmel a Naphoz közeli csillagok is ugyanolyan apró fényes pontnak látszanak az éjszakai égen, mint a távoli csillaghalmazok és galaxisok. Ezek egymáshoz viszonyított helyzete még évezredek során is alig változik, vagyis egymáshoz képest mozdulatlanul járják körbe a Sarkcsillagot minden éjszaka (a körbejárás persze csak látszólagos, valójában a Föld fordul el a csillagos égbolt alatt).

Árapály-jelenség
Elsősorban a Hold, másodlagosan pedig a Nap tömegvonzásának hatására a Föld szférái periodikusan eltorzulnak, belső feszültséget hozva létre vagy mozgásfolyamatokat indítva el. A vízburok deformációja a leglátványosabb: a Hold felé eső nyílt tengerfelületek a gravitációs erő hatására, a Föld ellentétes oldalán lévő víztestek pedig a centrifugális erő hatására megemelkednek. Eközben a világtenger azon részein, amelyek a dagálypúpok között félúton találhatóak, átmeneti vízszint-csökkenés történik. A Föld forgása miatt e hatások folyamatosan körbehaladnak a bolygón, dagály- és apályhullámok formájában. Mivel a Föld forgási periódusa 24 óra, s egy nap alatt a Hold is halad előre saját pályáján, egy dagályhullám 24 óra 50 perc alatt ér körbe a bolygón. Egy földrajzi helyen azonban 12 óra 25 percenként tapasztalható dagály, a centrifugális erő által létrehozott második dagályhullám miatt, tehát közelítőleg 6 óra 13 perc telik el egy-egy vízszint-maximum és -minimum beállta között.

Bolygó
A Nap körül keringő testek égi helyzete látványosan változik az állócsillagokhoz képest az év során, miközben haladnak pályájukon. Szabad szemmel azonban csak a Merkúr, a Vénusz, a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz figyelhető meg, amelyeket látszólagos vándorlásuk miatt bolyongó égitesteknek, röviden bolygóknak neveztek el az ókori csillagászok (természetesen a Hold és a Nap is elmozdul az égen, de ezek nem bolygó típusú égitestek).

Csillagjegy
Az asztrológiai elemzések időbeli alapegysége. A nyugati asztrológiában azon csillagképekről nevezték el a csillagjegyeket, amelyeken áthalad a Nap ekliptikának nevezett látszólagos évi pályája (amelyekben a Nap látszólag elhelyezkedik az év során). A januári Baktól folytatva: Vízöntő, Halak, Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas.

Földsúroló kisbolygó
Kis méretű, szabálytalan alakú égitestek, amelyek pályája metszi a Föld keringési vonalát, így egészen közel kerühetnek bolygónkhoz. Több tízezer ilyen testet ismerünk, de az 1 kilométernél nagyobb átmérőjűek számát kb. 1000 darabra becsülik. Bár becsapódásuk esélye minimális, pályájuk megismerése fontos feladat, mert egy kozmikus ütközés akár végzetes is lehet civilizációnk számára.

Gravitációs erő
Tömeggel rendelkező testek között fellépő vonzás, amely egyenesen arányos a két test tömegének szorzatával és fordítottan arányos távolságuk négyzetével. Ez a leggyengébb a Világegyetem négy alapvető kölcsönhatása közül.

Feladatok

Az asztrológia ellenőrzése

1. próba
Írd fel egy-egy oszlopba 10 pozitív és 10 negatív tulajdonságodat, majd hasonlítsd össze ezeket ötféle különböző horoszkóp rád érvényes leírásaival!
(Ha az asztrológia alapelve igaz, az összehasonlításban sok egyezésnek kellene lennie.)

2. próba
Ha a csillag állásából kiolvasott tulajdonságaid jól egyeznek a saját magad által felsoroltakkal, végezz még egy próbát! Gyűjtsd össze egy olyan barátod 10 pozitív és 10 negatív tulajdonságát, akinek születési ideje más hónapban van, mint a sajátod. Majd az ő jellemvonásait is hasonlítsd össze az előbbi horoszkópok rád érvényes leírásaival!
(Ha az asztrológia alapelve igaz, az előbbi összehasonlításban sokkal több egyezésnek kellene lennie, mint az utóbbiban.)

3. próba
A saját magadról írt 10 pozitív és 10 negatív tulajdonság listáját mutasd meg előbbi barátodnak arra kérve, hogy döntse el, azokat mennyire érzi magára vonatkozónak!
(Ha az asztrológia alapelve igaz, akkor barátod nem érezhetné a jellemvonások többségét igaznak magára nézve. Ha mégis magára ismer a felsorolások alapján, akkor ezen tulajdonságokból összeállítható egy általános horoszkóp, amelyet a legtöbb ember elfogadna sajátjaként.)

Csoportot ajánlunk

Untitled Document

Kapcsolódó cikkek

A National Geographic A National Geographic honlapja.
Interpress Magazin Az IPM honlapja archívummal.
Zöld technológia Sok hasznos információ az alternatív energiaforrásokról.
Világtudomány.hu A magyar és nemzetközi tudományos élet hírei.
mRNS.hu Hírnök az élettudományokban.
Űr világ Asztronautikai hírportál