A motor elkészítése

Az első három lépés ábrái

A motor elkészítésekor csupán a forgórész kialakítása kíván egy kevés kézügyességet, mert az azt alkotó szeget egy kis mértékben meg kell hajlítani. Ehhez pedig fogót kell használni, bár reszeléssel is megoldható. A forgórész három szegből áll. Az egyik a tengely, a másik kettő pedig az arra a tengelyre keresztben felerősített forgórész. A két szeget egymással szemben, mint karokat helyezzük el a tengely felső negyedében. Azokat úgy alakítsuk ki (a már előbb említett hajlítással, vagy reszeléssel), hogy lehetőleg egymáshoz érjenek és szorosan fogják a tengelyt (lásd az 1. ábrát). Ezután a két kart ragasszuk össze. A karokat a tekercselés előtt szigeteljük le, a fejekhez pedig rajzpapírból készült, nagyobb átmérőjű karikákat ragasszunk. A kollektortest kb. 10 mm átmérőjű tömör papírhenger legyen, amit magunk is elkészíthetünk egy 10-12 mm széles rajzpapír csíkból. A rajzpapír csíkot tekerjük a tengelyre (az éle néhány mm-rel a "karok" alatt helyezkedjék el). A tekercs elkészítése során fontos, hogy ügyeljünk arra, hogy tömör legyen. Ezt úgy érhetjük el a legkönnyebben, hogy ha tekercselés közben több helyen is beragasztózzuk. Ha a ragasztás már megszáradt, felerősíthetjük rá a két kollektorlemezt, amelyeket a 2. ábra alapján lehetőleg rézlemezből készítsünk el.

A két utolsó segítő ábra

Ezek a lemezek palástszerűen vegyék körül a kollektortestet, de úgy, hogy közöttük maradjon azért 1-1 mm távolság. Mindkét lemez oldalán hagyjunk egy körülbelül 5 mm hosszú fület, amelyhez majd a forgórész tekercsvégeit forrasztjuk. Ha ezt nem tudjuk kivitelezni, akkor sincs baj, mert egyszerűen rátekerjük a huzal végét a fülre, és fogóval ellapítjuk. A kollektorszeleteket alul és felül cérnával tekerjük át, és egy kis színtelen körömlakkal erősítsük meg. Arra azonban nagyon ügyeljünk, hogy csak a cérnagyűrűkre kerüljön lakk! Most a tekercselés! Először az egyik, majd a másik karra is tekerjünk egyaránt 350-400 menetet, 0,3-0,35 mm átmérőjű zománcozott vörösrézhuzalból. Fontos, hogy a két kivezetés a tengely mellett érjen ki a tekercsekből. A huzalvégeket forrasszuk a kollektorszeletek füleihez. Szükségünk lesz csapágyra is! Ne ijedjünk meg, nem kell ehhez semmi különleges eszköz. Ráadásul annyira ügyesek is leszünk, hogy ez a csapágy egyszerre lesz talp és támasztócsapágy is!

A csapágy két helyen fogja meg a forgórész tengelyét, és ezzel stabilizálja azt. A 3. ábra alapján egy alumínium csíkból készíthetjük el, de keményebb lemezt is használhatunk. A következő művelet a motor alapjának elkészítése. Az elkészült csapágyat egy faalapra rögzíthetjük szeggel vagy csavarral. Ezután belehelyezzük a forgórészt. Ellenőriznünk kell, hogy könnyen forog-e! Ha igen, akkor bejelölhetjük az állórészek pontos helyét, és megállapíthatjuk az állórészt alkotó szegeken a tekercselés helyét. Ezt a részt ragasztós papírcsíkkal beragasztjuk, és két végére kis papírkarimát húzunk. Ez lesz a "tekercstest". Az állórész a forgórész alatt annyira legyen beütve, hogy a fejek forgás közben ne ütközzenek. A falapba a szeget a megjelölt helyre ütjük, a csapágyat is felszereljük, és a forgórészt is belehelyezzük.

A leírás alapján elkészített szegmotor

A motorhoz szüksége keféket szegezzük egy, a kollektor átmérőjével azonos szélességű és az állórésszel megegyező magasságú kis lécdarab két oldalára, ahogy azt a 4. ábra mutatja. Fontos, hogy az összeszerelés után a kefék a kollektor magasságába kerüljenek. A keféket úgy kell beállítani, hogy a pólust pontosan akkor váltsák, amikor a forgórész az állórész fölött van. Ha a forgórész az összeszerelés után megpörgetve könnyen forog, akkor következik a munka legizgalmasabb része, a bekötés (5. ábra). Ha pontosan szerelünk, akkor egy zseblámpaelem is elég lesz ahhoz, hogy motorunk forgásba jöjjön. Ha nagy a súrlódás a forgó elemek között, akkor lehet, hogy két zseblámpaelemre is szükségünk lesz! Nagyon fontos, hogy a csúszó felületeket, és a kollektort is vékonyan kenjük be olajjal. Ha a motor forgásirányát szeretnénk megváltoztatni, akkor az állórész bekötését kell megfordítani. Azok, akiket lenyűgözött a motor, elkezdhetnek gondolkodni azon, hogy vajon hogyan készíthető el egy háromkaros forgórész segítségével a motor továbbfejlesztett változata? Ez a változat ugyanis kisebb feszültséggel is minden helyzetből könnyen indul.

Forrás: Ezermester 1970/12