Páncélos lovagokként közlekednek az erdőben, ha harcra kerül a sor, akkor bátran belevágnak, hatalmas fegyverekkel veszik fel a küzdelmet ellenfeleikkel szemben. A szarvasbogár erdeink legnagyobb rovara, pontosabban a tölgyerdőket kedveli, sőt erősen kötődik azokhoz. Néha parkokban is előfordul, ha ott tölgyfa is található.

Az erdőben élő rovarok közül a legtöbb nagyon apró méretű faj, csupán néhány cincérfaj és a szarvasbogár képes olyan nagyra nőni, hogy egy kisebb gerinces méreteinek a határát súrolják. Nálunk, Közép-Európában az ötgrammos testsúly jelenti a határzónát, az ennél könnyebb gerincesek már nem képesek túlélni a hideg téli éjszakákat. A bogaraknál, a rovarok legnagyobbra növő képviselőinél fordított a helyzet, ennél nagyobbra nemigen nőhetnek. A szarvasbogár ezt a határt feszegeti.

A világon körülbelül 1200 szarvasbogárfaj él, hazánkban ebből hat található meg és további egy faj a Kárpátokban előfordul. Közös jellemzőjük, hogy csápjuk erősen megnyúlt, az utolsó ízeik viszont vésőszerű bunkót képeznek, a legtöbb fajnál a hímek rágója erősen megnagyobbodott. A család legismertebb tagja a nagy szarvasbogár (Lucanus cervus), hímje akár 8,5 centiméteresre is megnőhet, ezzel méretben ő viszi el a pálmát a hazai rovarok között. Nősténye jóval kisebb, csupán 2-3 centiméterre nő meg és nem rendelkezik a névadó aganccsal sem. A "nagyon" kívül előfordulnak még a kis, a fémes, a tülkös és a szőrös névre keresztelt változatok. Mind közül a bükkösök lakója, az orrszarvúhoz hasonlító tülkös szarvasbogár a legritkább. A szőrös szarvasbogárról annyit érdemes megjegyezni, hogy az összes faj közül a legkisebb, senki nem gondolná róla, hogy a család tagja. Mindössze öt milliméteresre nő meg. Nyeles fésűre emlékeztető csápja az egyetlen jellemzője, ami elárulja, hogy szarvasbogárfajról van szó. Viszonylagos ritkaságához az is hozzájárul, hogy néhány ritka kivételtől eltekintve, csak a vadcseresznye korhadó fájában él.

A szarvasbogarak elterjedési területe Európa déli részén Spanyolországtól egészen Iránig húzódik. Európában szinte mindenhol előfordul, ahol tölgyesek vannak. Nyugat- és Észak-Európa nagy részén azonban nagyon megritkult az állományuk, van ahol már egészen a kihalás szélére kerültek. Ennek oka általában a helytelen erdőgazdálkodás, a tölgyesek eltűnése. Magyarországon csupán az Alföld középső részén számít nagy ritkaságnak. Legjelentősebb állományai a hegy- és dombvidékeken élnek.

Fontos elemei az erdei ökoszisztémának, minthogy a nőstény elpusztult vagy beteg tölgyfák közvetlen közelében rakja le petéit, a hatalmasra növő, nagyon lassan fejlődő lárvák jelentős szerepet játszanak az elkorhadt fák lebontásában. A kifejlett példányok a tölgyfa nedveit nyalogatják. A nőstény képes rágójával a táplálkozást elősegíteni, a hímeknek viszont a csurgó nedveket kell megtalálniuk, ha jól akarnak lakni. A táplálék, illetve párzás idején az egymásra találás szaglás segítségével történik. A hímek testnagysága, fejének formája és rágóinak mérete attól függ, hogy lárvakorában mennyi élelemhez jutott.

A szarvasbogarak hazánkban előforduló hat faja közül három védett. Ezek név szerint a kis és nagy szarvasbogár, valamint a tülkös szarvasbogár. Míg az első kettő eszmei értéke 2000 forint, a tülkös szarvasbogár 10000 forintot ér.