A dél-amerikai kontinens északi részén fekszik az Amerika felfedezőjéről elnevezett ország: Kolumbia. A kokatermesztésről és az ezzel járó bűnözésről elhíresült állam csodálatos természeti kincseket rejt magában. Kolumbia északi részén, a panamai határnál található a Los Katios Nemzeti Park, amely határos a ZöldZóna oldalain már bemutatott Darién Nemzeti Parkkal. Mindkét természetvédelmi terület a Világörökség részét képezi.

A két park együtt alkotja az úgynevezett "Tapón del Dariént", a dugót, melynek a kettős kontinens északi felét kellett megvédenie a Dél-Amerikában a hetvenes években dúló száj- és körömfájás járványról. Erről, elsősorban a szarvasmarhákat sújtó betegségről nekünk még egészen friss emlékeink lehetnek. Ám a Los Katios nem ettől különleges hely. Napjainkban, ennek az egykor emberá-kaitó indiánok által lakott vidéknek az ökológiai jelentősége adja legfőbb vonzerejét. A Dél-és Közép-Amerikát összekötő földnyelv egyike az utolsó olyan területnek a Karib-tenger térségében, amelyet összefüggő erdőség borít.

A nemzeti parkot nem túlzás élő laboratóriumnak nevezni, hiszen olyan magas itt az adott területen belüli állat-és növényfajok sokfélesége, hogy az világszerte párját ritkítja. A védett terület meglehetősen hasonló vidékein két gyökeresen eltérő ökoszisztéma alakult ki egymás mellett. A nyugaton elterülő Darién-dombságot trópusi esőerdő borítja, míg a park keleti felén, az Ataro-folyó mentén ártéri erdők találhatók. A 330-400 méter átlagmagasságú dombvidék természeti csodái közé tartozik a 100 méteres Tilupo-vízesés, továbbá a csupán 20 méter magasról lezúduló, ám sokkal szélesebb Tendal-zuhatag. Az Ataro-folyó menti meghökkentő szépségű vidékek, tájak közül a Tumarado-mocsarat lehet kiemelni.

A flóra és fauna elképesztő gazdagsága arra vezethető vissza, hogy a terület a térben közeli, geológiai értelemben viszont távoli Közép- és Dél-Amerika között terül el. Az endemikus, tehát őshonos fajok mellett a mindkét régióra jellemző növények és állatok is megtalálhatók itt. Érdemes néhány szóval kitérni arra, hogy a két egymáshoz oly közeli területen miért alakult ki egymástól ilyen nagy mértékben különböző élővilág.

Ehhez azonban vissza kell térnünk a földtörténeti múltba, amikor Ausztrália, az Antarktisz és Dél-Amerika még egyetlen földrészt alkotott, a Gondwanát. 135 millió évvel ezelőtt az őskontinens széttöredezett, aminek következtében a mai Dél-Amerika lassan északnyugati irányba sodródott, egészen addig, hogy neki ütközött az észak-amerikai lemeznek. A két földrész között ezután még nagyon hosszú ideig nem volt szárazföldi összeköttetés. Így az ott kialakuló, különböző ökoszisztémák megőrizték egyedi jellegüket. Majd amikor földmozgások következtében kialakult Közép-Amerika hídja, valamennyire történt összekeveredés, de földrész természetes szűrőként a legtöbb faj átjutását megakadályozta.

A Los Katiosban nagyon jól megfigyelhető a dombvidék és az árterület közötti különbség, abban azonban mindkettő megegyezik, hogy a botanikusok szerint egész Amerikában itt található a leggazdagabb trópusi flóra. Mindemellett az állatvilág sem megvetendő létszámmal képviselteti magát. A nemzeti park területén nem kevesebb, mint 450 madárfaj lel biztos menedékre. A Panamában honos madaraknak több mint a fele, a kolumbiai madárvilágnak pedig csaknem a negyede él itt. A gerinces állatok száma, halakat nem is számítva 550-re tehető. A bő vizű Ataro alsó folyásának lagúnáiban amerikai hegyesorrú krokodilok, teknősök, daru-, gém- és gólyacsapatok élnek. A tengeri tehenek családjába tartozó utolsó lamantinok itt békésen legelészhetik fő táplálékukat, a vízi rózsákat. Sehol máshol nem lehet olyan könnyen tapírokat felfedezni, mint a Los Katiosban. A békés növényevők a legnagyobb lelki nyugalomban sétálgatnak ösvényeiken. A tisztásokon pulykanagyságú hokkók tollászkodnak, a lombkorona felett nagy csőrű tukánok siklanak, a virágok közelében színes ékszerként ragyogó kolibrik lebzselnek. De szép számmal vannak itt harkályok és papagájok is. A sűrűben a lassúságáról híres kétujjú lajhárok csüngenek fejjel lefelé a faágakról, és több évig képesek egyetlen fán tanyázni. Annyira keveset mozognak, hogy az esős évszakban bundájuk kizöldül a rájuk telepedő moszatoktól. Ha szerencséjük van, akkor kikerülik a pompás testfelépítésű puma útját, aki éjszaka egyedül járja az erdőt.

A vidék 1974 óta nemzeti park, területe 720 négyzetkilométer. A területén áthaladó Ataro a világ leggyorsabb folyású folyója, másodpercenként 4900 köbméter vízzel gazdagítja a Karib-tengert. A rendkívüli biodiverzitás és a számos ritka állat- és növényfaj miatt 1994-ben a Világörökség részévé nyilvánították. A veszélyeztetett sörényes hangyász és közép-amerikai tapír itt nyugodtan élhet, a csak ezen a területen előforduló tasakos egerekkel egyetemben.

A Los Katios Nemzeti Parknak néhány évvel ezelőtt komoly problémákkal kellett szembenéznie. A cukorgyártás kiterjesztése és az állattenyésztés miatt kialakított legelők bővítése nagymértékben veszélyeztette a természet törékeny egyensúlyát. Szerencsére hamar megjött az illetékesek esze és orvosolták a gondokat. Így talán megmenekülnek a kipusztulás által fenyegetett, miniatűr medvékhez hasonlító, félénk erdei kutyák.