Gertrudis meghal, Bánk él
2013/09/27 08:00
2105 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

II. András felesége halálának évfordulóján különösen időszerű elválasztanunk egymástól a történelmi valóságot és a drámai fikciót, amelyet Katona József teremtett. Az ősbemutató után eltelt száznyolcvan évben Gertrudis megannyiszor meghalt a bán keze által, Bánk pedig nem szűnik őrlődni az örökké tartó színpadi jelenben.

Világ és szövegvilág

Különös évfordulóhoz érünk 2013. szeptember 28-án: aznap van 800 éve, hogy merániai Gertrudis, II. András magyar király fiatal felesége főúri összeesküvés áldozata lett. Az esetről a mai kor embere elsősorban leghíresebb irodalmi feldolgozásából, Katona József: Bánk bán című tragédiájából értesülhet (amelynek pedig éppen száznyolcvan éve, 1833-ban, Kassán volt az ősbemutatója). A dráma nem csupán az egyedi történelmi eseménynek állít emléket, hanem általános és örök emberi kapcsolatok, konfliktusok, játszmák, személyiségek megjelenítőjeként is olvasható (nézhető).

A Bánk bánt azonban hiba lenne történelemkönyvként olvasni. Szereplői közül ugyan vannak olyanok, akik valóban élt személyeket tükröznek, de a dráma világában a Katona József által teremtett fikció résztvevői: cselekvésük, jellemük a drámai összefüggésrendszeren belül válik értelmezhetővé; bár természetesen segítségünkre lehet az is, ha némi korabeli történelmi tudásnak is a birtokában vagyunk. Lássunk néhány példát a történelmi és az irodalmi figurák összefüggésére!

Andreas_Getrude_Ungarn

Bánk, karrierje csúcsán

A történelmi Bánk már II. András uralkodása előtt is magas tisztségek birtokosa volt: 1205 előtt abaúji ispán volt, később pedig Zala megye élén látjuk. Aztán András teszi meg a királyné udvarispánjának, és 1212-1213-ban eléri karrierje csúcsát: nádor lesz, a legmagasabb udvari méltóság. Tudjuk azt is, hogy a királyné elleni merénylet után leváltják tisztségéből, de 1221-1222-ben már újra udvarispánként látjuk viszont. Azt sejthetjük, hogy része volt az összeesküvésben, de arról nincs adat, hogy ő ölte-e meg Gertrudist, méghozzá önvédelemből, ahogy a tragédia szövegéből kiderül.

Gertrudis, a gondoskodó

Hasonlóképpen Gertrudis alakja is némileg átalakul a fikcióban. A leendő királyné hercegi családból származik, ezért a királyi frigy felemelkedést jelent számára. Magyar királynéként sem feledkezett meg azonban nagy létszámú merániai (isztriai, dalmáciai) családjáról, és hatékonyan gondoskodott róluk. Ráadásul erős, szilárd személyiséggel van dolgunk, aki nagy befolyást gyakorolt az egyébként gyengekezű uralkodóra. A róla kialakult „gonosz királyné”-kép tehát némileg torz, és legalábbis valamennyire érthetőek a magyar főurak szemében népszerűtlen tettei. A jobbágyok kiszipolyozásának vádja alól ugyan a merániai urakat nem menthetjük fel, de a magyar főurakat sem: az utóbbiak ellenszenve Gertrudis és délnyugatról érkezett földijei ellen minden bizonnyal inkább hatalombirtoklási, mint erkölcsi alapú. A drámai összefüggésrendszer és a mű keletkezésének politikai-társadalmi kontextusa azonban egy kevésbé árnyalt kép festését indokolta.

Ottó, a merániai vezető

A történelmi tényektől való legizgalmasabb eltérés azonban Ottó személyében figyelhető meg. A drámai cselekményben ő a királyné gyenge akaratú, erkölcstelen öccse, aki megbecstelenítvén Melindát gyakorlatilag Bánk magánéleti katasztrófájának legfőbb előidézője. A források valóban Gertrudis egyik öccseként említik Ottót, aki viszont IV. Berthold hercegnek, Ottó és Gertrudis apjának utóda volt, és csupán 1217-18 táján került kapcsolatba II. András királlyal a keresztes hadjárat kapcsán. A drámai világ Ottójának mintája Gertrudis másik testvére, Berthold volt, akit a királyné befolyása alatt II. András kalocsai érseknek nevezett ki, és más magas tisztségeket is megkapott.

Ami örök

Az összehasonlítást még folytathatnánk például a történelmi II. Andrással vagy az írói fantázia olyan manifesztumaival, mint Bíberach vagy Tiborc. Érdemesebb lenne viszont azt számba venni, hogy ezek a karakterek, kapcsolatok milyen általánosabb jelenségeket képviselnek. Bánk, akinek személyében konfliktusba kerül a magánember és a közember, sokunk számára ismerős típus, és rendkívül összetett karakter. Legalább annyira kevéssé egyértelmű, és könnyen értelmezhető, mint Gertrudis, aki jót akar öccsének, Ottónak, miközben elborzasztja annak saját (értsd akár Ottóét, akár Gertrudisét) közjogi méltóságát bemocskoló tettsorozata. És ismerős Bíberach is, a „lézengő ritter”, ez a furcsán hideg és önző figura, ez az opportunista, aki úgy jut egyről a kettőre, hogy körülötte minden összeomlik. Ezek a személyiségek (és törekvéseik, problémáik) ugyanúgy léteztek a tizenharmadik században, mint a reformkorban, vagy mint manapság.

További érdekes oldalak 

  • A Matúra sorozatában megjelent, gazdag jegyzetapparátussal ellátott Bánk bán legalább annyira nagy segítségére lehet a témában elmélyülni vágyóknak, mint amennyit e cikk megírásában is segített. 

Kerek Roland cikke

Csoportot ajánlunk

Kapcsolódó oldalak

Scientix A természettudományos oktatás közössége
All you need is code Minden a kódolás tanulásáról
A National Geographic A National Geographic honlapja.
Interpress Magazin Az IPM honlapja archívummal
Világtudomány.hu A magyar és nemzetközi tudományos élet hírei
Űr világ Asztronautikai hírportál