Szent István csatahajó
Az első intézkedések
A spanyol örökösödési háború eredményeként III. Károly (1711-1740) magyar király és német-római császár kénytelen volt elfogadni a spanyol területek elvesztését, ezért a Duna-menti monarchia megerősítésére törekedett. Ennek a politikának a részeként próbált az Adria segítségével bekapcsolódni a tengeri kereskedelembe. Trieszt és Fiume szabad kikötővé nyilvánításával megteremtette a kapcsolatfelvétel lehetőségét, s elkezdődött a flotta kiépítése is. A szakemberek képzésére Mária Terézia 1753-ban megalapította a trieszti hajózási iskolát.
Fiume mint magyar tengeri kikötő
Mária Terézia 1779-ben Fiumét és környékét visszacsatolta Magyarországhoz, ami – ha a közlekedési összeköttetést sikerül megteremteni, akkor – a magyar mezőgazdasági kivitel számára nagy lehetőséget jelentett volna, ám egyrészt el kellett juttatni oda az árut, másrészt nem volt könnyű az osztrákok által preferált Trieszt konkurenciáját legyőzni. A reformkori magyar politikusok (pl. Kossuth Lajos) is felismerték Fiume gazdasági jelentőségét, ezért jelszavaik között megjelent a Tengerhez magyar! Jelentősebb eredményeket azonban ekkor a mozgalom még nem érhetett el, ehhez nem volt elég erős a befolyásuk, valamint a közlekedés fejlesztése nélkül eleve gyengék voltak az esélyek. Bár a szabadságharc kitörésekor Kossuth kezdeményezte a magyar tengeri hadiflotta megteremtését, s hajót is vásárolt a kormány, annak felfegyverzésére már nem került sor.
Fiume térképe
Fiumében az 1850-es években még osztrák zászlók alatt indult meg a gőzhajóforgalom, a magyar tengerhajózás fejlődése a kiegyezés után kezdődhetett el. 1866-tól már Fiumében is működött haditengerészeti akadémia, 1894-től pedig kereskedelmi tengerészeti akadémia.
A kormányzat erőfeszítéseinek köszönhetően Fiume 1880-ra korszerűen kiépített kikötővé vált, a századfordulóra 11 magyar tengerhajózási vállalat 123 hajója bonyolított le forgalmat Fiume és más kikötők között. A hadiflotta a közös haderő részét képezte, fenntartási költségeinek 33, majd 36 %-át fizette a magyar állam.
Ferencz József király tengeri gőzhajó
A két világháború közötti időszak
Az I. világháborúban elszenvedett vereség következtében a magyar tengerhajózás átmenetileg megszűnt, a magyar külkereskedelem számára – a korszerű fiumei tengeri kikötő elvesztése után – gyakorlatilag a Duna jelentette az egyetlen kiutat a Fekete-tengeren keresztül.
A Csepelen 1928-ban átadott Budapesti Nemzeti és Szabad Kikötő lehetővé tette a magyar folyam-tengerhajózás megteremtését, s az elvárásokat teljesíteni tudó hajók megépítésére is sor került. Ez azt jelenti, hogy olyan járművekre volt szükség, amelyek mind a tengeri parthajózás, mind a folyamhajózás követelményeinek maradéktalanul megfelelnek, hogy az átrakodás ne jelentsen se többletköltséget, se időveszteséget. A tevékenység koordinálására 1934-ben létrehozták a Duna-tengerhajózási Részvénytársaságot.
Kassa nevű folyam-tengeri áruszállító motorhajó
Magyar tengerhajózás 1945 után
A II. világháború után a magyar tengerhajózás újra megszűnt egy rövid időre, s bár a hajógyárakban hamar újraindult a tengeri hajók építése, ezeket a járműveket a Szovjetunió kapta meg a háborús jóvátétel részeként. A földrajzi adottságokból fakadóan ismét a folyam-tengerhajózás került előtérbe.
A magyar állami hajózás átszervezésével a tengerhajózás is a MAHART-hoz került1964-ben. A Duna-tengerjárók még néhány évig nem egyszer Pozsonyig, sőt Bécsig is feljártak a Dunán, de az áruszállítási viszonylatok megváltozása nyomán a folyókon visszaállították a uszályokat, a tengereken pedig olyan hajókat alkalmaztak, amelyek nem alkalmasak a folyami közlekedésre. Ma a tengeri hajók és a dunai uszályok közötti átrakodás a Duna-deltában történik.
A rendszerváltás után a magyar tengerhajózás fokozatosan elsorvadt, a hazai hajógyártás megszűnt.
További érdekes oldal:
Farkas Judit cikke
